|
2022-05-14 08:28:03, szombat
|
| |
| |
Várnai Zseni
Ma álmomban fiatal voltam,
sötét hajamat kontyban hordtam,
kettéválasztva, úgy, mint régen,
Tünt ifjúságom idejében.
Közben tudtam, hogy csupán álom
visszavarázsolt ifjúságom,
tudtam, igen, de mégis, mintha
lengett volna időhinta
mából a múltban onnak vissza.
megvénülve, majd megifjúlva.
megújulva.
Fiatal voltam, lázak gyötörtek,
gyermekeim, verseim jöttek,
oly sok áldás szívta vérem,
hogy én csak bennük, értük éltem.
Mondják: szép voltam barna hajjal,
de nem törödtem én magammal,
más gondom volt: kenyér és versek.
és éveim egyre inkább vertek.
De ma, különös hajnali álmom
átköltötte az ifjúságom:
Boldog voltam, mint soha ébren,
agyam filmezte régi képem,
de úgy, hogy árnyék nem is volt
rajtam, s nem volt ezüstös szál a
hajamban.
Nem volt bánatom, nem írtam verset,
nem éreztem, hogy üldöznek, vernek.
Csak éltem, éltem, mosolyogtam,
Ma álmomban fiatal voltam!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
Offline
