|
2018-06-21 18:24:30, csütörtök
|
| |
| |
Egyetlen
Ravatalon az egyetlen gyerek.
Átok száll égre, könny a koporsóra:
"- Gonosz az Isten, vak, sötét, kegyetlen,
azt veszi el, ki drága, mert egyetlen!..."
(S nem kérdi senki: hány lehetett volna?)
Sírnak szülők, résztvevők, rokonok,
de a halott már tudón mosolyog,
s az anya felsikolt, eláll a könnye,
titkokat lát és elalélva dől le:
gyermekei, kiket méhébe ölt,
ott állanak a ravatal előtt
s vígan köszöntik holt testvérüket...
(S a nép sír, vádol, mert vak és süket.)
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: testvérüket, résztvevők, köszöntik, koporsóra, gyermekei, felsikolt, kegyetlen, ravatalon, lehetett, egyetlen, titkokat, mosolyog, elalélva, állanak, ravatal, rokonok, sírnak, szülők, könnye, gonosz, méhébe, halott, gyerek, jános, bódás, süket, vígan, előtt, vádol, kiket, eláll, tudón, kérdi, drága, sötét, volna, egyetlen gyerek, anya felsikolt, ravatal előtt, Bódás János,
|
|
Offline
