|
2011-06-07 16:51:05, kedd
|
| |
| |
Nem szeretem az örökké mérlegelőket. Akik sohase meggondolatlanok és sohase csodálkoznak. Kezükben láthatatlan, finom mérőműszereikkel járják a világot, s megvárják, míg a mérleg vibráló nyelve megnyugszik egészen - aszerint fogják megszabni lépteik ütemét, olykor sietni is fognak, máskor szántszándékkal késnek és nem akad el a szavuk se az izgalomtól, se semmi mástól. Ahogy a hangjukat megemelik, érezni azon is, hogy otthon előre kimérték - vagyishát azt, hogy mennyire emelhetik föl veszélytelenül. Csak rövidtávfutásra vállalkoznak, és arra is csak akkor indulnak el, ha biztos győzelmüket minden jóshely visszaigazolja. Ha győznek, ellenőrzik az érme nemesfém tartalmát, s még azt is kimérik, hogy kinek mennyi ideig, hány másodpercig érdemes rázni a kezét, tudniillik gratuláció alkalmából.
Ancsel Éva
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ancsel Éva |
|
|
|
|
|
Offline
