|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2023-02-04 16:29:53, szombat
|
| |
| |
Benedek Elek: Szegény madárkák
Csipp, csipp, hull a hó,
Éhezünk, fázunk,
Csipp, csipp, hideg van,
S nincs meleg házunk.
Nincs a fán levél,
A kertben virág,
Hideg, fagyos lett
Az egész világ.
Jó fiúk, leánykák,
Könyörüljetek,
A koldus sem él
Ily bús életet.
Amit Isten adott.
Adjatok nekünk -
S nektek szól tavasszal
Első énekünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-04 09:13:04, szombat
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla: "Aki" előtt letérdepeltem a hóban
Kedves, te jól tudod, hogy én,
- vert bár nem egyszer nyers, jeges tél, -
még a legkínzóbb gondjaimban sem
hódoltam senkinek se,-
de te! Micsoda téli délelőtt! Öt perce sincs, hogy
ég és föld előtt - e csöpp virág előtt
a havas domb tövén, letérdepeltem én!
Nézd, hóvirág!
Mily büszke, szép! Fehér harangján
szinte ég, vakít a tisztaság!
Figyeld csak: a jég s hó ellenében, mily
zengve-zúg belőle a fenséges önérzet,
hogy "íme, itt vagyok! Élek!"
S meghirdetem - a téli szél hiába tép -
a tavasz eljövetelét!"
Jőjj hát,
jőjj, jőjj, siess kedves! Hallgassuk,
mit harangoz ez a kis nevető hős, derűs próféta,
égi követ,
aki bár sohasem érheti meg a májusi lobogást,
mégis, lám bennünk és mindenekben,
tornyoknál ékesebben, zúgja, harsogja fennen
a szerelmet és a megújhodást!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-02-04 08:50:30, szombat
|
| |
| |
Február
- Tegye már le azt a torzonborz kucsmát, hiszen kiskabátban járnak az emberek, és a gyerekek tegnap már ibolyát hoztak haza... Csak maga ,,pompázik" ebben a zord fövegben...
Így a feleség.
- Nézze, ,,angyalom", hagyja békén az én öreg kucsmámat. Február van, és azt mondta az öreg béresünk...
- Hagyja békén a népi hasonlatokat. Megjártam már velük elégszer... rendes ember ilyen időben nem hord kucsmát.
Nem szeretek vitatkozni. Rendes embernek is tartom magam, de azért, jobban mondva ,,csak azért is" feltettem öreg báránybőr satyakomat, és mentem a dolgom után. Másnap pedig hiába kerestem a fogason. Elsüllyedt az asszonyi önkény naftalinszagú sötétségében. Őszinte vagyok. Nem nagyon bántam, mert már meleg volt, és csak inkább tessék-lássék morogtam:
- Előveszi még maga azt a lebecsült öreg szerszámot... - És feltettem ,,szalonkás" kis kalapomat.
A mogyoró már régen virágzik, hóvirággal tele az erdő, és a bükkök rügyeinek csak egy lehelet kell, hogy kipattanjanak.
A körvadászaton dagasztottuk a sarat enyhe tavaszi esőben, és a nyulak párzásnál kitépett szőrét lehetett látni mindenfelé.
A bakok barkás agancsa teljesen kifejlett, és egy bíbicet láttam, amint jókedvűen hintázott a tocsogók felett.
Tavasz van - gondoltam. - Kellene apró serétet hozatni, hátha hamarosan itt lesznek a hosszúcsőrűek...
- Mi újság a határban? - kérdem vadőrünket. - Látott-e már fianyulat?
- Még nem találtam, de már biztosan vannak - mondja. - Vasárnap vadásztak a régi bérletünkön - folytatta -, de már délben abbahagyták, mert az összes nőstény nyúl, amit lőttek, erősen vemhes volt. Pár nap alatt fiaztak volna. A terület háromnegyed részén már nem is vadásznak. Ki kellene menni az uhuval - tanácsolta -, tudok két héját, de nem szállnak le, és én bizony nem tudom meglőni.
Kabátját a karján hordta, és törölgette a homlokát, hogy elváltunk. Meleg volt. A szántások párologtak, a vetések zölden nevettek, és egy harkály ívelve szállt a kocsi előtt, egyik fáról a másikra, mintha játszott volna.
Délben azt mondja a rádió: oroszországi légtömegek legyőzték végre a nyugat-európai óceáni meleg áramlást, és Ukrajnában már 45 fok hideget mértek. A számra már nem emlékszem pontosan, de valami ,,sarki" szám volt. Jó, jó - gondoltam -, ez is olyan, mint az ,,erdélyi farkasok"... A hírek között ugyanis akadnak néha vadászatiak is, melyek derűs perceket okoznak a hozzáértőknek, míg a laikus bizonyára összecsapja a kezét:
- Nahát! De jó dolguk is van ezeknek a vadászoknak...
