|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 19:33:37, szerda
|
| |
| |
Kevés időnk van
Mindenkinek kevés az ideje,
de talán mégis megtehetnénk,
hogy ebből a kevés időből,
amit ajándékba kaptunk
ajándékozzunk azoknak,
akik nem kaptak mást
ajándékba; csak nyomorúságot!
Őket azért állította Isten
elénk, hogy emlékeztessenek
kevés időnkre, amit még
másokkal megoszthatunk,
mert egyszer, váratlanul,
majd ez a kevés idő is
elvétetik tőlünk!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 19:01:48, szerda
|
| |
| |
Ahogyan Krisztus: A Fő
,,Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk..." (1Péter 2,21-24)
Azzal a paranccsal, hogy kövesd Krisztust, és az Ő nyomdokaiban haladj, olyan elképesztő elvárást támaszt felénk Isten, hogy természetesen felmerül a kérdés: hogyan várható el a romlott embertől, hogy úgy éljen, mint Krisztus? A legtöbb ember erre gyakorlatias választ ad: nem várható el. Az elénk tárt parancs, bár ideális és nagyon szép, de teljesíthetetlen. (Lásd: Jegyzet)
A Biblia válasza teljesen más. Rávezet minket arra a csodálatos kapcsolatra, amelyben mi Krisztusban együtt vagyunk. Mivel létrejött a közösség az Úrral, létrehozta bennünk a mennyei életet az eljövendő világ minden erejével, tehát őszintén ki kell jelentenünk: úgy kell élnünk, ahogyan Krisztus élt. Krisztus és az Ő népe közötti kapcsolat megvalósulása elengedhetetlen minden olyan ember számára, aki őszintén akarja követni Őt. Ma mit jelent ez a közösség? Három részből áll. Az idézett fejezetben Péter Krisztusról beszél, mint a mi Kezesünk, a mi Példaadónk és a mi Főnk (az Egyház Feje).
Krisztus a kezesünk. ,,Krisztus szenvedett értünk", ,,Bűneinket maga vitte fel testében a fára." Mint a Kezesünk, Krisztus szenvedett és meghalt helyettünk. Elhordozta bűneinket, egyben elvette az átkot, és megtörte a bűn erejét. Kezesünkként megtette, amit mi nem tudtunk megtenni, és amit nekünk már nem kell megtennünk.
Ő a Példaadónk is. Egyfelől az Ő munkája egyedülálló, másfelől nekünk követnünk kell Őt. Ahogyan cselekedett, élt és szenvedett, mindenben Ő a követendő példa. ,,Krisztus is szenvedett értünk és példát hagyott ránk", hogy nyomdokait kövessük. Kezesként való szenvedése arra szólít fel engem, hogy példáját követve én is hasonlóan szenvedjek. Logikus ez a következtetés? Ő, mint az én Kezesem szenvedett, azonban rendelkezett az isteni természet hatalmával. Tőlem, testi valóm gyengeségében, hogyan lehet elvárni, hogy úgy szenvedjek, mint Ő? Nincs itt áthidalhatatlan ellentét a két dolog között, amit Péter olyan szorosan egybeköt: szenvedés Kezesként és szenvedés a Példaadó követőjeként? Krisztus váltságművének van egy harmadik nézőpontja, ami áthidalja ezt az ellentétet. Van egy összekötő kapocs Krisztus mint Kezes és mint Példaadó között: a Kezesünk cselekedeteiben legyen követendő Példává, hogy Őhozzá hasonlóan éljünk, szenvedjünk és haljunk meg.
