|
2020-09-10 17:29:23, csütörtök
|
| |
| |
Elmúltam negyven.
Jól érzem magam.Szeretem a munkámat, és szeretek vidáman élni. De valami hiányzik. Egy társ. Egy igazi. Aki marad reggel. Aki megfőzi a kávét, és elém rakja a konyhapultra - sok tejjel, ahogy én szeretem. Aki előtt lehetek kócos. Aki megérti, ha fáradt vagyok vagy nyűgös, aki olyankor átölel, csak a karjaiban tart, amíg elmúlik a rosszkedvem. Aki előtt nem kell játszanom az erős, független nőt. Aki meg tud nevettetni.
Akinek vannak álmai, és akivel lehetnének közös álmaink
Mért mondja mindenki, hogy nincs ilyen? Hogy ez csak a romantikus regényekben létezik? Pedig vannak ilyenek. Láttam már. Rajtunk múlik. Ha szembejön felismerem-e? És ő engem?
Elmegyünk-e egymás mellett? Vagy sem? Akkor minden megváltozik? Akarom, hogy megváltozzon? Mit adnék fel? Vajon az feladás lenne-e? Vagy csak mást választanék, áldozat nélkül, mert az új már fontosabb lesz nekem, mint ami előtte volt?
Ülök a reggeli kávém fölött és nézem, ahogy a gőz száll fel a bögréből.
Viszi a kérésem, vágyaim, álmaim.
Talán meghallgatásra találnak valahol...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
Offline
