|
2020-05-10 07:50:37, vasárnap
|
| |
| |
,,Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni." (Luk 18,1)
Kudarcunk a kitartás területén a legáltalánosabb probléma az imádkozásban és közbenjárásban.
Elkezdünk imádkozni valamiért, fölemeljük könyörgésünket egy napig, egy hétig vagy még egy hónapig is, de aztán ha nem kapunk határozott választ, hamarosan föladjuk, és megállunk az imádkozásban mindenestől.
Ez egy halálos következményekkel járó hiba, és egyszerűen olyan csapda, ahol sok mindent elkezdünk, de sohasem látjuk meg a befejezést. Ez romláshoz vezet az élet minden területén.
Azok, akik a kezdés gyakorlásához fognak, az abbahagyás által kialakítják a kudarcnak a szokását.
Azok pedig, akik kezdenek imádkozni valamiért anélkül, hogy végig kitartanának a sikeres befejezésig, ugyanilyen szokást formálnak ki az imádkozásban. A föladás azonos a kudarccal és vereséggel. A vereség aztán elkeseredéshez vezet és kételkedéshez az ima hatalmában, ez pedig halálos csapás az ember imaéletére.
Az emberek gyakran megkérdezik: ,,Milyen sokáig imádkozzam? Nem kellene-é eljutnom egy olyan ponthoz, ahol abbahagyom az imát és rábízom az ügyet Isten kezére?" Az egyedüli válasz a következő: Imádkozz addig, amíg nem teljesül az, amiért imádkozol, vagy amíg nem kapsz biztos választ a szívedben arról, hogy beteljesül. Csak amikor e két feltétel közül az egyik megvalósul, akkor biztonságos abbahagyni az imádkozásban való kitartást, mert az imádkozás nemcsak Isten segítségül hívása, hanem csata is a Sátánnal. Mivel Isten fölhasználja közbenjárásunkat, mint hatalmas győzelmi fegyvert a harcban, egyedül neki kell eldöntenie, hogy mikor biztonságos abbahagynunk a könyörgést. Ezért bátorkodunk folytatni az imát, amíg vagy maga a válasz megérkezik, vagy megkapjuk a bizonyosságot arról, hogy meg fog érkezni.
Az első esetben megállunk, mert ténylegesen látjuk a választ. A másodikban megállunk, mert
hiszünk, és a hit a mi szívünkben éppen olyan megbízható, mint szemünk látása, mert ,,Istentől való a hit"(Ef 6,23), és Isten hűsége (Róm 3,3) jár át minket.
Amint éljük az imaéletet, egyre többet és többet megtapasztalunk és elismerjük ezt az Istentől kapott bizonyosságot. Meg fogjuk tudni, hogy mikor lehet nyugodtan abbahagynunk, vagy mikor kell folytatnunk az imádkozást mindaddig, amíg meg nem kapjuk az Ő válaszát.
Várd Isten ígéretét mindaddig, amíg abban Ő nem találkozik veled, mert Ő mindig visszatér ígéreteinek ösvényén!
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
