|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2021-07-02 22:48:06, péntek
|
| |
| |
A beszéd fegyelmezése
Ahol gyakorolják a beszéd fegyelmezését (Efezusiakhoz írt levél 4,29), ott a közösség minden egyes tagja páratlan felfedezést fog tenni. Képes lesz abbahagyni, hogy a másik embert szakadatlanul figyelje, értékelje és elítélje, hogy beskatulyázza, és ezzel hatalmat gyakoroljon felette. Képes lesz arra, hogy teljesen meghagyja a másik szabadságát, úgy, ahogy Isten őt megteremtette. Látóköre kitágul, és életében először csodálkozva ismeri fel Isten teremtésének gazdagságát. Isten nem úgy alkotta a másik embert, amilyennek én alkottam volna. ... Teremtményi szabadságában most a másik ember számomra az öröm lehetőségévé válik, míg korábban csak fáradságot és vesződséget jelentett. Isten nem akarja, hogy a másikat azon elképzelés szerint alakítsam, amely nekem jónak tűnik - tehát a saját képemre -, hanem a másik embert éppen tőlem való függetlenségében, szabadságában teremtette Isten a saját képmására.
Soha nem tudhatom előre, hogy az Istennel való hasonlatosság hogyan jelenik meg a másik emberben, hogyan kap újból és újból az Isten szabad teremtésében megalapozott formát.
Az emberek minden különbözősége a közösségben nem lehet már oka szóbeszédnek, ítélkezésnek és kárhoztatásnak - és végeredményben önigazolásnak -, hanem ok arra, hogy örüljünk egymásnak.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-02 15:35:01, péntek
|
| |
| |
Ez több annál
Nekem az élet könnyű volt.
Gyermeki szívvel szerettem.
Ha megbántottak nem sírtam,
estére el is feledtem.
Megbocsátani úgy tudtam,
hogy nem maradt vérző sebem,
így a békesség és öröm
érzése lakott szívemben.
Nem adtam helyet Sátánnak,
bár sokszor harcoltam vele.
Volt úgy, amikor ő győzött:
De nagy az ima ereje!
Hívásomra felelt az Úr.
Szabadítása nem késett.
Ha nem tudtam elmondani:
néma fájdalmat is értett.
Nagy kegyelmével betakart.
Óvott, féltett és segített.
Ha mélységek fogtak körül:
a mélységből menekített.
Több kegyelmet kaptam sokkal,
mint megérdemeltem volna.
Szeretett, mindig szeretett!
Igazán, isteni módra.
Azért volt könnyű az élet,
mert mindent elhittem Neki.
Az Ige mellett mindennap
pecsétjét szívemre teszi.
Az a pecsét Jézus vére.
Lelkem üdvösségét adja.
Ez több annál, mint ahogyan
a szív és a száj kimondhatja.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-02 13:17:09, péntek
|
| |
| |
Egy szó, egy név
Bánatom fájó zokogása
meg-megrázza a szívemet,
és olyankor egy imádságban
elmondok mindent Tenéked.
Ha visszanézek útjaimra,
mintha nem is én jártam volna.
Szolga voltam csak, nem tudtam még:
és cselekedtem szolga módra.
Most, hogy felébredtem álmomból,
lelkemben fény gyúlt, láthatok!
Óh, milyen keserű fájdalom
amit a múlt szívemben hagyott.
Gondolatomban nincs szép emlék,
mi átsuhanhatna lelkemen.
Zöld mezők helyett sáros utak,
és kietlen sötét végtelen.
-Emlékszem, Tövis szaggatott,
és nem, nem segített senki sem.
Nem volt senki, hogy bekötözzön,
ha jobban vérzik a szívem.
Sírni szerettem volna nagyon,
úgy, ahogy nem sírt még senki.
Mint aki bilincset csörget,
vagy saját szívét kitépi!
-Megálltam csak egy pillanatra,
és kimondtam ott, az Úr nevét:
Szakadt az inda, a folyondár:
Az Ég is elküldte fényjelét.
Egy szó kellett csak, egy Név csupán:
Az Úr Jézus Krisztus neve!
Elmúlt a sötét, a fájdalom:
megtört a Sátán ereje.
Most örök ígéretek útján,
gyönyörű utakon járok:
Egy drága név szép muzsikáját
hozzák, viszik a mosolygások.
