ŐSZ Az eső megkopogtatta az ablakokat, megverte a fák álmos - Fekete István, - koszegimarika Blogja

Továbbiak »

Belépés

			koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ...			Kőszegi Marika 1955.09.22 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

ŐSZ Az eső megkopogtatta az ablakokat, megverte a fák álmos

2019-09-07 07:40:14, szombat


	ŐSZ Az eső megkopogtatta az ablakokat, megverte a fák álmos leveleit, végigfolyt zsindelyes háztetőkön, és harangozott a csatornákban; a zsúptetők csurgója alatt csepegve kis tócsákat vert magának, aztán gőzölögni kezdett a völgy, és az elhagyott szőlős domboldalak felett először károgtak a varjak. A károgás után, a tétován kanyargó patakok felett, a fáradt tőkék között a gyepűk homályos tövében, az üresen hagyott fészkek bölcsőjében, az ereszek pókhálós sarkaiban, a padlások sötét zugaiban, de a ködbe vesző utakon is: egyszerre felszállt a levegőbe a csend. A patakok nyári locsogása suttogásba fulladt, a nádak ázott levelei puhán hajoltak a homályos tükrű vadvizek fölé, a szekerek zörgését elnyelte a sár, és ha kiáltott valaki: nem válaszolt senki, még a visszhang sem, mert a távoli dombok némák voltak, mint magányos jegenyék a temetőárkok mellett. A szántások omlós barázdáiban nyújtózkodva kúszott a köd, az erdő avarja nem roppant a rókák lába alatt, a lehulló levelek mintha vízre szálltak volna, s a gombák csak megszokásból tartották kis esernyőjüket, és egyedül voltak, mint özvegy nyugdíjasok színes, régi paraplék alatt. És nem dübörögtek a hidak sem, mert nem jártak már jó szagú szénásszekerek, nem csattogott a kasza sem, mert a réteken csak a kikerics virágzott halványan és törékenyen, mint a régi pékek utolsó lánya, akit nem engedtek a napra, mert szeplőt kapott volna. És nem pattogtak a pásztortüzek sem, mert nedves volt a venyige, amit a szőlők garádjából loptak fekete körmű és nevető szemű pásztorgyerekek, akiknek nem is kellett volna lopni, de így melegebb volt a tűz és a szívük is a rétek ősi, szabados világában. Megfakul a csillagok ragyogása is, és a hold széles udvarába lógó hasú, terhes felhők járnak látogatóba panaszkodni, és szipogva hullatják esőkönnyüket a kertekre, hol nincs más, mint őszirózsa, amely nem kellett már mindenszentekre sem. A kutyák is halkabban ugatnak ilyenkor, és éjszakára be van már téve az istállóajtó, ahol békésen nézik a sötétséget a szelíd szemű tehenek, s a gerendákon türelmesen és céltalanul mászkálnak a nyár itthagyott kis szolgái, a legyek. Az vajtók csendesebben csukódnak, a szélnek más a hangja, a hullámok nem loccsannak keményen a parti köveken, a kovácsműhelyekben nem cseng az üllő úgy, mint máskor, a pincékben megülepedett már az újbor, az egerek csendesen rágcsálják a diót, amit a padlásról loptak, a galambok nem búgnak már a dúcok odvaiban, a denevérek magukra húzták kis fejhallgatóikat öreg tornyokban - melyek mindig öregek voltak, a harkályok finoman kopogtatják a beteg fákat, melyek csak hajnaltájon sóhajtanak néha-néha, mint az öregemberek, akik mindent tudnak már az életről. Csend van. Az utakon az álom jár, és mögötte ködpárnáival takargatja a világot a pinceszagú, öreg ősz. Fekete István: Tarka rét

0 komment , kategória: Ősz 2

Címkék: fejhallgatóikat, mindenszentekre, pásztorgyerekek, szénásszekerek, megkopogtatta, csatornákban, megülepedett, nyújtózkodva, pásztortüzek, esernyőjüket, megszokásból, esőkönnyüket, csendesebben, ködpárnáival, kopogtatják, domboldalak, barázdáiban, bölcsőjében, panaszkodni, nyugdíjasok, öregemberek, temetőárkok, hajnaltájon, istállóajtó, harangozott, sóhajtanak, rágcsálják, loccsannak, végigfolyt, suttogásba, látogatóba, takargatja, pinceszagú, törékenyen, zsindelyes, dübörögtek, zsúptetők csurgója, elhagyott szőlős, károgás után, tétován kanyargó, fáradt tőkék, gyepűk homályos, üresen hagyott, ereszek pókhálós, padlások sötét, ködbe vesző, patakok nyári, nádak ázott, homályos tükrű, szekerek zörgését, távoli dombok, temetőárkok mellett, Fekete István,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]