2019-01-03 08:39:23, csütörtök
|
|
|
RITA KISS-TELEKI
Fagyban
Mindig rettegek a fagyban,
félek, hogy megdermed minden,
kiszolgáltatott magamban...
nehogy végleg megérintsen.
Megtörpülnek a nappalok,
néha csak lassulón élünk,
végtelenbe hűlt vasmarok,
hóra csepegteti vérünk.
Apró, merev szárnyú bogár,
messze repült már a párja,
megmenekült kis csapodár...
na gyere, menjünk utána.
Én is köréd gyűltem akkor,
mert benned úgy forrt a remény,
ott voltál a legrosszabbkor,
parttalanság decemberén.
Sosem adtál át a fagynak,
végbe aludt gondolatok...
a mosolyok visszahoznak,
mosoly nélkül... lezuhanok.
|
|
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|