|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 19:28:55, péntek
|
| |
| |
A testi betegségeinkből való kigyógyulásnál fontosabb, hogy bűneink meglegyenek bocsátva. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 19:27:20, péntek
|
| |
| |
Az Úr karja nem rövidült meg. Nincs számára lehetetlen. Csak bíznunk kell Benne. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 19:26:25, péntek
|
| |
| |
Megváltásod bizonyítéka, bűnbánatod bizonyítéka, hited bizonyítéka, a megváltozott és folytonosan változó élet.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 19:24:25, péntek
|
| |
| |
Isten népe! Az, hogy Isten velünk van és nem ellenünk, az egyedül Jézus Krisztusnak köszönhető.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 19:20:12, péntek
|
| |
| |
Sorsunknak örök vigyázója
De különös ez a földi lét !
A jó és a rossz, összekeverve.
Nem is tudom, hogy a rosszal
miért vagyunk ilyen
súlyosan verve?
Sorsunk forgandó tüzében égünk,
s ha megperzsel egy pillanat,
továbbmegyünk a sebbel, ami fáj
vagy tán' csak az emléke marad?
- A szenvedés a múlt méhébe zárul,
és továbbvisz a féltő kegyelem.
Sűrű erdő vad bozótját vágva
segít menni előre nekem.
Míg kibomlik előttem a szépség,
elválik előttem a jó, a rossz,
s látom, nem is olyan bonyolult az élet,
ha egy Kéz erősen megfogott.
Az a kéz, mely alkotott, teremtett,
mely mindig, mindenkor,
mindent helyretesz:
- A sorsunknak örök vigyázója úgy,
ahogy fel sem fogja a képzelet.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 10:14:58, péntek
|
| |
| |
Korlátok közé zárva
Arcod hanggá halványul,
Kinézel, s a látvány mindent elárul,
Változnak az idők, tovatűnő múlt szabadsága,
Mikor jön el újra a biztonság biztos ölelése, kézfogása?
Gondolataid macsakövein sétálsz,
Széfbe zárt emlékeidhez visszatalálsz,
Némítanád a háttéret, a megszokott hangok untatnak,
Kitörnél végre, úgy érzed, rajtad az unalom fellegei eluralkodnak.
Nincs mit tenni, csak tűrsz és sajnálod magadat,
Időnként nem órákra, napokra kapcsolod ki agyadat,
Eleged van a tétlenségből, sivatagos tájra téved szellemed,
Míg jelre várva személyes szabadságharcod szervezed.
Hát nem elég az ígéret,
Hogy mennyei a kíséret,
S a bezártság áldásodra lehet,
Ha elméd nem felejti el a legnagyobb nevet?
Miért a sok sóhaj, lemondó tekintet,
Ha van egy könyv, miből erőt meríthetsz?
Ha elfogyni látszik már reményed szikrája,
Ne feledd, nem szegheti ígéretét lelked gazdája.
Járd körbe lakásod, házad, gondolkodj,
Léha tested kívánságain ily módon uralkodj:
Foglald le magad, éld meg minden percedet,
És használd bölcsen fentről kapott tehetségedet.
Itt a lehetőség, ne félj,
Mások véleménye nem jelenthet veszélyt,
Fogd lényed, s faragj valami csodásat belőle,
Ha kész, vidd az emberiség elébe.
Mindegy hogyan, s mivel szolgálsz, ha hódolat honol szívedben.
Hangszerrel vagy hangoddal dicsőítheted Istent otthoni csöndedben,
Ha tudsz és szeretsz, főzhetsz, süthetsz, s mindent Atyádnak köszönj,
Minden újabb napot az Ige társaságában üdvözölj.
Filmeket nézhetsz és sorozatokat, melyek emésztésre késztetnek,
Tornászhatsz, edzhetsz, mivel kedvezhetsz testednek,
Családoddal társasozhatsz vagy új hobbiba kezdhetsz,
Éjszaka végre kipihenheted magad és nap közben is pihenhetsz.
Olvashatsz, felfedezheted a beporosodott lapokon rejtőző tengernyi kincset,
Írhatsz bejegyzést, cikket, verset vagy akár könyvet, ha megszáll az ihlet,
Csetelhetsz és cseveghetsz rokonaiddal és barátaiddal egyaránt,
Szeretetedet hatványozottan kifejezheted családtagjaid iránt.
Adj hálát Atyádnak, hogy tart még a ma,
Hogy elmúlhat tested, ha kiáradt rád irgalma,
Tekinteted ne le, felfelé irányuljon,
Imádkozz és küzdj, nehogy hited lángja kialudjon.
Kovács Ábel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 09:59:28, péntek
|
| |
| |
Így jövök Hozzád, Istenem
Az évek mögöttem messze lehullva,
s bennem már minden elcsitulva:
így jövök hozzád, Istenem.
- A lázadások ideje elmúlt,
most mindenért bocsánatot kérek.
Tudod, nehéz volt sokszor a kereszt,
s ha a szilánkok a húsomba martak:
már tudom, hogy miért akartad.
- Így jövök Hozzád, Istenem!
Lázadó szívvel jártam az életet,
s még most is volna erőm ellenállni!
Visszaadni a kapott sebeket,
aki megaláz, visszaalázni.
Kemény ököllel ütni, aki bánt,
De jó is volna odacsapni!
- Mondja bennem egy kemény, konok hang:
egy helyett kettőt visszaadni!
De nem holmi mesékből tanultam
szent Fiad, szelíd életét.!
- Szó nélkül tűrte a megbántást,
észre sem vette, ha megalázták.
Töretlen hittel ment a halálig:
mert Te akartad, hogy úgy legyen!
És ment, nem törődve mással,
a pilátusi kézmosással,
a köpködéssel és megbántással,
csak annyit mondott:
- Bocsáss meg nekik, Istenem!
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 08:43:56, péntek
|
| |
| |
Mulassanak a fák
Nekem már régesrégen
vad, ádáz ellenségem
a szél! Az is marad?
Velőmet hasogatja,
kedvemet földre csapja,
mikor vonyít, ugat.
De hogy a tájon vágtat,
s táncoltatja a fákat,
most arra gondolok:
a fáknak ez a bálja.
Táncát mind vígan járja,
a fák most boldogok.
Ujjongva hadonásznak,
lomot, terhet kiráznak
magukból. Így mulat
a sok fa. Jól esik,
hogy egyengethetik
elzsibbadt tagjukat.
Komoly, gigászi tölgynek
már-már az égbe törnek,
roppant karjuk ropog.
Fiatal nyír feszíti
testét s majd elveszíti
szoknyáját, úgy lobog.
Nézem e bált s szívemben
a gyűlölt szelek ellen
elcsitul a harag...
Húzd rá szél, húzd a fáknak!
Szegények annyit álltak:
most hadd mulassanak.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-24 08:34:03, péntek
|
| |
| |
Tarolt erdő
Mint félelmetes légiraj,
az ősz az erdők felett vágtat
s milliószámra szórja a
piros, sárga röpcédulákat.
- Add meg magad, mert meghalsz! - Minden
levélre a halál van róva,
s az erdőt köddel, dérrel, faggyal
irgalmatlanul ostromolja.
A fák hiába tiltakoznak,
új, új csapás jön, mind halálos
s olyan az erdő nemsokára,
mint egy szomorú, kihalt város.
Csonkán mered a tölgyek karja,
hiába voltak harcra készek,
s mint rom-lakásban árva tűzhely,
gyászol sok puszta madárfészek.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2020. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
394 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2004
- e Hét: 24648
- e Hónap: 53960
- e Év: 241762
|
|
|
Offline
