2020-08-05 08:44:12, szerda
|
|
|
Heltai Jenő:
Most, hogy napom nyugatra hajlik
és életem már alkonyul,
szeretnék lenni (ha lehetnék.
nyájas, nyugodt, bölcs öregúr.
Gyapothajú, gyapotszakállú,
csöndes, lehiggadt Mikulás,
csak mesemondó drága bácsi,
jó nagyapó csak, semmi más.
Jó nagyapó, ki ül pipázva,
ráncos kezében esti-lap,
csontkeretes pápaszemére
rásüt az áldott pesti nap.
Ez volna szép: így ülni csöndben,
így, munka nélkül, szabadon,
szerény nyugdíjra támaszkodva,
egy ligetben a fapadon.
Így ülni, nézni; mit? - a semmit;
messzi plakáton a betűt,
fűt-fát, virágot, őszi lepkét,
s a múltat látni mindenütt.
Nézni a parkot, a világot,
egy arra járó régi nőt,
és ráismerni: szép leány volt,
- vagy ötven évvel ezelőtt.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|