|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2022-05-18 16:13:54, szerda
|
| |
| |
Ábrányi Emil
Különös zarándok állott meg előttem,
Az esti homályban, az alkonyi ködben.
Hosszú haja kuszán omlott a szemébe,
Kínos barázdákkal volt fölszántva képe
És egész alakján valami nagy bánat
Árnyéka borongott, mely szivemre támadt
S a részvét forrását megnyitotta bennem.
Oda lépett hozzám: "Engedj megpihennem!"
Nyájas szemmel néztem a sötét emberre:
"Ülj le mellém, vándor s mondd el, hova, merre?
Merre visz az útad és mióta járod
Nyugtalan léptekkel a messze világot?"
Megvillant a szeme és vonagló szája
Ily szavakra nyílott: "Hosszú volt a pálya
Amit én bejártam - de az örök álom
Addig nem jöhet rám, míg föl nem találom,
Addig nincs nyugalmam, míg meg nem kerestem!
Mert tudd meg, mi történt: - elveszett az Isten!"
Zavar a szemében, zavar a szavában, -
Boldogtalan ember, tudtam, hányadán van!
Úgy sajnáltam szegényt. Szótlanul merengve
Üldögélt mellettem s az alkonyi csendbe
Mély, nehéz sohajja szakadozva szállott.
Megragadta botját, azután fölállott.
Maradásra kértem, szóltam hozzá lágyan:
"Jó vándor, maradj itt, meg van vetve ágyam,
Hajnal-hasadásig szunnyadozzál benne.
Bárki légy, ha szenvedsz, írt adok sebedre,
Hogy megenyhithessem, hogy meggyógyíthassam!"
"Keresem az Istent!" szólt s tovább ment lassan.
------------------------------------------------------
És elröppent egy év, mint könnyű lehellet.
Egyszer, amint este, csillagfénye mellett
Békés, boldog szívvel álmaimat szőttem -:
A szomoru vándor csak megállt előttem.
"Nos" - szólottam hozzá, - "üdvözöllek, testvér!
Megvan-e az Isten, akit úgy kerestél?"
Oda roskadt mellém s mint a sebes zápor
Összegyült keserve omlott ajakából.
"Mentem először is a nagy palotákba,
Színarannyal festve, márványkőből vágva.
Elbolyongtam, ó föld, félisteneidhez,
Suttogván magamban: Itt kell lenni, itt lesz,
A hatalmasok közt, kiknél minden óra
Gyönyör és boldogság; - akik egy fél-szóra
Milliók nyugalmát, jólétét teszik föl,
S múló vágyaikból, kis szeszélyeikből
Századokra szabják nemzetek törvényét.
Kik a földi élet minden báját, fényét
Csecsemő-kezekkel játszva elkapdossák:
Itt, ezeknél lappang az isteni jóság,
Irgalom, bölcsesség, erkölcsök tökélye,
Az igazság csúcsa és a szellem mélye!
S mit találtam náluk? Hitvány, semmi elmét,
A gőg butaságát s a kéjvágy förtelmét!
Hol van hát az Isten? Ah! a templomokban,
Zárdák menedékén - ott rejtőzik, ott van,
A tömjénes oltár, a szék közelében,
Hol mindennap róla prédikálnak szépen!
Mentem a papokhoz, sorra jártam őket...
És találtam - ó ég! - szent kereskedőket,
Akik az Istenből üzletet csináltak!
Néma megvetéssel forditottam hátat.
Mentem a tudóshoz, mentem a művészhez.
Náluk van bizonnyal! Istenileg érez
A magasztos költő; lénye csupa eszmény,
Szüntelen a szépet, a nagyot keresvén.
S mit találtam náluk? Önző, irigy lelket
És egy darab koncot, mely fölött pereltek.
Mutogatták vígan egymás szennyét, foltját,
Boldog kárörömmel egymást megcsufolták
Rátapostak durván gyöngébb társaikra,
Hogy kihúnyjon bennök az isteni szikra,
Szidták, tépték egymást, mint az utonállók -
Nem! Amit kerestem, nem találtam nálok!
Hova menjek? Lábam ingadozva lépett
A nyomor lakába. És láttam a népet!
Láttam sorvadt munkást, iszonyú csontvázat,
Aki bősz haraggal sorsa ellen lázadt
S meghalt, mint veszett eb, agyonütve félig.
Láttam a börtönök sápadt csemetéit,
A hat éves tolvajt, a tiz éves zsiványt,
S megcsömörlött lelkem halni, halni kivánt!
Láttam az anyát is, az anyát, ki ölbe
Hordott csecsemőjét gonoszúl megölte.
Láttam az apát is, könnyemen keresztűl,
A komor családfőt, aki gyökerestűl
Irtotta ki fázó, éhező családját,
Mint ahogy kertészek a dudvát gyomlálják.
El, csak el! Borzadva hagytam ott a népet, -
Nincs ott Isten, ahol ilyenek történnek!"
Lehajtotta fejét, tenyerébe fogta.
Úgy maradt sokáig, csöndesen zokogva.
Azután felszökkent, őrült lázban égve,
S kezdett futni, futni, be a messzeségbe.
Harsány, búgó hangja visszacsengett fájón:
Elveszett az Isten! De meg kell találnom!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-18 16:07:38, szerda
|
| |
| |
Nagy Ferenc
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
Amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-18 16:01:46, szerda
|
| |
| |
Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok, hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak.
