|
2020-04-15 18:43:37, szerda
|
| |
| |
Nem elég vágyni, akarni kell,
nem elég akarni, érte tenni kell.
De néha nem elég vágyni,
akarni, érte tenni sem,
mert van, hogy nincs még itt az ideje.
De az is lehet, hogy soha nem is lesz,
mert nem az a cél, nem az az út,
nem az a sors, ami nekünk rendeltetett.
Hiszünk, remélünk, tervezünk és teszünk,
aztán végül az Isten, a sors,
a karma vagy kinek-mi tetszik,
úgyis ő dönt majd helyettünk.
Ha jó emberek maradtunk a mocsokban,
szívvel-lélekkel hittünk az álmokban,
a belünket kidolgoztuk a sikerért,
joggal várnánk azt az Isteni gondviselést.
De hiába mondják, hogy mindenki
azt kapja, amit megérdemel,
néha az élet mégis keményen beléd tenyerel
és lehettél te bárki, tehettél te bármit,
ha mostanság az érték már semmit se számít.
De bármekkora pofonokkal sorozott is meg az élet,
te akkor is minden alkalommal újrakezded
és mindvégig bízol benne, hogy egyszer
melléd is odaáll majd a szerencse.
Mert elvégre, mi mást is tehetnél?
Nyomban értelmét vesztené ez az egész,
ha többé semmit sem remélnél...
H.Szilvia~ Lélekhatár blog
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 4. |
|
|
|
|
|
Offline
