|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 21:53:21, szombat
|
| |
| |
,,Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek, minden gonoszsággal együtt." Efézus 4,31
Életünk tele van provokáló helyzetekkel, amelyek valóban odáig vihetnek bennünket, hogy kijövünk a béketűrésből. A következő esetekben talán magunkra ismerhetünk: a pincér leönti forró kávéval a karunkat, vagy pedig sokáig megvárat a kiszolgálással. Hazatérünk legújabb szerzeményünkkel, és otthon azonnal megállapítjuk, hogy a csodaszép valaminek hibája van. S ha megpróbáljuk visszaadni és a pénzünket visszakövetelni, a kereskedő arcunkba nevet. Vagy téves menetrendi felvilágosítást kapunk, és lekéssük a repülőgépet. Alig egy hete vagyunk egy új autó tulajdonosai, amikor egy vigyázatlan autós behorpasztja az ajtaját. Az áruház pénztárosa kárunkra téved, és amikor ezért szólunk, durván elutasít. A szomszéd a gyermekek közti civódásért a mi gyerekünket teszi felelőssé, holott tudjuk, hogy az ő gyereke a hibás. Egy másik szomszéd kihoz a sodrunkból hangos sztereozenéjével. Egyik munkatárs szüntelenül bosszant, valószínűleg azért, mert tudja, hogy hívő keresztyén vagyok. A számítógép a havi fizetés kiszámításánál téved: többször is tiltakozunk telefonon, de a tévedés hónapról hónapra megismétlődik.
Teljes lehetetlenség, hogy a fenti dühítő helyzetek közül legalább néhány be ne következzék életünkben. De a hívő embernél döntő az, hogy miként reagál az ilyen helyzetekre. A természetes emberi reakció az, hogy hasonló helyzetekben kikel magából, és szidalmazó szavakat vág a másik fejéhez. Csakhogy: ha a hívő keresztyén elveszíti türelmét, ezzel elveszíti a bizonyságtétel lehetőségét is. Pontosan úgy viselkedik, mint e világ embere. Ilyenkor már nem tanú többé a Szentírás mellett.
Az egészben a legtragikusabb az, hogy annak, aki őt megsértette, valószínűleg igen nagy szüksége van az evangéliumra. Talán azért is viselkedik olyan visszataszítóan, mert életének súlyos válságát éli át. Ha szeretetet és megértést tapasztalna, talán meg lehetne nyerni a Megváltó számára.
Sokszor megtörtént már, hogy a haragvó emberek szégyent hoztak az Úr nevére. A dühöngő keresztyén mindenesetre rossz propaganda a hit számára.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 21:49:43, szombat
|
| |
| |
,,Én nem vonakodtam attól, hogy pásztorod legyek, és a végzetes napot nem kívántam. Te tudod, mi jött ki ajkamon, ismert volt az előtted." (Jer 17,16)
Aki prédikátor, gondoljon erre. Az ördög és a világ nem fogja annyiban hagyni, meg fog téged kísérteni. Ha az igazságot szólod, a világ eszét vesztve őrjöng, átkozni, kárhoztatni és üldözni kezd téged, úgyhogy gúnyt és csúfolódást kell szenvedned. Ha egyszer a világ ellened kardot rántott, nem fogja annyiban hagyni. Az ördög pedig tanítómestere abban, hogyan lőjön tüzes és mérges nyilakat a szívedbe, hogy megolvassza azt bensődben. Mit tégy hát, ha ilyen kísértéseket tapasztalsz, ha a világ átkoz és üldöz téged, gúnyol, még nevet is rajtad, és az ördög gyötör téged? Veszítsd el türelmedet, hagyj fel a prédikátorsággal, fuss el előle és átkozódj? Nem, hanem légy türelmes, tarts ki, vedd magadnak a bátorságot és mondd: - Nosza, Uram Krisztus, azt mondtad korábban, hogy ti sírni és jajveszékelni fogtok, de hozzátetted, szomorúságotok nemsokára örömre fordul. - Ha nem hazudott nekem a kis idő felől, amíg őt nem látom, hanem sírnom és kiáltoznom kell, akkor nem fog becsapni a másik nemsokára esetében sem, hogy őt újra látni fogom és szívem boldog lesz.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 12:06:04, szombat
|
| |
| |
,,Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsol neked a te javadra!" 5Mózes 10,13
Kiváltképpen figyelnünk kell mai Igénk három utolsó szavára: ,,...a te javadra". Az Úr valamennyi parancsolatát a mi javunkra adta. Sok ember nem látja be ezt. Istent szigorú bírónak képzelik el, aki szabályokat és parancsolatokat ad nekünk, amelyek elrontják életünkben a legkisebb örömöt is. Pedig ez nem így van! Isten azt akarja, hogy jól menjen dolgunk, hogy örüljünk az életünknek, és ebből a célból adta minden parancsolatát.
