|
|
|
2012-07-18 22:49:02, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
TIBORCA története V. fejezet, 1. rész
1956 és mindaz, ami miatt a mai napig rettegek a hajléktalanságtól
A facebookos oldalamon nyomon követhetem (már, amikor létre tudom hozni az internetes kapcsolatot és ,,nem fagy le" közben a számítógépem) bizonyos ,,civil" és nem civil csoportosulások és személyek tevékenységét.
A sok közül a Koppány nevét viselő Otthonvédők tevékenysége - a kilakoltatásokat megakadályozandó harcuk - a legtorokszorítóbb számomra. Számtalan videó készült mostanában ezekről, melyeket a YouTube-on meg lehet nézni.
Évek óta, látva a hajléktalanná váló- elesett embereket, ismét és ismét rettegve gondolok Bóna Rezső (Rudira), aki szintén hajléktalanként végezte.
Ha valaki nem tudná, hogy ki volt Bóna ,,Rudi", annak itt leírnám, hogy Mansfeld Péter 1956-os ,,pesti srácok" szabadságharcos csapatához tartozott, mint a legjobb barátja... Alább idéznék Szemenyei-Kiss Tamás, 1956 DIDERGŐ LÁNGJAI című könyvéből, vagyis abból a fejezetből, amelyikben Bóna ,,Rudi" történetét írja le:
,,13 év múltán az összes ajtó bezárult körülötte..., szó szerint és átvitt értelemben is. Soha többé nem állt talpra, hátralevő éveiben mindinkább hanyatló erővel viaskodott a börtönben szerzett betegségével - az alkoholmámorral és azzal a nyomorral, melyhez foghatót csak társai némelyike szenvedtek el Kádár alkirálysága idején.
Az 1990. esztendő számára már túlságosan későn érkezett meg. - Volt egy délelőtt, amikor fél órán át fontosnak látszott egykori zárkatársa számára, Göncz Árpád tűzte kopottas zakójára a boldog-boldogtalannak osztogatott érdemérmet, de az a tűzfényes csillagóra is elmúlt, jöttek a légszomjas órák, az éhezés hónapjai és az elfeledés, ahová Őt az ünneplők lökték.
A II. kerületi Török u. 2 sz. alatti lakásán egyetlenegyszer felkereste Őt Fónay Jenő, aki nem segíteni jött, csak aláírását kérte: igazolni azt, hogy ő, a POFOSZ akkori vezetője a forradalom résztvevője, valódi szabadságharcos volt a Széna téren. - Rudi csak nézte, nézte a börtönből ismerős arcot..., nem írt alá, nem igazolt semmit..., hangtalanul kifordult az ajtón, saját lakásában egyedül hagyta a hívatlan vendéget. Ott, a Török utcai lakásban, amely 1996 tavaszáig még az övé volt, nem élt egyedül. Együtt vegetált, morzsolgatta napjait Hidegkuti Anikóval, az Aranycsapat csodacsatára másik gyermekével - kettejüket gyakran látták együtt a Duna-parti Fény presszó elé kitett asztalok mellett ülve, ahol sohasem beszélgettek, csak bámultak maguk elé, a semmibe.
Az 1956-os szabadságharc negyvenedik évfordulója úgy múlt el, hogy környezetükből, a legendás időkre emlékező ünnepségekből nem érzékeltek semmit..., őket sem kereste senki. A házban lakók mesélték (és a minden szempontból későn érkezett egykori bajtársak), hogy Bóna Rudi élettársa, Anikó holtteste hetekig ott volt a lakásban, bejelentést senki sem tett, a hullát már erősen bomlott állapotban szállították el a lakásnak alig-alig nevezhető sötét odúból.
Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között."
Egész eddigi életemben nekem is Bóna Rudiéhoz hasonló negatív megkülönböztetésben volt részem, de úgy, hogy szinte napjainkig nem tudhattam meg a VALÓDI OKÁT. Csak azt tudom, hogy még családon belül is örökösen úgy kezeltek, mint akitől az élethez való jogot is elvitatják... Mint akit a puszta létezése miatt is ,,büntetni kell". Emiatt is úrrá lesz rajtam az a rettenetes szorongás, amivel leéltem egész eddigi életemet és amivel együtt kell élnem a mai napig...
