|
2021-06-21 07:53:59, hétfő
|
| |
| |
Sokan csak álmodoznak arról, hogy szép,
hosszú életük lesz, hogy láthatják majd az
unokákat, esetleg a dédunokákat felnőni, ám
ez keveseknek adatik meg. A Debrecenben
élő Keresztesi Zoltánné Julianna néni február
17-én ünnepelte 102. születésnapját; ennek
apropóján megkértük, mondja el, mi a hoszszú
élet titka. - Mindenki a maga orvosa, és
vigyázzon magára.
Sokat teszek ezért: minden reggel tornázom,
odafigyelek a táplálkozásra, a megfelelő
tápanyagbevitelre, naponta mozgok, sétálok
a ház előtt, nyáron pedig a szomszédokkal
sokat beszélgetünk kint, a ház előtti padon.
Nagyon jó közösségünk van - fogalmazott.
Minden napnak megvan a menete: reggel
tornázik, aztán reggelizik, majd egy pohár
itóka elfogyasztása utánújságot olvas, pihen.
Az ebédet egy kis alvás követi, és
ha jó idő van, délután a parkban sétál.
Vacsora utánmegnézi a híradót, fürdik és
alszik.
Julianna néni szívesen emlékezett vissza
gyermekkorára, fiatalságára. 1919-ben
született, nem sokkal az első világháború
után. Édesanyja 1925-ben meghalt, ezért
apai negyszülei nevelték őt és három
testvérét.
Egyik húga, Kenyhercz Péterné Kató néni
még ma is él; 97 éves. Mint mondta, nagy
család voltak, így mozgalmasan teltek a
hétköznapok. Sok szeretetet kapott
nagyszüleitől, nagynénjétől.
Mindig volt hús az asztalon, nem éheztek,
de sokszor ettek babot és lencsét is.
- Jó emberi kapcsolatok voltak; az emberek
kint ültek az utcán, a telkek előtt és beszélgettek.
A fiatalok énekeltek, citeráztak, hegedültek vagy
szájharmonikáztak
- mondta, majd hozzátette, ebben az időben jött
be a Sokol rádió, azt hallgatták, mivel nem volt
más szórakozási lehetőség. Akkoriban csak hat
elemi iskola volt, így 13 évesen már női szabónak
tanult, majd három év múlva, a szakma megszerzése
után próbált elhelyezkedni, de munka híján kitanulta
a férfiszabó-szakmát is. Végül a Debreceni
Ruhagyárban helyezkedett el, meósként kereste a
kenyérre valót. Fiatalon sokat járt
táncházba, iparos bálokba, ám ezekre a helyekre is
csak szülői kísérettel lehetett menni. Huszonkét évesen,
1941 júliusában házasodott össze férjével, akivel 1999-
ig éltek boldogan. Két lányuk született; sajnos, ma már
egyik sem él. Sírva mesélte el, hogy Jutka 1985-ben,
Marika pedig 2014-ben halt meg; 43 és 68 évet éltek,
a ,,Papa" pedig 58 együtt töltött év után hunyta le örökre
szemét. - A második világháború alatt, 1942-ben
született első lányunk. A férjem akkor sorkatonai
szolgálatát töltötte Esztergomban. Én mentem el hozzá,
és vittem el megmutatni a gyermekét, mert nem engedték
haza. Ezután fogságba került Oroszországban, és
a háború befejezése előtt kevéssel engedték el.
Sok szép emlékem van. Ilyen, amikor férjhez mentem,
amikor családot alapítottunk, és minden gyerek, unoka,
dédunoka születésénél nagy boldogság töltött el. De akkor
voltam a legboldogabb, amikor a férjem hazatért a fogságból
- sóhajtott.
Férjével sokat jártak szakszervezeti üdülőkbe,
Julianna néni azt mondta, ott nagyon jól érezték magukat,
de eljutottak repülővel Moszkvába is
- az volt a legtávolabbi pontra történő utazás.
Arra a kérdésre, hogy megbánt-e valamit a 102 év alatt,
határozott nemmel felelt.
Hozzátette, minden korban volt valami szép,
vagy megtalálták benne a szépséget. Nem
éltek gazdagságban, de mindig volt valami,
ami boldoggá tette őket. Átlagos, normális
életet éltek, megvolt mindenük, ami a mindennapi
élethez kellett.
Julianna néninek három unokája és öt dédunokája van.
A középső unokája és családja Debrecenben él; velük
tart szorosabb kapcsolatot. Minden vasárnap és
ünnepnapon elviszik magukhoz, együtt ebédelnek;
az unokájával, annak feleségével és dédunokáival
tölti idejét. Nagyon kedveli a káposztaféléket, így a
töltött vagy toroskáposztát
bármikor megeszi, de szereti a főzelékeket is
- nem válogatós. A családtagok odafigyelnek rá,
bevásárolnak neki, rendben tartják
a lakását. A másik két unoka Budapesten él,
de évente ők is meglátogatják.
A koronavírus kapcsán elmondta, nagyon odafigyel
az egészségére, de ez a járvány előtt is így volt.
Megkérdeztük azt is, hogy 102 évesen van-e
még valami, amit látni szeretne a világban.
Azt válaszolta, már nem nagyon vannak
ilyen álmai, hiszen tisztában van a korával
és a lehetőségeivel.
Ám ha lehetne három kívánsága, akkor
szeretné megélni a legnagyobb, 19 éves
dédunokája esküvőjét, szeretné, ha az egész
család egészségben élne hosszú, boldog életet,
és arra vágyik, hogy a hátralévő életében sokat
mozoghasson, sétálhasson a szabad levegőn.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
Offline
