|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2016-08-13 21:36:58, szombat
|
| |
| |
Míg a babonások egyik fele rossz ómennek, a másik része a szerencse megtestesítőjének tartja a fekete macskát. A mi Fekete Macskánk természetesen a szerencsét hozza Wadolowska Balogh Orsolya
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FEKETE MACSKÁK,szerencse |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-13 21:05:56, szombat
|
| |
| |
Mindenki megöregszik egyszer - tanulságos történet
Sok történetet hallottunk már arról, milyennek kellene lennie szülő és gyerek kapcsolatának, ez azonban, amit most találtunk, mindegyiknél meghatóbb.
Bár nem tudjuk, név szerint kiről szól a történet, és azt sem, hogy hol játszódik, ez semmit sem von le az értékéből és a mondanivalójából. Íme, egy apa-fia viszony, amiről mindenki példát vehetne!
Ez az, ami csodálatra méltó
Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.
Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.
Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz. ,,Elnézést, valamit itt hagyott, nem?" - kérdezte tőle.
,,Nem uram, nem hiszem." - felelt a férfi.
,,De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának."
Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára.
Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-13 20:14:53, szombat
|
| |
| |
Tasnádi Györgyi verse
Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája,
az udvar szélén meghúzódva borult be cserjefája.
Könnyed szellő csiklandozta ívelt, formás levelek
vidám szívdallamra rezegtek kerti, díszes keretet.
Szerettem és szerettek.
Frissen vágott, bódító illatból szőtt álmok nagyszobája,
szegénységét hokedlin ringató, hálás, nagy konyhája,
számomra oly becses boldogság otthona volt akkor
ó, bárcsak visszatérhetne az a nyugalmas gyermekkor.
És nagymamám, ki engem felnevelt, mert ő volt az én anyám,
amíg az édes dolgozott értem, nagyi vigyázott rám.
Figyelt, beszélt, mesélt, énekelt, horgolt, imát mormolt,
emberséggel varrva emberré varázsolva dekódolt.
Reményt fűtött, lepényt sütött fahéjas-mosolygós almából
és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából.
Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált
és társasjáték meg dominó szerette a délutánt.
Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa,
de emlékemben féltve őrzött kincs az illata.
Színes álmaimban megint egy asztalnál a család,
konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám.
Készülődik, engem vár és én átölelem újra,
de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja.
Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját,
fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát.
És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák.
Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák
fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad.
Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁKNAPJA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2016. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
417 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1318
- e Hét: 30518
- e Hónap: 70130
- e Év: 299067
|
|
|
Offline