Testvérkezek intenek felém,
s egy boldog, éneklő sereg
megy az úton: Neved hirdetve:
Én is, én is velük megyek.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-02 10:09:58, péntek
|
| |
| |
,,Az én anyám és az én testvéreim"
Textus: Mk 3,31-35
Testvérem, talán időnként hajlamos vagy arra, hogy jelentéktelennek érezd magad. Teljesen tisztában vagy bűneiddel és kudarcaiddal. Összehasonlítod magad azzal aminek lenned kellene és tudod, hogy nem vagy az. Másrészt, a világ nem értékel bennünket az értékünknek megfelelően. Sokan a társadalmunkban lenézik a keresztyéneket. Azt akarják, hogy hallgassunk a keresztyénségünkről és nem akarják, hogy beszéljünk nekik arról, hogy meg kell térjenek bűneikből Istenhez. Azzal vádolnak minket, hogy nincs szeretet bennünk. Gúnyolnak minket.
Ilyenkor meg kell emlékezzünk a Krisztusban való helyzetünkről. Az ő családjához tartozunk. Bensőséges kapcsolatban vagyunk vele. Testvérei, anyja vagyunk. Ilyenkor amikor mások megvetnek, kigúnyolnak, arról is meg kell emlékezzünk, hogy Jézussal is ezt tették, csak rosszabb módon. Jézus ellenségei azzal vádolták őt, hogy szövetkezett az ördöggel. Azt mondták, hogy Belzebúbnak, az ördögök fejedelmének az erejével űzi ki az ördögöket az emberekből. Sőt, még azzal is megvádolták, hogy ördögtől megszállott.
Mk 3,30: ,,Mert azt mondták róla, hogy tisztátalan lélek van benne."
Ha a világ bírálta és üldözte őt, akkor nem kell meglepődnünk, ha velünk is ezt teszi. De nemcsak az ellenségek okozhatják ezt, hogy jelentéktelennek érezzük magunkat. Jézus családja ellenszegült neki és nem sokra értékelték őt. A 20 és 21 versek ebben a fejezetben elmondják nekünk, hogy amikor Jézus bement a házba akkor vele együtt sokan bementek és benn olyan sokan voltak, hogy Jézus és tanítványai még enni sem tudtak emiatt. Hasonló volt a helyzet azzal amiről olvasunk a Márk 2-dik részében amikor néhány barát Jézushoz akart vinni egy béna embert. Olyan sokan voltak a házban, hogy csak a megbontott háztetőn keresztül tudták Jézushoz lebocsátani a barátjukat. De most, amikor Jézus családja hallott erről, odamentek hogy megfogják őt, mivel ezt mondták, megzavarodott. Uralkodni akartak rajta. Azt gondolták, hogy Jézus megzavarodott. Elmentek hozzá, hogy megfogják és hazavigyék. Az ő anyja Mária is részt vett ebben az idézőjeles ,,mentőakcióban". Nem furcsa ez számotokra? Számomra igen.
Némely írásmagyarázó azt mondja, József hiányában Mária vette át a család vezetését és az ő vezetésével ment el a család Názáretből Kapernaumba. A gyerekeivel együtt azt gondolta, hogy a fia, Jézus megzavarodott. A fiai biztosan nem próbálkoztak volna az ő engedélye nélkül cselekedni. Elmentek érte, hogy hazavigyék és bezárva tartsák, amíg ki nem gyógyul ebből a vallásos hóbortból, őrültségből. Odamentek hozzá, hogy megakadályozzák, hogy ilyen felháborító módon viselkedjék, mert szerintük felháborító volt a viselkedése és hogy megakadályozzák abban is, hogy szégyent hozzon a családra.
De amikor megérkeztek nem tudtak közel férkőzni Jézushoz. Ezért üzenetet küldtek neki amelyet valószínű szóban adtak tovább egymásnak az ott levő emberek és amely végül eljutott Jézushoz. Sokan az ott levők közül tudták, hogy Jézus családjának mi volt a kérése. Azt várták, hogy Jézus elmegy velük. De amikor Jézus megkapta az üzenetet, akkor olyasmit tett, ami megdöbbentő volt. Azt mondta:
Mk 3,33-35: ,,Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám."
Azt mondta, hogy a tanítványai az ő családja. Sok kultúrában ezekk meglepő szavak lennének, de a zsidó kultúrában ahol a család szent volt, megrökönyödést, felháborodást, megbotránkozást okozó szavak voltak. Mintha Jézus sértegette volna az anyját és testvéreit. Azt gondolom, hogy az ott jelenlevők közül voltak olyanok akiknek úgy tűnt, hogy Jézus nem tiszteli az anyját. De ez nem volt igaz. Ő nagyra értékelte az anyját. Amikor szenvedett a kereszten akkor is gondolt az anyjára és gondja volt rá. Megparancsolta János apostolnak, hogy legyen gondja rá. Márk evangéliumában később Jézus bírálta a farizeusokat és írástudókat amiatt, hogy nem tisztelték a szüleiket.
Márk 7,9-13: ,, Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. Mert Mózes ezt mondta: ,,Tiszteld apádat és anyádat", és ezt: ,,Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék." Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek."