Lássunk például néhányat a Tízparancsolatból. Miért mondja Isten, hogy ne imádjunk idegen isteneket? Azért, mert tudja, hogy az ember mindig ahhoz válik hasonlóvá, akit imád, és hogy a hamis istenek csak romlásba visznek.
Miért mondja, hogy ne csináljunk magunknak faragott képeket? Azért, mert a bálványimádás szoros kapcsolatban áll a démonizmussal, ,,...amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek (démonoknak) áldozzák, és nem Istennek" (1Kor 10,20). Az ördögök szándéka pedig mindig az emberek megrontása volt.
Miért rendel Isten a hét napjai közül egyet a nyugalom napjának? Azért, mert Ő teremtette az embert, és tudja, hogy az ember egész lényének a munka után szüksége van a nyugalomra. Azok az országok, amelyek bevezették a tíznapos munkahetet, hamarosan megállapíthatták, hogy az emberek teljesítőképessége lecsökkent, és föl kellett hagyniuk a kísérlettel.
Miért parancsolja Isten a gyermekeknek, hogy tiszteljék szüleiket? Azért, mert ez megkíméli a gyermekek életét a lázadástól és kíméletlenségtől, és így a korai haláltól.
Miért tiltja Isten a házasságtörést? Azért, mert tudja, hogy a házasságtörés tönkreteszi a családot és minden érintett boldogságát.
Miért ítéli el Isten az önző kívánságainkat? Azért, mert a bűn már a gondolatainkban elkezdődik. Ha már ott engedünk neki, akkor cselekedetekre is váltjuk. Csak ha ellenőrzés alatt tartjuk a forrást, tudunk uralkodni a folyó fölött.
És így van ez más bűnökkel is. Isten nevének hiábavaló emlegetésével, a lopással, a hamis tanúbizonysággal és így tovább. A bűn lelkünkön és testünkön egyaránt behajtja az adóját. Minden bűnünk fájdalmas érzelmi reakciót vált ki bennünk, megfoszt a békességünktől, örömünktől és megelégedettségünktől. Mindig azt aratjuk, amit vetettünk. Egyszer minden ránk hullik vissza.
Sok évvel ezelőtt valaki írt egy könyvet ilyen címmel: ,,Isten jóságos törvényei". A törvények valóban jóságosak, mert javunkra adattak.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 11:58:15, szombat
|
| |
| |
,,Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: Amit eleitől fogva mondok is néktek." (Jn 8,25)
Először azt akarják tudni, hogy kicsoda ő, és nem arra akarnak figyelni, amit beszél. Ő pedig azt akarja, hogy először meghallgassák, így majd megtudják, hogy kicsoda ő. Tehát hallgasd őt, kezdd az Igével, ezt majd követni fogja az [isten]ismeret. De ha nem hallgatod, sohasem fogsz ismeretre jutni. Mert elhatároztatott, hogy Isten csak az ő Igéje által lesz láthatóvá, felismerhetővé és érthetővé. Ezért hiábavaló minden, amihez boldogulásunk érdekében hozzálátunk, kivéve az ő Igéjét. Nem cselekszik másképp, nem kedvel, nem szenvedhet más utat. Ezért tartsd kötelezőnek a könyvet, amelyben veled beszél. Mert nem hiába íratta azt, hogy ne törődjenek vele, mintha ő a pad alatt futkározó egerekhez és a polcon lévő legyekhez beszélne. Olvasni kell Igéjét, gondolkozni és beszélni róla, abba nem hagyni, és bizonyosnak lenni afelől, hogy általa nem angyal vagy valamely teremtmény, hanem ő maga szól.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 11:39:08, szombat
|
| |
| |
,,Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim." Jakab 4,11
Ha nem is fordul elő ebben a bibliafordításban a ,,pletyka" szó, szó van itt gonosz szóbeszédekről, mendemondákról és üres fecsegésekről is. Magától értetődik, hogy az Ige ezt teljes egészében elítéli.
