|
2020-10-25 22:29:30, vasárnap
|
| |
| |
A népi gyógyászatban szorulás ellen fogyasztották a sulyomtermés feltört belsejét. Az ázsiai konyha egyik jellegzetes eleme és vízigesztenye néven találkozhatunk vele.
A sulyom (Trapa natans) évelő vízi növény, a lassú folyású vizek, holtágak növénye, termése a gesztenyéhez hasonló, nagyon ízletes, ehető, keményítőben gazdag. Népies elnevezései: istennyila, súly, szamártövis, tiszavirág, vad mandola, csemegesulyom, susa, vízidió, vízimogyoró, vízigesztenye, jezsuitadió.
A nyári forróságban hűsíti a vizet, árnyékot ad a halaknak.
Rendkívül jól érzi magát a Tisza-tóban. Érett termése a víz aljára süllyed, kellemesen édeskés az íze. Ha mezítláb rálépünk a víz alatt, irgalmatlanul szúr, és komoly baleseteket tud okozni.
A magyarság régen ismeri a sulymot. Kitaibel Pál útinaplójából, Jókai Mór, Borbás Vince, Kieselbach Gyula és mások írásaiból tudjuk, hogy termését ,,az állatok és az ember egyaránt fogyasztják".
A sulyom kifejezetten tetszetős, rombusz alakú zöld levélrózsái zöld szigetet alkotva lebegnek a víz tetején. Termései ősszel érnek, majd az iszapba merülve kelnek ki belőlük az újabb hajtások, amelyek eleinte a talajba gyökerezve fejlődnek, később úszó telepekké válnak. Gyorsan szaporodik, ami a horgászokat, a hajóval közlekedőket kifejezetten zavarja. Hivatalosan védett növény, csak az gyűjtheti, akinek engedélye van rá.
Termésének belseje a gesztenyéhez hasonlóan fogyasztható. Régen a mocsaras, lápos vidékek élelemforrása volt, azt a szerepet töltötte be, mint a hegyvidékeken a gesztenye. A tüskés külsőt lefejtették a diónyi fehér belsőről, és ezt a termést csemegeként fogyasztották, megfőzték, sütötték, vagy pogácsát készítettek belőle, a száraz termését pedig lisztté őrölték. Ízét leginkább a gesztenyéhez hasonlítják.
A sulyom a mai napig az ázsiai konyha egyik jellegzetes eleme és vízigesztenye néven találkozhatunk vele, például wok-zöldség keverékekben.
A sulyom régen élelmezési és harcászati célokat is szolgált.
A keményítőben gazdag termése miatt, a sulyom bizonyos időszakokban, pl. török háborúk és hódoltság idején, mint ínségeledel is ismert volt az Alföldön és gyűjtötték.
A népi gyógyászatban szorulás ellen fogyasztották a sulyomtermés feltört belsejét. Az ébenfekete héját pedig cserzőanyagnak használták valamikor régen. A 19. században pedig a pusztai csárdák sárfalát erősítették meg a sár közé kevert sulyomtermésekkel. Állítólag a héj főzete pedig a ház földjére öntve megöli a bolhákat - ne feledjük, hogy régen döngölt föld volt a parasztházak padlója, jobb esetben fával, vagy kővel, téglával burkolták.
A sulyom szüretelése nyár végétől kezdve, egész őszön át tartott. A termést tüskéi miatt nem lehetett puszta kézzel gyűjteni, a sulyomszedésnek erre nézve sajátos eszközei és módszerei alakultak ki. Ha nem volt kéznél semmilyen eszköz, a sulymot a száránál fogva kiemelték, és termését a csónakba vagy valamilyen kosárba, zsákba rázták. A komolyabb, professzionális sulyomszedők azonban, mint például a pákászok, a haladósabb gyűjtéshez szerszámot készítettek. A sulyomszedő-eszközök közös alkotó része volt egy rossz bunda, vagy bundadarab. Ezt, egyik megoldásként, egy fanyélhez erősítették, és ezzel el is készült a sulyomhorgászó-bot. A sulyomtermés a tüskéivel beleragadt a bundaszőrébe. A bundát, más esetben, a csónakhoz kötötték, és végigvontatták egy sulyommezőn.
Régen vendéglői étlapokon is szerepelt. Még az 1980-as években is lehetett találkozni vele egy Tisza-tavi étteremben. Általában sült tésztát és mártást készítettek belőle. Még receptet is találunk arról, hogyan kell elkészíteni: sulymot tisztítás után mintegy fél óráig főzzük, majd a főzőlevéből kiemeljük, kettévágjuk, belsejét kikaparjuk, diódarálón ledaráljuk és félretesszük.
