|
2016-05-07 21:26:12, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
Múltból ácsolt jövőm
A tegnaphoz simul szelíden a holnap,
sorstársak ők, úgyis egyformán csalódnak,
ha részt kérnek a szorgoskodó mából,
az élő perc illanó, múló varázsából.
A tegnapnak volt már, a holnapnak lesz még
vitrinben porosodó, megkövesült emlék.
A tegnapi álmok mind holnapra várnak,
nem adhatnak teret a tevékeny mának.
Fülembe harsog a holnap zenéje,
és merengve nézek sorsom jövőjébe.
Évtizedek múlva egy poros kereszten
bevésés áll majd: "Ez csak a testem",
s egy sírkő vigyázza tegnappá vált énem,
fadobozba zárja pár eltékozolt évem.
Szétporladó csontomra száll a halotti ének
de nem fáj, akkora már lélekfényben élek.
Minden idegszál, rost, izom és sejt illékony anyagban
társul majd lelkemhez egy varázskalapban,
és az öreg mágus, az örök varázsló, miközben igéket mormol
láthatatlan alakká gyúr e nincstelen anyagból.
Holnappá vált testem így ad át a mának,
így leszek jelene a múltból jött világnak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
Offline