Mert, bizony bármikor megismétlődhetne az, ami megtörtént velem serdülő lány koromban... Amikor is a ,,saját anyám" kizárt a házból, mert hol az esti gimnáziumból- hol meg a délutáni műszakból - este 10 óra után mentem haza... Megírtam a Tiborca történetében... (I. f., 13.r.) de azt hiszem, hogy hiába... A lev.listámra is elküldtem 2009.12.06-án. Azért írom, hogy hiába, mert levelező társaim közönnyel, vagy leginkább megvetéssel - egy szó nélkül - esetleg: hitetlenkedve fogadták.
Azért, én újra és újra (mint most is) próbálkozom a múlt történéseivel való szembesítéssel... Főleg ilyenkor, amikor mindaz tömegessé kezd válni, amit nekem, nekünk: a társadalom peremére száműzött nehézsorsú, sokadrangú állampolgároknak már a Kádár-korszakban is el kellett szenvednünk... Mondhatnám azt is, hogy ,,én előre láttam, hogy így lesz..." ... ,,én már a Tiborcában is megírtam és számos szociográfiámban... évtizedekkel ezelőtt!".
Íme az a részlet, amelyik olyan rettenettel tölt el még most is:
,,Egy alkalommal kizártak a lakásból, amikor a délutános műszakból csak éjjel fél tizenkettő körül villamosoztam ,,haza" Pacsirta telepre. Valami rendőrségi kiszállás és kihallgatás volt a műhelyben - állítólagos lopás miatt. Teljesen felforgatták a műhely megszokott rendjét. Műszak végén, este tízkor, egyesével megmotoztak és csak utána engedtek be minket az öltözőbe...
Bemásztam a kapun, miután a kulcsommal nem tudtam kinyitni. Sajnos, a lakásajtó is zárva volt és a kulcsommal azt sem tudtam kizárni. Síri csönd és sötétség ült a házon. Rögtön tudtam, hogy apu elment éjszakai műszakba dolgozni.
Györgyi és anyu nem tudom, hogy hol voltak. Csöngettem, de hiába. Az előkertben összekuporodva meghúztam magamat az orgonabokor tövében."
Ezen a képen látható Kovács László, aki ,,házibarát"-ként befurakodott a családunkba és 1957-től jelentett rólunk..., mint szigorúan titkos ügynök (főhadnagy). A kép a szülőinek hitt ház kertjében készült és látható az az orgona bokor, amelyik alatt meghúztam magamat amikor kizártak a házból. Dézsy Zoltán Pincebörtönökről forgatott filmjében ő az a nyugdíjas, aki váratlanul előugrott (59. percben) és határozottan kijelentette, hogy: ,,itt az életben ,,soha" semmiféle kazamaták nem voltak!".
http://www.youtube.com/watch?v=BJ13KhbqniA&feature=related
Folytatva a történetet:
,,Egy idő után nagyon fáztam. Ezért, visszamásztam az utcára és elindultam. Róttam a köröket. Nagyon féltem, mert abban az időben hamar bevitték az utcán grasszáló lányokat a rendőrségre és eljárást indítottak ellenük, ,,üzletszerű kéjelgésre való felbujtás gyanújával". Mellettem is lassított egy rendőrautó az Előd utcában, amikor éppen ki akartam fordulni a sarkon a Török Flóris utcára. Kiszállt belőle egy rendőr ruhás férfi, aki elkérte a személyi igazolványomat. Akkoriban olyan személyik voltak, amelyikben ,,minden", még az aktuális munkahely is be volt írva. Ez volt a szerencsém, hogy volt - egyenlőre - munkahelyem és állandó lakáscímem.
- ,,Menjen haza és máskor ne sétálgasson az utcán éjszaka!" - mondta a férfi, aki visszaült a kocsiba és elhajtott.
Végig rettegtem az ifjúságomat, nehogy elveszítsem a munkahelyemet és nehogy végleg kizárjanak a szüleimnek hitt emberek a házukból...
Éppen ezért, bármit megtettem volna azért, hogy elfogadjanak otthon és a munkahelyemen. Minden igyekezetem azonban kudarccal végződött - főleg az 1956-os forradalom leverését követően. Már előtte is gyanús voltam - apám után - a kuláknak mondott kunszentmiklósi nagyszüleim miatt... Aput is - mármint, akinek a nevét viselve felnőttem - hetente raportra hívták a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár ÜB irodájára, mert nem volt elég megfelelő az életrajza, amit újra kellett ilyenkor írnia. Egészen addig, míg azt nem írta, hogy: ,,Szüleim nincstelen zsellérek voltak...". De már ezt is leírtam a Tiborcában...