Krisztus számunkra a Fej is. Ebben van az Ő Kezességének és Példaadásának a gyökere és az egysége. Krisztus a második Ádám. Mint hívő, lelkileg egy vagyok vele. Ebben az egységben Ő bennem él és részesít engem az Ő befejezett váltságművének erejében, az Ő szenvedésének, halálának és feltámadásának erejében. Ez az alapja annak a tanításnak, amit a Római levél 6. fejezetében és más helyeken olvasunk: a keresztyén ember meghalt a bűnnek, és él az Istennek. Ez egy olyan élet, amit Krisztus él, ami keresztülment a halálon, így ennek a halálnak az ereje munkálkodik a hívőben. Ezért a hívő halott a bűnnek, de a Krisztussal együtt fel is támadt. Pontosan ez az a gondolat, amit Péter kiemel, mikor ezt mondja: ,,Bűneinket maga vitte fel testében a fára," nemcsak azért, hogy halála által megszerezze a bűnbocsánatot, hanem azért is, ,,hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk." Ahogyan részesülünk az első Ádám lelki halálában, azaz Ádám bukásában, tehát Isten számára meghaltunk, úgy örökségünk van a második Ádámban is. Őbenne valóságosan meghaltunk a bűnnek, és Őbenne újra életre keltünk az Istennek. Ezért Krisztus nemcsak a Kezesünk, aki élt és meghalt értünk, és a Példaadónk, aki megmutatta, hogyan éljünk és haljunk meg, hanem a Fej is, akivel egyesültünk, akinek halálában mi is meghaltunk, és akinek feltámadása által élők lehetünk örökre. Ez ad erőt ahhoz, hogy kövessük Kezesünket, mint Példaadót: Krisztus, mint a Fő ötvözi egybe a Kezesbe és a Példaadóba vetett hitünket, és teszi a kettőt egymástól elválaszthatatlanná.
Ez a három egy. E három igazságot nem lehet egymástól elválasztani, mégis gyakran megtörténik. Vannak, akik vágyakoznak Krisztust példaként követni, de az engesztelő áldozatban való hit nélkül. Önmagukból merítenék az erőt a szerinte való élethez. Próbálkozásaik kudarcra vannak ítélve. Vannak olyan emberek is, akik a Kezeshez határozottan ragaszkodnak, de félrerakják Őt, mint Példaadót. Hiszik a kereszten hullott vér általi megváltást, de nem lépnek annak a nyomdokaiba, aki ezt megtette. Az épület alapja valóban az engesztelő áldozatban való hit. Ez lényeges, de nem elégséges. Az ilyen emberek valamiféle torz keresztyénséget képviselnek, mert nincs helyes fogalmuk arról, mi a megszentelődés, mert nem értik meg, hogy a Krisztus engesztelő halálában való hit elválaszthatatlanul együtt jár az Ő példájának követésével. Vannak olyan emberek is, akik magukévá tették ezt a két igazságot: Krisztus a Kezes és a Példaadó, de mégis van valami, ami hiányzik. Krisztus példájának a követése, amit Kezesként elvégzett, számukra csupán kényszerűség, de annak erejét szeretnék birtokolni. Nem értették meg, hogyan válik lehetségessé az Ő példájának követése. Világos tanításra van szükségük arról, mit tanít a Biblia Krisztusról mint Fejről. Mivel a Kezesem nem tőlem távol álló személy, hanem olyan jótálló, akiben létezem, és aki bennem él, ezért tudok hozzá hasonlóvá válni. Bennem a Jézus élete van. Aki vérével megvásárolt, Ő él bennem. Köteles vagyok Őt szorosan követni, mert a tanítvány és a Fő csodálatos közösségében ez lehetségessé vált, és természetes velejárója is annak.
A Krisztus példájának igazsága csak akkor kerülhet a megfelelő helyére, amikor ezt valaki helyesen érti és magáévá teszi. Ha Jézus a vele való közösségen keresztül maga formálja ki bennem az Ő életét, akkor az én kötelességem nagyon egyszerű, ugyanakkor dicsőséges is. Egyfelől az Ő példáját kell szemlélnem, hogy megismerjem és követhessem Őt. Másfelől meg kell maradnom Őbenne, ki kell tárnom előtte egész valómat, hogy élete által elvégezze bennem munkáját. Amilyen valóság, hogy Ő legyőzte a bűnt, és elvette rólam az átkot, olyan valóság, hogy bennem is elvette annak erejét. Munkáját, amit halálával elkezdett a lelkemben, élete által be is fogja végezni. Mert már bennem él. Mivel a Kezesem számomra a Fő is, elengedhetetlen, hogy az Ő példája határozza meg az életemet, és példájának meg is kell valósulnia bennem.
