|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2019-11-16 10:40:47, szombat
|
| |
| |
Nem gazdagságot kérek, csak időt amit a családdal boldogan éljek meg!
Nem palota kell nekem, csak egy családi fészek ahol boldog az élet!
Nem drága holmi kell, csak egy szívből jövő mosoly egy őszinte ölelés!
Nekem nincs szükségem semmire csak egyre, hogy a családomban mindig szeretet legyen!
Ahova a barátok is szívesen betérnek!
Nekem nem kell más csak egy ölelés ami szívből kapok!
Egy igaz mosoly, egy kedves szó Köszönöm!
Lona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-16 10:35:59, szombat
|
| |
| |
József Attila
MAJD MEGÖREGSZEL
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a múltból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifjú képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."
"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tűnődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-16 08:24:13, szombat
|
| |
| |
Én csak egy egyszerű nő vagyok, akit az élet megtanított arra, hogyan kell erősnek lenni. Megtanított tűrni, nyelni, leküzdeni a dühömet. Tudom, hogy kell harcolni és tudom, mikor kell elengedni. Megtanultam, hogy kell felejteni és tudom, nem mindent kell elfelejteni. Látom már sok embert elveszítek, de mindig jönnek újak. Érzem, hogy kell változni, változtatni. Megtanultam bízni, remélni és csalódni is. Kaptam pofonokat, könnyeket és mosolyt is. A jó élmények feltöltenek, a rossz emlékek erőssé tesznek. De bármi is történik ez az én életem, nem bánok semmit sem, hisz én mindig csak több leszek. A sebek után maradt hegek és a mosolyok általi ráncok is az enyémek. És büszke vagyok rájuk, mert általuk vagyok az, aki lettem.
Tasnádi Györgyi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-16 07:52:54, szombat
|
| |
| |
Az, hogy erős vagyok, nem azt jelenti, hogy nem lehetek gyenge. Lehetek. Azért, mert képes vagyok vállamon cipelni rengeteg terhet, még nem kell, hogy folyton ezt tegyem. Le is tehetem. Abból, hogy tisztában vagyok belső, isteni, teremtő részemmel, még nem következik egyenesen az, hogy az égvilágon mindennel foglalkoznom kell.
A gyengeség nem az erő hiánya, hanem felismerése annak, hogy ember vagyok. Elesek néha, aztán felkelek és megyek tovább. Fájok-gyógyulok. Félek, aztán újabb bátor lépéseket teszek. Leomlok és felépülök, szakadékba zuhanok, majd kiemelem magam. Így haladok. Lépésről-lépésre, napról-napra, életről-életre.
Nem kell jobbnak lennem. Mert így vagyok tökéletes.
Az önismeret útját járni általában azért kezdjük el, mert belül már annyira feszít valami, amin változtatni szeretnénk. Valami, ami nem jó, valami ártalmas, valami romboló, valami veszedelmes, aztán beleveszünk ebbe a folytonos változtatni akarásba. Mindig találunk újabb nem tetsző dolgokat önmagunkban, és elindul egy ördögi kör és nincs megállás addig, amíg mindent kitisztítani nem tudunk. De nem tudunk, mert ezektől a megszabadulni való részeinktől vagyunk azok, akik vagyunk. Ezek a részek hordozzák megéléseinket, ezek a részek tartalmazzák minden igaz válaszunk. Nem kivágni kell őket, mint a mételyt, hanem körbeölelni és velük élni tovább. Élni. Tovább.
Az is én vagyok, ami fáj bennem. Az is én vagyok, aki fél.
Az erőmet, melyet ezen a hosszú úton felfedezni, megismerni, újra önmagaménak tudni vagyok képes, nem arra kell használnom, hogy ezektől a részeimtől megszabaduljak, hanem arra, hogy elfogadjam őket. Hogy meghajoljak előttük, hogy kibírták évek szenvedését, hogy hálás legyek nekik, hogy eddig elhoztak és hogy szeressem őket. Mert minden megélésem hozzátett valamit ahhoz, ami most vagyok. Az Én Vagyok-hoz. És én nem dobhatom el magamtól, aki vagyok.
Most félek és megengedem magamnak, hogy féljek. Most fájok és nem érdekel, hogy nem kéne már... Most kicsi vagyok, ellentéte annak, amit hinni szeretnék magamról, és feloldódni, úgy érzem, pont ebben az ellentétben lehet.
Az egység igazsága a dualitás felszabadítása önmagamban. Minden vagyok. Sár is és fény is. Könny is is és vér is. Hús és inak. Bőr, öröm, köröm, gondolat - és apróra szétcincált lélekdarabok.
Az, hogy erős vagyok, nem azt jelenti, hogy nem lehetek gyenge. Úgyhogy most az vagyok. De legalább igaz vagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-16 07:46:05, szombat
|
| |
| |
Claude Monet (1840-1926): Kert Sainte-Adresse-ben
1867., 98 cm x 1,3 m, The Metropolitan Museum of Art, New York.
Monet 1867 nyarát Sainte-Adresse üdülővároskában töltötte a La Manche partján. (Wikipédia)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Művészet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2019. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
333 db bejegyzés |
| e év: |
3944 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2040
- e Hét: 21576
- e Hónap: 61188
- e Év: 290125
|
|
|
Offline