Majd bekövetkezett az 1956-os év, amikor már negyedik osztályos voltam és a bizonyítványom jeles volt.
Vége az V. f. 1. résznek.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: állampolgároknak, szociográfiámban, megakadályozandó, kilakoltatásokat, megismétlődhetne, pincebörtönökről, kunszentmiklósi, alkoholmámorral, szabadságharcos, hajléktalanként, egyetlenegyszer, csoportosulások, boldogtalannak, állampolgárnak, környezetükből, szembesítéssel, bizonyítványom, tulajdonosának, igazolványomat, összekuporodva, villamosoztam, tevékenységét, ünnepségekből, visszamásztam, munkahelyemet, önkormányzati, hitetlenkedve, hajléktalanná, bekövetkezett, történéseivel, munkahelyemen, szabadságharc, betegségével, gimnáziumból, felforgatták, tevékenysége, facebookos oldalamon, internetes kapcsolatot, kilakoltatásokat megakadályozandó, legtorokszorítóbb számomra, hajléktalanná váló-, legjobb barátja…, összes ajtó, börtönben szerzett, légszomjas órák, éhezés hónapjai, ünneplők lökték, forradalom résztvevője, börtönből ismerős, hívatlan vendéget, 1956-os szabadságharc, legendás időkre, Bóna Rezső, Mansfeld Péter, Szemenyei-Kiss Tamás, DIDERGŐ LÁNGJAI, Göncz Árpád, Fónay Jenő, Hidegkuti Anikóval, Duna-parti Fény, Bóna Rudi, Köztársasági Érdemrend, Bóna Rudiéhoz, VALÓDI OKÁT, Kovács László, Dézsy Zoltán Pincebörtönökről, Török Flóris, Magyar Gyapjúfonó, Szövőgyár ÜB, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| facebookos oldalamon, internetes kapcsolatot, kilakoltatásokat megakadályozandó, legtorokszorítóbb számomra, hajléktalanná váló-, legjobb barátja…, összes ajtó, börtönben szerzett, légszomjas órák, éhezés hónapjai, ünneplők lökték, forradalom résztvevője, börtönből ismerős, hívatlan vendéget, 1956-os szabadságharc, legendás időkre, házban lakók, minden szempontból, lakásnak alig-alig, önkormányzati hatóságok, utolsó menedékét, emberi ronccsá, többi csavargó, élethez való, puszta létezése, esti gimnáziumból-, délutáni műszakból, múlt történéseivel, társadalom peremére, alkalommal kizártak, délutános műszakból, műhelyben –, műhely megszokott, előkertben összekuporodva, orgonabokor tövében, képen látható, szülőinek hitt, életben „, időben hamar, utcán grasszáló, rendőr ruhás, személyi igazolványomat, aktuális munkahely, utcán éjszaka, szüleimnek hitt, 1956-os forradalom, kuláknak mondott, nevét viselve, bizonyítványom jeles, állampolgároknak, szociográfiámban, megakadályozandó, kilakoltatásokat, megismétlődhetne, pincebörtönökről, kunszentmiklósi, alkoholmámorral, szabadságharcos, hajléktalanként, egyetlenegyszer, csoportosulások, boldogtalannak, állampolgárnak, környezetükből, szembesítéssel, bizonyítványom, tulajdonosának, igazolványomat, összekuporodva, villamosoztam, tevékenységét, ünnepségekből, visszamásztam, munkahelyemet, önkormányzati, hitetlenkedve, hajléktalanná, bekövetkezett, történéseivel, munkahelyemen, szabadságharc, betegségével, gimnáziumból, felforgatták, tevékenysége, évtizedekkel, köztársasági, szállították, éjszakánként, kapualjakban, határozottan, elfogadjanak, alkirálysága, történetében, befurakodott, csodacsatára, morzsolgatta, kijelentette, számítógépem, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 85
- e Hét: 5593
- e Hónap: 14197
- e Év: 50138
|
|
|
Offline