Megdorgálta azokat, akik nem tisztelték a szüleiket. Látszólag Jézus miért nem tisztelte édesanyját és sértette meg testvéreit? Azért, hogy egy csodálatos igazságot tanítson. Miféle igazságot tanított?
1. Azt, hogy hihetetlenül fontos vagy Neki.
Családtagnak tekint téged. Nemcsak családtagnak tekint, hanem ő vezetett be a családjába és tett téged a családjának tagjává. Isten örökbefogadott. Az örökbefogadásod Isten ajándéka és számodra ez az Isten előtti helyzeted. Gyermekként állsz előtte. Örökbefogadásod Isten kegyelmes tette. Ő fogadott be. Isten családjához tartozol. Isten nemcsak családtagnak tekint téged, hanem Ő tett téged családtaggá.
1Ján 3,1: ,,Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk."
Isten gyermekeinek neveznek minket, mert Isten gyermekei vagyunk. De azt is jegyezzük meg, hogy nem egy laza családi kapcsolatban vagyunk Jézussal - hanem egy nagyon szoros családi kapcsolatban.
Jézus nem azt mondta, hogy: ,,Negyedik unokatestvérem vagy." Hanem azt mondja, hogy anyja, fiú és lány testvére vagy. Ezt mindenki megérti. Az ő közvetlen családjának a része vagyunk. Bensőséges kapcsolatban vagyunk vele. Ezért amikor Jézus ezt mondja neked, hogy az ő tanítványai olyanok, mint az anyja és a testvérei, akkor meg kell szívlelned ezt. Nagyon fontosak vagytok Jézusnak. Isten gyermekei vagytok. Közel vagyunk Jézushoz, közel a szívéhez. Tudja a fejünk hajszálainak a számát (Mt 10,3). Tudja, hogy hol fekszünk le és alszunk (Zsolt 139,8; Zsolt 3,5). Számon tartja könnyeinket (Zsolt 56,8). Jézus közvetlen családjának a részei, tagjai vagyunk. A közvetlen család nagyon fontos. Semmi nem helyettesítheti, pótolhatja ezt.
Amikor például meghal valakinek a vér szerinti testvére, akkor senki más nem helyettesítheti őt számára, még a legjobb barátja sem.
Az egyik dolog ami jellemzi a közvetlen családot az, hogy vannak közös megtapasztalásaik.
Mivel mi szoros kapcsolatban vagyunk Jézussal, akkor ez azt jelenti, hogy:
A. Bizonyos tapasztalatokban osztozni fogunk Jézussal.
Ezt látjuk a Zsid 2,11-ben: ,,Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni."
A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja a továbbiakban, hogy Jézus hirdeti az Atya nevét az ő testvéreinek és a gyülekezet körében dicséri őt, vagyis a mi körünkben. Azután bemutat minket a mennyei seregnek. Azt mondja:
Zsid 2,13: ,,,,Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem.""
Mit fog mondani nekünk ezután? Jézus azt mondta a laodiceai gyülekezetnek (Jel 3,21):
,,Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon."
A jövőbeli helyzetünkről így ír a Jel 22,5: ,,Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké."
Mt 13,43: ,,Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap."
Jézus megosztja velünk az életét, a dicsőségét, hozzá hasonlók leszünk, vele együtt uralkodunk, ragyogni fogunk mint ő. ,,Örökbefogadásunk a kegyelem és a kiváltság csúcspontja" - mondta John Murray.
2. A második dolog amit látunk az igeszakaszunkban az hogy:
Azok akik cselekszik Isten akaratát tagjai az Isten családjának.
Ne értsetek félre. Nem cselekedetek által üdvözülünk. Nem jócselekedetek által leszünk keresztyének. Jézus által, az ő helyettes áldozata és feltámadása által üdvözülünk. Hinnünk kell, bíznunk kell Jézusban.
Vannak akik magukat keresztyéneknek vallják, - de nem törődnek Jézus szavaival, parancsaival, nem érdekli őket az amit Jézus tanított, parancsolt. Ezek a személyek úgy mint a világi emberek rendelkeznek bizonyos erkölcsi tartással. Ők a világ barátai. Semmi közük nincs a Biblia tanításaihoz. Nem akarnak arról tudni. Nem kell ez nekik. Ők tagjai az Isten családjának? Nem.
Jézus mondta: ,,Aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám."
3. A harmadik dolog amit meg kell értsünk az igeszakaszunkból az, hogy:
Testvérek, amit cselekszünk, az nagyon fontos!
