|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2019-11-29 14:52:47, péntek
|
| |
| |
"Istennek egy Fia volt bűn nélkül, de egy sem szomorúság nélkül,"
- John Trapp - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-29 08:14:11, péntek
|
| |
| |
,,Én magamtól nem tehetek semmit." János 5,30
János evangéliumának 5. fejezetében az Úr Jézus kétszer is elmondja, hogy önmagától nem tehet semmit. A 19. versben így szól: ,,Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet...", és itt, a 30. versben még egyszer fölmerül ez a gondolat.
Ha először olvassuk ezt a verset, lehet, hogy csalódást érzünk. Mintha azt fejezné ki, hogy az Úr Jézus hatalma korlátozott volt, mint az embereké is. De ha Ő Isten, mint ahogy mondotta, akkor mindenhatónak kell lennie. Hogyan mondhatta akkor, hogy önmagától semmit nem tehet? És valóban, az evangélium ellenségei ezt az igeverset idézték annak bizonyítására, hogy Jézus nem volt több, mint ember.
De nézzük meg alaposabban ezt az igeverset! A mi Urunk olyan szorosan tartotta magát Atyja akaratához, hogy saját kezdeményezésére semmit sem tehetett. Erkölcsileg nézve olyan tökéletes volt, hogy saját akaratából nem tudott cselekedni. Semmi mást nem akart, mint Isten akaratát teljesíteni.
Mi nem állíthatjuk, hogy semmit sem tehetünk önmagunktól. Gyakran cselekszünk az Úrtól függetlenül. Döntéseket hozunk anélkül, hogy előtte megkérdeznénk Őt. Saját akaratunkat Isten akarata fölé helyezzük. Az Úr Jézus azonban semmi ilyet nem tehetett.
Ezek a versek tehát nem azt bizonyítják, hogy az Úr Jézus gyönge és korlátozott volt, sőt, éppen az ellenkezőjét, azt, hogy Ő isteni és tökéletes volt, mint ember is. Ez világosan kiderül, ha egészen elolvassuk a verseket, s nem hagyjuk közben abba. A 19. versben ezt mondja Jézus: ,,Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit Ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon." Más szavakkal: a Fiú nem képes az Atyától függetlenül cselekedni, de mindazt megteheti, amit az Atya megtesz. Ez tehát tulajdonképpen az, hogy Ő Istennel egyenlő!
A 30. vers így szól: ,,Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan Tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus mindig annak alapján döntött, amilyen vezetést kapott az Atyjától, teljes engedelmessége biztosította azt, hogy ezek a döntések helyesek voltak.
J. S. Baxter rámutat arra, hogy ez a fejezet hétszer is kifejezi azt, hogy Ő az Istennel egyenlő. Munkájában (19. v.), a tudásban (20. v.), a halottak feltámasztásában (21, 28-29. v.), az ítélethozásban (22, 27. v.), a tiszteletre méltóságban (23. v.), és abban, hogy örök életet ajándékoz (24-25. v.). Egyenlő abban is, hogy Önmagában élete van (26. v.)! Megváltónk mindenható Isten, aki nem törékeny teremtmény!
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-29 08:08:45, péntek
|
| |
| |
A fáklya
Mt 5,16
A magyar és külföldi irodalomban több olyan regény is van, amely lelkészek életéről, küzdelmeiről, szolgálatáról szól. (Giertz Bo: Házát kősziklára építette, Makkai Sándor: Holttenger, Sükös Pál: A keskeny úton)
Az egyik legfontosabb mű Móricz Zsigmond: A fáklya c. regénye. Egy fiatal lelkészről szól, aki a teológiai stúdiumok barátságos világa után találkozik a rideg valósággal, a gyülekezetekben meglévő szinte képtelen elvárásokkal, a szolgálat emberi nehézségeivel, a saját hite, kitartása végességével. A "valóság" fel is őrli erejét, eltávolítja a teológia szépen felépített rendszerétől, kiveszi maradék energiáját. Mindaz, amire elhívatást nyert, amivel a gyülekezetet megajándékozhatta, valahol elvész, ellaposodik. A világítani vágyás, amivel megérkezik a faluba, lassan más értelmet nyer, hiszen képtelen szembenézni saját és a gyülekezete tehetetlenségével. A faluban kitörő hatalmas tűzvészben aztán mégis betölti hivatását, hiszen a mentésben, a falu életének, értékeinek, embereinek védelmében, mint világító fáklya, mint hatalmas lángoló felkiáltójel hal meg másokért.
Móricz saját tapasztalatai alapján írta meg a pesszimista, de valóságos helyzetelemzést úgy, hogy nem volt tőle idegen a regény légköre. (Beiratkozott a Debreceni Teológiára, ám sohasem járt ténylegesen oda.)
Ez a regény példázhatja életünket a mi feladataink felől: Jézus ma is azt mondja, ami a legfőbb adományunk másoknak:
"Ti vagytok a világ világossága!" (Mt 5,14) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2019. November
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
533 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1072
- e Hét: 23716
- e Hónap: 53028
- e Év: 240830
|
|
|
Offline