Tejmártást így készítettek: a vajat felforrósítjuk, a hozzátett liszttel habzásig kevergetjük, hozzáöntjük a forró tejet, simára keverjük és felforraljuk. A tűzről levéve tejföllel, mustárral ízesítjük, hozzákeverjük a ledarált sulymot és összeforraljuk. Halételekhez kínálták.
Aztán jött a környezetvédelmi törvény, amely védett növénnyé nyilvánította, és megtiltotta a sulyom gyűjtését, így véget ért gasztronómiai pályafutása. Ha mégis engedély van a növény gyűjtésére és felhasználására, valószínűleg nagyon drága, bio alapanyag kategóriába fog tartozni. Nagy mennyiségben nem tudják majd gyűjteni, mivel csak kézzel lehet szedni és feldolgozni.
Nagy Jenő szerint a XIX. század ötvenes, hatvanas éveiben Nyíregyházán ,,annyira dívott a főtt sulyom evése, hogy a piacon úgy árulták, mint a gesztenyét, és a nép oly nagy tömegekben fogyasztotta a közkedvelt csemegét, hogy a felvágott és szétdobált szúrós sulyomhéjak szinte lehetetlenné tették a mezítláb való járkálást". Igmándy József szerint Debrecenben még 1907 és 1912 között is árulták. Petrikovits László írásából értesülhetünk arról, hogy a nyíregyházi piacon a XX. század elején néha még feltűnt egy-egy sulyomárus. Miskolcról is jártak sulymot vásárolni Tiszalucra, ahol a gyerekek csónakból, a növényről is szedték termését, késő ősszel és télen pedig (még a jég alól is) a meder fenekéről ,,tapogatókkal" gyűjtötték. A sulyom levélzetével a lovakat etették.
Borbás Vince 1894-ben a sulyom veszélyeztetettségéről írott, A sulyom pusztuló félben című cikkében megállapította: ,,Az európai sulyom szemlátomást pusztul. Hazánkból is ismerjük a sulyom gyérülését." Borbás szerint megfogyatkozását ,,a tavak, holtágak, állóvizek kiszárítása, a folyók szabályozása", ,,a fürdés, halászás" és ehető termésének gyűjtése okozza. Napjainkra Nyugat-Európában annyira megritkult a sulyom, hogy veszélyeztetett növénnyé vált. Elsősorban ez az oka annak, hogy hazánkban is védelem alatt áll, pedig nálunk még nagy állományai élnek, és nem tartozik a közvetlenül veszélyeztetett növényfajaink közé.
Európai fogyasztása már a neolitikumtól és a bronzkortól kimutatható. A nagy mennyiségű sulyomhulladék alapján joggal tekintik a bronzkor burgonyájának. Megemlítik fogyasztását a görög és római írók, középkori feljegyzések.
Mint tudjuk, engedély kell a begyűjtéséhez, de néhány partra sodort darab feltörését, megkóstolását azért a törvény nem tiltja.
Forrás : Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
Címkék: környezetvédelmi, megfogyatkozását, veszélyeztetett, professzionális, felhasználására, sulyomszedésnek, sulyomhulladék, találkozhatunk, sulyomhorgászó, felforrósítjuk, végigvontatták, összeforraljuk, megállapította, cserzőanyagnak, burgonyájának, útinaplójából, neolitikumtól, vízigesztenye, gasztronómiai, élelemforrása, gyógyászatban, hegyvidékeken, hozzákeverjük, irgalmatlanul, fogyasztották, csemegesulyom, értesülhetünk, növényfajaink, begyűjtéséhez, nyilvánította, megkóstolását, gesztenyéhez, keményítőben, sulyomszedők, időszakokban, parasztházak, népi gyógyászatban, sulyomtermés feltört, ázsiai konyha, lassú folyású, gesztenyéhez hasonló, nyári forróságban, magyarság régen, ember egyaránt, sulyom kifejezetten, iszapba merülve, újabb hajtások, talajba gyökerezve, hajóval közlekedőket, gesztenyéhez hasonlóan, szerepet töltötte, tüskés külsőt, Kitaibel Pál, Jókai Mór, Borbás Vince, Kieselbach Gyula, Nagy Jenő, Igmándy József, Petrikovits László, Napjainkra Nyugat-Európában,
|
|
Offline