Augustinus egyik mondását gyakran idézzük: ,,Uram, én megteszem, amit parancsolsz, te pedig parancsold meg azt, amit te akarsz." Ez pontosan ide illik. Ha az Úr, aki bennem él, megadja azt, amit tőlem elvár, akkor nincs olyan elvárása, ami túl nagy lenne. Ennek fényében bátorságot nyernek ahhoz, hogy az Ő csodálatos lényét szemléljem, teljes nagyságában, és úgy fogadjam el, mint vezetésemnek a törvényét. Ettől kezdve nem csak egy parancs számomra, ami megmondja, mivé kell válnom, hanem ígéret is arra, hogy mivé leszek. A Krisztus Példájának erejét semmi nem korlátozza le annyira, mint az a gondolat, hogy én nem igazán tudok szerinte élni. Ne hallgass ilyen gondolatokra! A tökéletes istenarcúság nem a mennyben kezdődik el, hanem már itt a földön. Minden nappal növekedhet, és az életed előrehaladtával egyre láthatóbbá válik. Amilyen bizonyos és hatalmas az a tett, amit Krisztus, mint a Kezesed elvégzett egyszer mindenkiért, olyan bizonyos, hogy te egyre inkább megújulsz, és arcához leszel hasonlatos. Ezt a hasonlóságot formálja ki benned most is. Ez a kétszeres áldás tegye számodra a keresztet kétszerte értékesebbé: a Fő, mint Kezes szenvedett, hogy a velünk való azonosulás által magára vegye a bűneinket. Ezzel példát is állított elénk, hogy megmutassa nekünk, melyik az az út, amelyen haladva, ha egységben maradunk vele, győzelemre és dicsőségre fog elvezetni. A szenvedő Krisztus a mi Fejünk, Kezesünk és Példaadónk.
Itt olyan életbevágóan fontos tanításokat kapunk, amelyeket nem szabad elfelejtenünk. Csak a szenvedéseknek ezen a titokzatos útján végezhette el számunkra az engesztelést és a megváltást az Úr, és ezen kell nekünk is haladni. Azt is tanuld meg, hogy az, hogy a megváltásból mennyit tapasztalsz meg, attól függ, hogy a szenvedésekben milyen vele a személyes kapcsolatod! ,,Krisztus szenvedett értetek, és példát hagyott rátok." Kívánom, hogy Isten Szentlelke mutassa meg neked ennek a mélységeit!
Drága Üdvözítőnk! Hogy hálálhatom meg neked, amit Kezesként értem tettél? Az én helyemre, a lázadó bűnös ember helyére álltál, és a kereszten megfeszítve hordoztad bűneimet. Azt a keresztet én érdemeltem. De te felvetted, és hozzám lettél hasonlóvá, hogy a kereszt számomra az élet és áldás forrásává legyen.
Most elém tárod a Golgotát, mint az áldás és az élet kútfejét. Ezen a helyen válhatok hozzád hasonlóvá, itt kapom meg az erődet ahhoz, hogy viseljem a szenvedést, és megszabaduljak bűneimtől. Mint Fő, te lettél számomra a Kezes, így vetted magadra szenvedéseimet és a halálomat is. Mint a Fő, te vagy az én Példaadóm, hogy tudjak veled együtt szenvedni és meghalni. Drága Megváltóm! Megvallom neked, hogy eddig túl keveset értettem meg ebből. Helytállásod Kezesként többet jelentett számomra, mint a példaadásod. Örvendeztem abban, hogy te vitted a keresztet helyettem, de nem szerettelek eléggé ahhoz, hogy veled együtt hordozzam a keresztet. A kereszten megszerzett engesztelés számomra értékesebb volt, mint a kereszten megszerzett közösség; a remény, amit a megváltás szerzett, több volt nekem, mint a veled való közösség.
Bocsásd meg nekem, drága Uram, és taníts engem, hogy boldogságomat a veled, a Fővel való közösségben keressem, a példaadásodban ugyanúgy, mint a helytállásodban! Mikor imádkozom, hadd értsem meg a követésedet, hogy erősebb legyen a hitem és világosabb a látásom. Jézus a követendő példa, mert nekem Ő az élet. Hozzá hasonlóvá kell lennem és azzá válhatok, mert egy vagyok Ővele. Kérlek, a te szeretetedből cselekedd meg ezt velem! Ámen.