Azt mondja a beszélő:
- Kolozsvár környékén annyira elszaporodtak a farkasok, hogy hivatalos vadászatot kellett rájuk tartani. A vadászaton 63, azaz hatvanhárom farkas esett. Sem több - főleg pedig -, sem kevesebb... - Nono! Talán csak 62 volt...
Egy másik alkalommal pedig arról számol be a bülbülszavú szpíker, hogy Somogyban, Lengyeltóti mellett egy gazdatisztet megtámadott egy vadkan. Csak úgy... Mondhatnám: per tangentem. Az intéző azonban fegyvert rántott és lőtt. A vérengző vadállat pedig a halál martaléka lőn. Ó!
A vadkan valószínűleg múzeumba kerül, mert Somogyban emberemlékezet óta vaddisznó nem került terítékre. (Mondja a rádió...) Érthető tehát, ha a vaddisznók eme utolsó mohikánját kitömetik. Meg aki ezt a hírt a Rádiónak leadta - azt is!
Hála istennek, akad még Somogyban vaddisznó. Mondjuk, kettő-három...
Ezekről jut eszembe egyik kedves napilapunk közleménye. A hír friss, tehát - autentikus.
Három favágó a favágók mély álmát alussza egyik romániai őserdő mélyén. Hrrr... hrrr...
A favágók nem tanultak természetrajzot, és nem tudják, milyen veszélyes dolog ez. Mert ilyenkor jön a ,,kőszáló" sas (nem kőszáli!). A kőszáló sas csúnya madár. Súlya száz kilón felül van (tüzet nem fúj!), és szerencsétlennek érzi magát, ha nem favágóhúst inhalál vacsorára.
Kiválasztja a legkövérebbet, a szegény Gligort (négy gyereke van... hát nem gyalázatos az ilyen kőszáló?), és úgy kontyon vágja, hogy Gligor még ma is dadog. Hát eljárás ez?
Gligor sem rest! Felkapja fejszéjét, és neki a kőszálónak! Közben a küzdők rémesen ordítanak.
Jön is a segítség azon minutumban. Két újabb favágó és két újabb kőszáló.
A harc általános lesz. A kőszálók hátrálnak, miközben Gligor a támadónak levágja a fejét. Sutty! És a kőszáló feje a porba hull... (Ó, Irgalom Atyja, ne hagyj el!)
,,A kőszáló súlya kereken egy mázsa, és egyik szárnya 3 méter, azaz három méter hosszú, és most tömik a múzeumban..."
Ezzel szemben Európa legnagyobb ragadozó madarai, például a barátkeselyű vagy a szakállas saskeselyű sincsen soha 9-13 kg-on felül, és mindkét szárnyuk kiterjesztve a 300 cm-t sohasem, vagy csak kivételes esetben haladja meg...
Az orosz hideggel azonban a rádió, úgy látszik, mégsem mondott nagyot, mert tegnap már havat sepert a szél a Bakonyban, és vadőrünk topogva jelentette reggel:
- Haj, haj... oda van az első fiadzás... Hát nem megmondtam? ... (Egy szót sem szólt!)
- Ne károgjon - mérgelődtem -, hozza rendbe az etetőket, a hótolót. Itt az utalvány az ocsúra, és az öszvéressel vihetik a szénakötegeket.
Egész éjjel ordított a szél, és reggelre méteres a hó, de vannak kétméteres fúvások is.
Szerencsére a vad elég erősen ment bele ebbe a szibériai időbe, bár a hirtelen időváltozást bizonyára megsínyli.
Üres a határ. Szegény nyúlanyók szomorúan bújnak el terhességükkel, vagy takarják az anyaság örök ösztönével a pusztulásra ítélt apróságot. Hiába! Ha a vackot csak percre el is hagyják, azt azonnal befújja a hó, és az otthon meleg gödrében elalusznak az alig fellobbant kis életek.
Itt hát kevés a mentenivaló. Annál több az öregeknél. Ott aztán van tennivaló bőségesen. Nem sok kell hozzá. Egy kis munka, egy kis ocsú, egy kis széna, répa és egy kis - emberség!
A muszka szél üvöltve hordja a havat, én pedig vad naftalin légkörben járok-kelek, mert öreg kucsmám óvatosan, mondhatnám lopva megjelent a fogason.
(1936)
Megjelent a Nimród 1936. február 10.-i számában.
Tartalmazza a Barangolások (1968) és a Vadászok (2009) c. kötet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2023. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
251 db bejegyzés |
| e év: |
2051 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9210
- e Hét: 28746
- e Hónap: 68358
- e Év: 297295
|
|
|
Offline