Pletykát továbbmondani annyit jelent, mint egy másik emberről olyan információkat terjeszteni, amelyek rossz fényt vetnek rá. Más szavakkal: az ilyen szóbeszéd aljas vagy barátságtalan. Többnyire titkolódzás is tartozik ehhez; az, aki a pletykát közli, nem szeretné, ha később megneveznék.
(Van erről egy jellemző történet két brooklyni asszonyról. Az egyik azt mondta: ,,Tilly elmondta nekem, hogy maga elmondta neki, amit én róla mondottam. Pedig megmondtam magának, hogy ne mondja el neki!" A másik így felelt: ,,Jaj, ez a Tilly olyan közönséges! Hiszen kifejezetten megmondtam neki, hogy egy szót se mondjon magának arról, amit neki elmondtam." Mire az első így válaszolt: ,,Igen, én Tillynek meg is mondtam, hogy semmit sem mondok el magának arról, hogy ő ezt elmondta nekem; csakhogy el ne mondja azt most neki, hogy én ezt elmondtam magának.")
Kevés olyan ember él e világon, aki még sohasem mondott negatív dolgot egy másik emberről. Kimondhatatlanul csodálom őket. Az egyikük azt mondta, hogyha egy másik emberről nem tud jót mondani, akkor inkább nem mond róla semmit. Egy másik elárulta, hogy mindig megkísérel a másik keresztyén emberben olyasmit felfedezni, ami őt az Úr Jézusra emlékezteti.
Pál hírt kapott arról, hogy a korintusiak viszálykodnak egymással. Ezért kérdőre vonta őket, és azt is megírta, hogy erről Khloé emberein keresztül szerzett tudomást (1Kor 1,11). Egészen biztos, hogy ezek az emberek nem pletykát meséltek el. Csak információt adtak tovább, hogy a problémát meg lehessen oldani.
Kemény szavakkal írt az apostol Hümenaioszról, Alexandroszról és Filétoszról (lásd: 1Tim 1,20; 2Tim 2,17), mivel ártottak Krisztus ügyének. Ugyanígy óvta Timóteust Fügelosztól, Hermogenésztől és Démásztól (lásd 2Tim 1,15; 4,10). Ezek olyan férfiak voltak, akik nyilván hátra tekintettek, miután kezüket az eke szarvára vetették. De ez nem pletykálkodás volt. Sokkal inkább fontos tájékoztatás a hívők számára, akik közösen harcban állottak a gonosszal.
Volt egy ismert prédikátor, akihez ha valaki azzal ment oda, hogy friss szóbeszédet meséljen el valaki másról, elővett egy fekete noteszt, és azt mondta az illetőnek, aki alig várta, hogy továbbadja a pletykát: mindent gondosan fel fog jegyezni, az információt adóval alá fogja íratni, és azután eljuttatja ahhoz, akiről szó van. Azt mondják, hogy noha ez a prédikátor százszor is kinyitotta ezt a fekete noteszt, egyetlen egyszer sem írt bele semmit.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 11:32:53, szombat
|
| |
| |
,,Félretéve minden akadályt és a megkörnéykező bűnt." (Zsid 12,1)
Néhányszor megtörtént velem, hogy elhatároztam: ezen meg ezen a napon a szent vacsorához járulok. Mikor az a nap elérkezett, akkor odalett az áhítat, vagy más akadály jött, esetleg alkalmatlannak véltem magamat, ezért így szóltam: - No, majd nyolc nap múlva megteszem. - A nyolcadik nap éppoly alkalmatlanul és akadályoztatva talált, mint az első. - Sebaj, majd másik nyolc nap múlva megteszem. - Ezek a nyolc napok úgy megszaporodtak, hogy bizony majdnem elidegenedtem [Istentől]. Amikor azonban Isten kegyelmet adott, és rájöttem az ördög gazságára, azt mondtam: - Gyerünk hát, te sátán! Egy jó évet hallgattam rád kettőnk ügyeskedésének köszönhetően. - És átvágtam magam, odajárultam, néhányszor még gyónás nélkül is (amit különben nem szoktam tenni), az ördöggel dacolva.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2019. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
412 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1009
- e Hét: 34785
- e Hónap: 64097
- e Év: 251899
|
|
|
Offline
