|
2011-10-12 13:50:50, szerda
|
| |
| |
A tó és az erdő
Legszebb ruhádat vetted fel megint:
izzó vöröset s álmodósárgát -
szomjazó szemem ma is rád tekint,
de ölelésem hiába várnád.
Hűen tükrözöm színed, mosolyod,
ujjaid hegyét érinteném még,
mert a sziklán túl vad köd imbolyog,
s holnap meglehet, havat küld az ég.
Az ősz szórja még langyos kegyeit,
míg mély csendemmel váltig küszködöm,
vizembe dobod lombékszereid,
s eláraszt fentről lila fényözön.
Te már tudod: a dal mind illanó,
ágadról eltűnt a zajos sereg -
telet várok, hogy takarjon a hó,
és rám borulsz majd ismét reszketeg.
Egymás mellett így élünk, változunk:
te fölém nősz s én mind kisebb leszek -
sorsom lettél, hisz összetartozunk.
Lásd, körbevesznek némán a hegyek.
Rimanóczy Ildikó
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
