2021-03-25 08:19:50, csütörtök
|
|
|
Fövényi Sándor
Bocsássátok meg nekem, hogy élek,
esküszöm én nem tehetek róla,
tengek, lengek levegőt cserélek,
de szívem ravaszabb mint egy róka.
Éjszakánként kiszökik belőlem,
de hagy elég oxigént az agyba,
tollam elviszi nehogy ledöfjem,
vagy rákarcoljak e gyűrött lapra.
Szerintem a régi kedveshez jár,
akire rátöri az ablakot,
biztos azt hazudja, még ő a nyár,
nélküle nincsenek meleg hajnalok.
Idegesen topog az üveg cserépen,
mintha nem lenne elég seb rajta,
borotva mosolyog az éj kezében,
tudja hogy e féreg suicid fajta.
De nem tudom miképp akar halni,
megáll, vagy egyszerűen elszalad,
próbálom valahogy hazacsalni,
de az se baj ha örökre nálad marad.
Jobb ha az ember nem érez semmit,
mert nagyon szép telek vannak bennem,
és lehet eltépem e papír fecnit,
ne legyen a balon csak gyönyörű csendem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Csend |
|
|
|