Radnóti Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érzelmek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-18 08:28:46, szerda
|
| |
| |
Tanítsd meg a gyermeknek, hogy gyakran az utolsókból elsők lesznek,
de a sor vége is gyönyörű, ha emelt fejjel, egyenes gerinccel áll, mert
belátni a tájat. Tanítsd meg neki, hogy minden könny gyémánttá válik,
ha tesz érte, csak egy picit. Tanítsd meg neki, hogy a szép szív az, ami
öltöztet, és a mosoly valóban képes megváltoztatni a világot. Tanítsd
meg neki, hogy a kenyér fele mindig odaadható annak, akinek nincs és
lehajolni azért, aki elbukott, szárnyakat ad. Tanítsd meg neki, hogy nem
minden út járható, de ami az övé, azon repülni is képes lesz. Tanítsd
meg neki, hogy a csodákra bizony várni kell, de ha tiszta a szív, a
varázslat mindig érkezik. Tanítsd meg neki, hogy nem minden nap szép,
de minden napban van valami, amiért érdemes élni. Tanítsd meg élni,
küzdeni, játszva győzni vagy elbukni. Tanítsd meg felállni, könnyeket
letörölni, tanítsd tisztán, tanítsd szívből, tanítsd őszintén sírni és nevetni.
Mert kell, mert neked szánta az élet. Nem véletlen kaptad a gyermeked,
szükséged van rá.
(Todorovits Rea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 8. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-18 08:08:34, szerda
|
| |
| |
Ha valaki sokáig hagyja magát kihasználni, de egyszer csak meghúzza a határokat,
akkor a környezete először felháborodik, követeli vissza a megvont jussát, siratja a
kényelmét, manipulálja, bünteti az illetőt - de ha sehogy se lehet visszacsinálni az
eredeti állapotot, akkor elfogadja az új rendet. Ez persze nem egyik a napról a
másikra következik be, sőt, néha olyan sokáig tart, hogy az illető feladja. Sok,
hasonló helyzetben levő kliensemnél látom, hogy bár az első önvédelmi gesztust
megteszik, az utána következő - tényleg nagyon kellemetlen - átmeneti időszakot,
a környezet elégedetlen, rideg, büntető magatartását annyira elviselhetetlennek
érzik, hogy inkább újra beletörnek a korábbi rutinba: Jó, ne haragudj, ha ez neked
ennyire fontos, akkor persze megcsinálom. Így tulajdonképpen a saját szeretet
éhségük rabszolgáivá válnak, mert amit tesznek, nem szívesen teszik, nem belőlük
fakad, nem róluk szól, csak azért vállalják, mert azt remélik, hogy ezáltal szimpátiát,
elfogadást nyernek. A dolog azonban nem működik, mert a 'szolgáltatáshoz' a
környezet hozzászokik, természetesnek tekinti azt, sőt, idővel még többet kér és ha
az illető bárhol meghúzza a határokat, jön az agresszió. Ha pedig ekkor nem tud
következetesen kitartani a döntése mellett, akkor egyre többet kell nyújtania, míg
végül már nem is a saját életét éli, ráadásul azt sem kapja meg, amiért ebbe az
egészbe belement. Az önmagukat teljesen feladó, minden kérésre azonnal ugró
embereket ugyanis nem szokták megbecsülni, nem kapnak valódi tiszteletet, nem
önmagukért szeretik őket (hiszen azt se nagyon tudni, kik ők, annyira elvesznek
abban, hogy másoknak megfeleljenek), egyszerűen kényelmes, hogy ott vannak.
Ha pedig valami miatt nincsenek ott, akkor haragszanak rájuk. Ez egyértelmű zsák
utca: nem szolgálja sem az egyén fejlődését, sem pedig a családi, baráti vagy
kollegiális kapcsolatokat, amelyek mindegyikében arányosságra és
kölcsönösségre van szükség, ha jót akarunk magunknak és egymásnak.
Dr. Almási Kitti
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kapcsolatok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-18 07:58:45, szerda
|
| |
| |
Ma egy nagyon ízletes étel receptjét hoztuk el nektek, ez pedig a sütő
zacskóban sült burgonya, amely rövid idő alatt elkészül, fantasztikusan
finom és bármikor felszolgálhatjuk, még az ünnepi asztalon is kitűnően
mutat.
Hozzávalók:
1 kg burgonya (közepes nagyságú),
3 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál olaj,
zöldpetrezselyem vagy kapor,
só,
bors.
Elkészítés:
Tisztítsuk meg a burgonyát, mossuk meg, majd tegyük egy nagyobb tálba.
Ha a burgonyák nagyobbak akkor vágjuk el őket, majd szurkáljuk meg egy
fogpiszkálóval mindegyik darabot. A fokhagymát tisztítsuk meg, zúzzuk
össze. A petrezselyemlevelet is mossuk meg, vágjuk apróra. Keverjük
össze az olajat, a fokhagymát, a petrezselymet, a fűszereket és öntsük rá
a burgonyára, keverjük össze. Tetszés szerint más fűszereket is
használhatunk, a csili és a rozmaring is különlegessé teszi.
Tegyük a burgonyát sütőzacskóba, a zacskó száját kössük be.
Tegyük a burgonyát egy tepsibe, előmelegített sütőben 200 fokon süssük
kb. 1 órán át.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gasztronómia 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
126 db bejegyzés |
| e év: |
1098 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6439
- e Hét: 21235
- e Hónap: 43502
- e Év: 176056
|
|
|
Offline