Jézus Krisztus azt tekinti rokonának aki cselekszi az Isten akaratát. Néha talán azt gondoljuk, hogy jelentéktelenek vagyunk, hogy amit teszünk az nem fontos. Ha összehasonlítjuk a teljesítményünket amit az Úrért teszünk más keresztyének teljesítményével, akkor talán kicsinek tűnik számunkra. De nem így kell tekintsünk a Krisztusért végzett munkánkra. Jézus nem így tekint arra.
Amit teszünk az fontos. Fontos Jézusnak. Ő mondta:
Mt 10,42: ,,Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."
Még a kis dolgok is amiket Jézusért teszünk nagyon fontosak. Emlékezzünk csak a szegény özvegyasszonyra aki két fillért tett be a templomi perselybe, ami semminek tűnt összehasonlítva azzal, amit a gazdagok tettek bele. De kit dicsért meg Jézus? Az özvegyasszonyt. Jézus rendkívül fontosnak ítélte azt amit az asszony tett, sokkal fontosabbnak annál amit a többi ember tett.
Testvérek, a munka, a szolgálat amit tesztek hihetetlenül fontos.
,,Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám."
Azzal, hogy szent életet élünk azt mutatjuk meg, hogy Isten családjához tartozunk. Azzal, hogy szent életet élünk megmutatjuk a világnak az evangélium világosságát és Jézusra irányítjuk a figyelmüket. Nincs ennél nagyobb semmi.
Ne értsetek félre. Nem érdemeljük ki a helyünket Isten családjában. Ez nem a cselekedeteink által van. Isten által vagyunk örökbe fogadva. Ez kegyelemből van. Minden kegyelem. Jézus nagyon jó hozzánk.
4. A negyedik dolog amit látunk az igeszakaszunkban az, hogy:
Egy bizonyos értelemben Jézus anyja vagyunk mint Mária és Jézus testvérei, mint a testvérei - csak egy kiválóbb módon mint a vér szerinti rokonai.
Mária, Jézus anyja egyedülálló helyet foglal el a megváltás történetében. Ezt mondja az énekében:
Lk 1,48-49: ,,Mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve."
Mégis itt és más helyeken a Szentírásban Isten felhívja a figyelmünket arra, hogy nem a vér szerinti kapcsolat a legfontosabb, hanem a lelki örökbefogadás.
Jézus itt figyelmeztet bennünket, hogy ne úgy gondoljunk Máriára ahogyan némelyek gondolnak. Ő nem volt bűntelen. Itt azért ment oda Jézushoz, hogy megakadályozza őt szolgálata végzésében. Irányítani, uralni akarta őt.
Jézus szerette az ő anyját. Amikor haldoklott a keresztfán ezt olvassuk:
Jn 19,26: ,,Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad!"
Mária hitt Jézusban és az ő megváltói munkájában, ezért a mennybe került. Ugyanígy ahhoz, hogy a mennybe kerülj te személyesen kell higgyél Jézusban mint Megváltódban és Uradban. A hívő családtagjaid hite nem ment meg téged; ők nem tudnak jó kapcsolatba hozni Istennel. Te kell higgyél személyesen Jézusban.
Tagja vagy az Isten családjának? Hinned kell Jézusban, ha még nem hiszel. Fordulj hozzá segítségért! Segítsen meg, hogy tudjál hinni Benne! Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-02 10:08:40, péntek
|
| |
| |
Az emberi eszmény és az isteni valóság között
Minden keresztény közösség szempontjából létkérdés, hogy sikerül-e idejekorán kimunkálnia az emberi eszmény és az isteni valóság, a szellemi és a lelki közösség közötti különbségtétel képességét. A keresztény közösség élete és halála múlik azon, hogy ezekben a kérdésekben minél hamarabb megtanul józanul gondolkodni. Más szavakkal kifejezve: az ige szerinti közös élet csak ott tud egészséges maradni, ahol nem egy önmagát túlértékelő mozgalommá, renddé, egyesületté vagy vallásos önképzőkörré válik, hanem az egy, szent és egyetemes keresztény egyház részének tekinti magát, s ahol cselekedve és szenvedve osztozik az egész egyház bajában, harcában és ígéretében. Minden kiválasztási elv és minden hozzá kapcsolódó elkülönülés a keresztény közösség legnagyobb veszedelme. ... A szellemi vagy egyházi kiválasztás útján észrevétlenül mindig beleszüremkedik valami emberi-lelki, amely a közösséget megfosztja szellemi erejétől és hatékonyságától, és szektává teszi. A gyenge, a jelentéktelen, a látszólag használhatatlan kizárása a keresztény életközösségből éppen Krisztus kizárásához vezethet, aki szegény testvérként kopog az ajtón. Ezért ezekben a helyzetekben nagyon körültekintőnek kell lennünk.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2021. Július
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
72 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3866
- e Hét: 26510
- e Hónap: 55822
- e Év: 243624
|
|
|
Offline
