|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2019-07-03 13:59:22, szerda
|
| |
| |
A nagy kívánság
Siet haza. Fáradt a lépte.
A kopott ajtót már elérte.
Ott hallgatódzik egy parányit,
aztán a kis családra rányit.
Az öt kicsinyt az asszony éppen
most fekteti le sorra szépen.
Vidám, meglepett ujjongás a
fáradt apa fogadtatása.
Leül a székre, hosszan hallgat.
Örül az öt csicsergő hangnak.
Est imájuk, amint mondják,
mintha levennék minden gondját.
Karácsonyeste nincs már messze,
s ki mit kívánna, mit szeretne,
elsorolgatja kérő szóval,
úgy beszélget a Megváltóval.
Egyiknek sincsen nagy igénye.
Szegény gyermek mi sokat kérne?
Karácsonyfát, cukrot a fára,
égő gyertyákat zöld ágára.
Pénzt apukának tüzelőre,
új talpat a lyukas cipőre.
A kis Annus csak várja békén,
míg rá is sor kerül a végén,
s kicsi kezét imára téve,
kitekint a csillagos éjbe:
,,Édes Úr Jézus, kérlek szépen,
hozz karácsonyra babát nékem.
Beszélőt, alvót, aranyhajút.
Az égtől ide úgyse nagy út.
S a ragyogó csillagboltokban
Teneked bizonyosan sok van."
A bízva mondott kis imádság
után a fáradt szempillácskák
lecsukódnak, s az édes álom
öt gyermeket hord szelíd szárnyon.
Hallgatagon, szomorú szemmel
tekint az asszonyra az ember.
Úgy fölment mindennek az ára,
dehogy telik alvó babára.
Kicsi Annus, nagyot kívántál.
Ha szüleid szívébe látnál,
s tudnád, hogy ott marcangol, éget,
vissza is vonnád a kérésed.
Vagy mosolyognál bízva, szépen:
,,Hiszen én az Úr Jézustól kértem!"?
Telnek a napok gyorsan, frissen.
Nem lelnek tétlenül senkit sem.
Annuska is dolgozik, fárad.
Kér anyukától rongyocskákat.
Kisimítgatja, összerakja...
,,Minek, kislányom?" - kérd' az apja.
S hittel felel a gyermek szája:
,,Ez mind az új babám ruhája."
Elérkezik a szívrepesve,
csengve várt karácsonyeste.
Cukrot raknak a fenyőfára,
égő gyertyát zöld ágára.
S egy olcsó kis baba is vár a
nevetőszemű Annuskára.
Jaj, ha majd sír: ,,Nem ilyet kértem."
Miért is nem tud beszélni? Miért nem?
- Valaki zörget. Beeresztik.
Megkérdik nyájasan, mi tetszik.
Csomagot hoz a szomszéd házból,
egy szomorú édesanyától.
Ő küldi szeretete jelét,
meghalt kislánya játékszerét,
hogy így áldozzék emlékének.
A szülők csak ámulnak, néznek.
Kibontják... Ó, csodák csodája,
Ott az Annuska nagy babája!
,,Mama!" - sír a szó a szájárul.
Nagy kék szeme csukódik, zárul.
Láttán ennek a szép csodának,
mozdulatlan, mély csendben állnak.
S kis Annuskával kéz a kézbe',
közéjük mintha Jézus lépne.
Szelíd szemrehányással szólva,
hozzájuk mintha Jézus szólna:
,,Hát van, amit a hit nem nyer meg?!
Miért nem hisztek, miként e gyermek?"
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-03 09:15:43, szerda
|
| |
| |
,,A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg."Zsidók 13,2
A vendégszeretet nemcsak szent kötelesség (,,a vendégszeretetről meg ne feledkezzetek"), hanem nagyszerű meglepetések ígérete is (,,mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg").
Az a nap is úgy kezdődött Ábrahám számára, mint a többi. És akkor egyszerre csak megjelent előtte három férfi, amikor sátra előtt ült. A patriarcha tipikus keleti módon fogadta Őket - megmosta lábukat, kikereste számukra a leghűvösebb pihenőhelyet egy fa alatt, kiválasztott a csordából egy borjút, megkérte Sárát, hogy süssön lángost, és azután nagyszerű lakomát szolgált fel nekik.
Egyébként ki volt ez a három férfi? Ketten közülük angyalok voltak, a harmadik az Úr angyala volt: mi úgy látjuk, hogy az Úr angyala az Úr Jézus volt, aki emberi alakban jelent meg.
Ábrahám tehát nemcsak angyalokat vendégelt meg, hanem magát az Urat is. Talán egyszer mi is részesülünk ebben a kiváltságban, akármilyen hihetetlenül hangzik is.
Sok keresztyén család tud tanúságot tenni arról, milyen nagy áldást jelentett számukra, mikor istenfélő férfiakat és asszonyokat láttak vendégül házukban. Gyermekeik a vendégek által olyan benyomást kaptak Istenről, hogy annak hatása egész életükben elkísérte őket. Újra fellobogott az Úrért való buzgóság lángja, gyászoló szívek megvigasztalódtak, problémák megoldódtak. Sokat köszönhetünk ezeknek az ,,angyaloknak", akiknek már puszta jelenléte is áldás volt a házunkra!
De felülmúlhatatlan kiváltságunk az is, hogy az Úr Jézust vendégül láthatjuk. Valahányszor az övéi közül valakit az Ő nevében befogadunk, az ugyanolyan, mintha Őt Magát fogadnánk be (Mt 10,40). Ha valóban hiszünk ebben, akkor szívesen felkínáljuk mindenünket a vendéglátásnak ebben a csodálatos szolgálatában. Akkor vendégszeretőek vagyunk ,,zúgolódás nélkül" (1Pt 4,9). Minden vendéggel úgy bánunk, ahogy magával Jézus Krisztussal bánnánk. Otthonunk pedig olyan lesz, mint Mária és Márta háza Betániában - ahol az Úr Jézus oly szívesen tartózkodott.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-03 09:04:07, szerda
|
| |
| |
,,Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben." (Lk 1,46-47)
Ha úgy véljük, hogy Istent a sok beszéddel, kiáltással és hangoskodással dicsérjük, úgy teszünk, mintha ő süket és tudatlan volna, mi pedig fel akarnánk őt kelteni, és fel akarnánk világosítani. Ez a balgaság, amelyet Istenről gondolunk, inkább gyalázatára és szégyenére szolgál, mint dicsőségére. De aki isteni tetteit szíve mélyén meggondolja, és azokat csodálattal és hálaadással szemlél, az szíve mélyéből inkább sóhajtozik, mint beszél, a szavak (a nem költött, meg sem fontolt szavak) úgy áradnak, úgy törnek ki, hogy velük együtt maga a Lélek pezseg elő, a szavak életre kelnek, kezük-lábuk van, és mintha maga az egész test és minden tag beszélni szeretne. Ezt jelenti Istent valóban lélekből és igazságban dicsérni, ilyenkor a szavak tűzből, fényből és életből vannak.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2019. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
191 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1009
- e Hét: 34785
- e Hónap: 64097
- e Év: 251899
|
|
|
Offline
