|
2023-02-01 22:45:16, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Február 2. / GYERTYASZENTELŐ / - Medve monda
Február másodikához, Gyertyaszentelő napjához több szokás is tartozik. Ezen a napon szentelik meg a szentmiséken az erre szánt gyertyákat. Ehhez a naphoz a fenti keresztény ünnep mellett számos néphiedelem is kötődik.
Úgy vélték, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ahogy a mondás is tartja: ,,Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a Nap süssön".
A másik, legismertebb néphagyomány szerint, ha február 2-án a medve előjön a barlangjából és meglátja az árnyékát (azaz napsütéses idő van), akkor visszabújik még téli álmot aludni, mert még hideg jöhet. De ha borús felhők takarják az eget, az a maci számára azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek.
......E népi hiedelem gyökere Erdélybe vezet vissza és onnan is tovább Jókai Mórhoz, mert egyes nézetek szerint a ,,Nagy Mesemondó" fantáziájában, pontosabban az ,,Az új földesúr" című regényében született meg az időjós medve alakja, melyben így ír:
,,""" Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van.""" "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: természetbúvárok, gyertyaszentelő, elfelejtkezett, fantáziájában, széttekinteni, minisztériuma, fölfedezésére, elhamarkodott, reszkessetek, néphagyomány, legismertebb, barlangjából, szentmiséken, csikorognak, néphiedelem, pontosabban, lengedeznek, visszabújik, kacérkodása, másodikához, megulgulnak, himnuszokat, szakálláról, dörömböljön, tavaszodik, szabadelvű, visszamegy, zúzmarázos, varjúsereg, gyertyákat, feltűnését, fagyöngyöt, keresztény, napsütéses, regényében, megvénült, napon szentelik, erre szánt, fenti keresztény, farkas ordítson, medve előjön, időjós medve, természetbúvárok fölfedezésére, medve elhagyja, képzelt tavasznak, régi rendszer, lóbált száraz, fekete varjúsereg, fenyők zúzmarázos, farkas ordít, erdő mélyén, medve megrázza, Jókai Mórhoz, Nagy Mesemondó,
|
|
Offline
