|
2023-09-23 23:22:24, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Kosztolányi Dezső:
Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.
1912
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
Címkék: szarkalábakat, véghetetlent, megkuszálja, kosztolányi, ablakodnál, billentyűt, összetörsz, ismeretlen, álarcodat, lopakodva, ártatlan, hullámos, szólitod, végtelen, szoritod, meghalsz, titokba, nagyobb, graciőz, délután, csöndbe, micsoda, magadra, göröngy, felelni, megütsz, gyönge, fáradt, gyöngy, fákkal, elzeng, szemed, kérded, ijedve, hangja, kályha, utcán fújni, hangja elzeng, Kosztolányi Dezső,
|
|
Offline