JEGYZET
,,Kempis Tamás mondta: 'Minden ember szeretne együtt lenni Krisztussal és az Ő népéhez tartozni, de csak kevesen akarják az Ő életét élni,' Sokan vannak, akik azt képzelik, hogy a Krisztus követése a keresztyén élet egy rendkívül magas szintjén következik be, és ezt csak nagyon kevés kiválasztott szent érheti el. Úgy gondolják, ahhoz, hogy igazi keresztyén légy, elég bevallani gyengeségeidet, bűneidet és élni az Ige és a szentségek adta áldásokkal anélkül, hogy megvalósulna a Krisztus jelleméhez való hasonulás. Ezek az emberek a büszkeség és a fanatizmus jelének tartják, ha valaki azt merészeli mondani, hogy az igazi keresztyén elengedhetetlen jellemvonása, hogy egyre jobban megjelennek benne a Jézus Krisztus személyiségének vonásai. Azonban az Úr kivétel nélkül mindenkinek ezt mondja: 'És aki föl nem veszi az ő keresztjét és nem követ engem, nem méltó énhozzám.' Ő a földi életének legnehezebb feladatát emeli ki: a keresztet, és ez minden mást magába foglal. Péter, üzenetét nem néhány hívőnek, hanem az egész Egyháznak szánja: Krisztus példát adott nekünk, hogy mi az Ő életgyakorlatát kövessük. Nagyon rossz jel, hogy az Úr félreérthetetlen parancsait a modernizált keresztyénség félretette, és vezető lelkészeink és egyháztagjaink csendesen, de úgy tűnik, közös elhatározás alapján, egyetértettek abban, hogy ezeket az éles szavakat jelentésüktől meg kell fosztani. A hamis teológia ebben nem kevésbé felelős. Hogy a hitetlenség támadásaival szemben megvédjék Megváltónk istenségét, a keresztyének a Jézus isteni természetéről szóló tanítást mindig olyan kizárólagossággal adták tovább és őrizték, hogy lehetetlenné vált az Ő emberi létformájáról valós és élő fogalmat alkotni. Nem elég annyit megfogalmazni, hogy Krisztus bűntelen ember volt. Az Ő ember voltáról valós fogalmat alkotni nem tud olyan ember, aki attól fél, hogy elveszíti a valódi Krisztust, ha nem tulajdonítja neki minden pillanatban az isteni mindenhatóságot és mindentudást is. Mert ha az a helyzet, hogy Krisztus szenvedése és keresztje csak és kizárólag természetfölötti, akkor a szó valódi értelmében már nem beszélhetünk Krisztus példájának követéséről. Mekkora az a szakadék, ami a Krisztus élete és a keresztyének élete között tátong, ha a közöttük lévő kapcsolat csak külsődleges És mennyire lassú és elutasító a modern Egyház, amikor alkalmaznia kellene a Krisztus életében világosan kijelentetett nagyszerű és sajátos tanításokat, hogy a szakadékokat megszüntesse, és a modern élet rendellenességeit kiigazítsa. A Krisztus Egyháza nem fog kikeveredni ebből a zűrzavarból, míg Urának és az Egyház Fejének hűséges és igazi követését, ami a tanítványok seregét maga köré gyűjtené, a zászlajára nem tűzi."
Andrew Murray |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus képére |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 15:07:23, szerda
|
| |
| |
Reggel a temetőn
Feltámadunk! - Tavaszi reggel
beléptem a temető kapuján.
Élet fakadt a fákon. A rigók
korai füttye kedvesen köszöntött,
A nap melege ragyogón elöntött...
és mentem az úton.
Feltámadunk! - Márványba dermedt
gyász, gyötrelem alakjai között
fehér fenségben, fennen Krisztus állt,
s elnézett a sok ezer sír felett,
mint a halálra örök felelet,
nagy, diadalmas ,,nem!"
Feltámadunk! - A kedves síron
tavasz és szeretet kezenyomán
ragyogott a reggeli sugarakban
sárga, lila árvácskák bársonyszirma.
S én elolvastam, ami fel van írva
az egyszerű kövön.
Feltámadunk! - Merült a kannám.
Vizet vitt szomjazó virágnak.
Harmatozott a tiszta víz üdén...
S míg öntözgettem, dolgosan, sietve,
parttalan titkú, távol tengerekbe
merült a lelkem is.
Feltámadunk! - Valaha itt élt,
valaha itt járt minden nemzedék...
apák, fiak és késő unokák.
S a nagy sereg, a végeláthatatlan,
együtt fog állni ama pillanatban
bírói szék előtt.
Feltámadunk! Mennyit temettek,
mennyit temetnek. Hideg holtakat.
Temetnek télben, temetnek tavaszban.
Ifjat, öreget, ma mást, holnap engem.
S más zengi majd, ha el szabad pihennem,
az élet énekét.
Feltámadunk! - Ki mondaná meg,
hány ajk suttogta elhidegülőn,
de diadallal... és hány szív dobogta
utolsó, bizakodó dobbanással,
halálban halhatatlan hitvallással,
hogy él, mert Krisztus él!
Feltámadunk! - A csendes síron
árvácska bársonyos virágát
öntözve ujjongtam és hittem.
És tudtam: nem vagyok árvácska itten.
Tenger testvérre találok e hitben,
és ez a hit örök!
Feltámadunk! - Tavaszi reggel
kiléptem a temető kapuján.
Szürkén nyüzsgött a város. Emberek
siettek, sorakoztak. S én kerestem
fakó arcokon, fénytelen szemekben
örökélet jegyét.
Feltámadunk! - Ha minden reggel
mindenki megjárná a temetőt,
s az örökélet végtelen vizében
a lelke megmerülne - szomjú kanna -:
nem így sietne, és nem így rohanna,
és más lenne a szeme, más az arca,
és más az útja, biztosabb a harca,
hiszen... feltámadunk!
Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 10:17:10, szerda
|
| |
| |
,,Akiket Isten a maga országa szolgálatában magas polcra emel, egyidejűleg megajándékozza a lelki szenvedés, a családi háborúság vagy a fizikai fájdalom keresztjével. Miért? Az egyensúly megtartása miatt! A tengeri hajósok tudják, milyen nagy ajándék a jó szél és a jó vitorla, de azt is tudják, hogy a jó szélben van szüksége a hajónak a ballasztra is, hogy a hajó játékszerévé ne legyen a szeleknek, hanem lehetséges legyen a biztonságos hajózás.... Én a magam részéről sokkal többet köszönök a tűznek, az üllőnek, a kalapácsnak mint Isten bármelyik más szerszámának. Áldom és dicsérem az Urat hogy egyik kezével édességet, a másikkal azonban mindig keserűséget nyújtott nekem."
-C. H. Spurgeon- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 10:14:17, szerda
|
| |
| |
,,A szenvedő embernek tudni kell azt, hogy az értékek megpróbálása egyformán törvénye a természet világának is, a kegyelem világának is."
-C. H. Spurgeon- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 10:13:20, szerda
|
| |
| |
,,A szenvedés mélységeiben olyan dolgokat tanulhatunk meg amelyeket a magasságban sohasem ismernénk meg."
-C. H. Spurgeon- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 10:11:19, szerda
|
| |
| |
,,A szenvedés - iskola, melyben maga Isten áll a fekete tábla mellett és ad oktatást."
-C. H. Spurgeon- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 10:10:35, szerda
|
| |
| |
,,A lelkigondozás egyik legfontosabb feladata a testi-lelki szenvedők vigasztalása, a szenvedés problémájának igei megvilágítása."
-C. H. Spurgeon- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-06 09:59:37, szerda
|
| |
| |
,,Mindnyájan tudjuk hogyha valami nehéz probléma nyomja a szívünket, gyakran megkönnyebbülhetünk, ha azt egy barátunkkal közöljük. Vannak fájdalmak, melyekről másoknak nem szólhatunk, mert talán sokan nem tudnának velünk érezni. Ezért adott nekünk Isten az imádságban egy csatornát, melybe a fájdalom belefolyhat. Jövel - mondja az Úr - ürítsd ki szívedet előttem és nem fog megrepedni. Ha sírnod kell, jöjj és sírj az én kegyelmi székem előtt, ha kiáltanod kell, jöjj és kiálts az imakamrácskában és én meghallgatlak téged."
-C. H. Spurgeon- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2019. Február
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
949 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7510
- e Hét: 30154
- e Hónap: 59466
- e Év: 247268
|
|
|
Offline
