|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021-07-05 23:29:51, hétfő
|
|
|
Dsida Jenő:
KÍVÁNSÁGOM
A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!
Ha járva-kelve hallom a világot,
-Hazugság minden második szava,-
A szivem fáj és vágy ébred fel bennem,
Hogy fülem inkább mitsem hallana,
Egy oly világon vágynék akkor élni,
Mely mindig-mindig igazat beszél:-
E csúnya, piszkos, e hazug világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!
Ha ketten, hárman néha összejönnek,
Miről is folyhat köztük a szó-beszéd?
Egy másik ember lesz az áldozatjuk,
Kinozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.
Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,
A szó mielőtt még lelkedhez ér: -
Rágalmat szóró, pletykázó világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!
...... ........... ........... .............
Képszerkesztés - a költő arcával:
Dell Dorottya
|
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
2021-07-05 23:10:08, hétfő
|
|
|
Mentovics Éva:
Aranybúza - mezők éke
Aranykalász, aranybúza...
kössed, kössed koszorúba!
Búzavirág legyen éke,
pipacs nyíljon közepébe!
Melengető napfény járta,
szél simított dús hajába,
megcsodálták erdők, rétek,
dísze volt a messzeségnek.
Megőrölve, megszitálva
langyos vízzel teszik tálba,
megkelesztve, megdagasztva
pihen kicsit a damasztba',
majd kemence szája várja,
hogy pírt süssön orcájára.
Aranybúza - mezők éke -
vártunk már az új kenyérre!
|
|
|
0 komment
, kategória: Mentovics Éva |
|
|
|
|
|
2021-07-05 22:57:38, hétfő
|
|
|
Mentovics Éva:
Aratás
Érik már a búza,
sárgul a határ,
hajlongó kalászát
érleli a nyár.
Morognak a gépek,
zajuk messze száll -
a sok gabonára
malomgarat vár.
|
|
|
0 komment
, kategória: Mentovics Éva |
|
|
|
|
|
2021-07-05 22:52:14, hétfő
|
|
|
Sándor Gyula
Az aratás
Szellő kóborol céltalan, néha meg-megállva
itt is, ott is, beletúr, a szikkadt út porába.
Parasztok feszülnek, a lendülő kaszának,
s az aranyló búzába, sorba, rendet vágnak.
A fehérnép sarlóval, a markot felszedvén,
majd keresztekbe rakják, szépen, sorja mentén,
hogy érhessék a szem, még, vagy néhány napra,
majd a szérűn sok táncos láb, később kinyomtatja.
Vibrál a rónaság, már a szél sem rezdül.
A nap is fentről néz, majdnem igenyesrül.
S messze túl a tarlón, a templom tornyán,
megkondul a harang, a delet kiáltván.
Hűs árnyékot borít, a rezgő nyárfa lombja,
elő kerül lassan, a kenyér, meg szalonna.
A cserépkorsókat, reggel, fölbe ásták,
hogy az innivalót, jó hűvösön tartsák.
Míg enyhül a nap heve, eldőlnek a nyirkos avaron,
csupán, az aludttej marad még kicsit, sűrű bajszukon.
S ha majd az alkony, halvány fátylat sző az égen,
elindulnak hazafelé, a zörgő szekéren
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2021-07-05 22:35:03, hétfő
|
|
|
Az aratás története
Az aratás a gabona levágásának művelete, ez a betakarítás. Régen ez nagyon nehéz, embert próbáló tevékenység volt. A mezőgazdaságból élő falusi emberek nagy gondossággal készültek fel rá, gondosan megszervezték a munkát és előkészítették az eszközöket.
Hosszú évszázadokon keresztül az aratás munkaszerszáma a sarló volt. A sarló olyan kézi eszköz, amely egy íves fémpengéből és a hozzá kapcsolódó egyenes fanyélből áll. Az aratás úgy történt, hogy egyik kézzel megfogtak egy kötegnyi gabonát, a másikkal a földtől 30 cm-re elvágták a szárát, majd letették maguk mellé. Az aratók mellett dolgozott egy kötöző munkás is, aki szalmakötéllel kévébe kötötte a szárakat.
Az aratás másik kézi munkaeszköze sokáig a kasza volt. A kaszás aratás több mozdulat pontos összehangolásából álló munkafolyamat: A kaszával arató ember a jobb lábával előre lép, jobb karjával a kaszát annyira fölemeli, hogy annak hegye a levágandó gabona széléig érjen, aztán erősen balfelé suhint. A jobb kéz a mell előtt keresztbe lendül, és a bal kar oldalt kinyúlik. A kaszával ív alakban 2-5 cm magasan lehet elvágni a gabona szárát. A kaszás ezután bal lábával lép előre és megismétli a mozdulatot.
Ma már persze a gabona betakarításánál is igénybe veszik a gazdák a gépek segítségét. A gabonakombájnokkal (más néven gabonabetakarítókkal) szinte ,,gyerekjáték" a betakarítás, az eddigi, kézi munkához képest. A gabonabetakarító vagy arató-cséplő gépek a szemes termények, elsősorban a gabonafélék betakarítására szolgálnak. A gabonakombájn lényegében egy arató és egy cséplőgépből áll, amelyet a járószerkezet, a motor magajáró gépként működtet. Az arató-cséplő gép három műveletet végez: aratást, cséplést és tisztítást. Az arató részben a gabonát levágja és a kalászt a szárral együtt továbbítja a cséplőrészbe. A cséplőrészben történik a szemek kicséplése a kalászból. A cséplés melléktermékei a szalma, a törek, a pelyva, valamint a táblában esetleg előforduló gyomnövények magvai, szárdarabok. A cséplőrészből kijövő keverék a tisztítószerkezetbe jut, míg a leválasztó-szerkezetben kiválasztódik és eltávozik a gépből a szalma, a törekrostán a törek, a pelyvarostán a pelyva. A kicsépelt szem pedig a magtartályba kerül.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2021-07-05 22:26:05, hétfő
|
|
|
Hamvas Béla:
EGYSZER
Mindig csak egyszer
Mindig először, mindig utoljára.
Nem törvényt keresni.
Szabadnak lenni.
Nem alkalmazkodni.
Elhatározni.
Nem megszokás.
A váratlan.
A kaland.
A veszély.
A kockázat.
A bátorság.
A küszöbön állni.
Folytonos átlépésben lenni.
Élve meghalni, meghalva élni.
Aki ezt elérte, szabad.
És ha szabad, belátja, hogy
nem érdemes mást,
csak a legtöbbet,
|
|
|
0 komment
, kategória: Hamvas Béla |
|
|
|
|
|
2021-07-05 22:15:32, hétfő
|
|
|
Csepeli Szabó Béla
KARMAZSIN ÉG
A mi álmunk
nem rózsaszín,
könnyen illanó felhő,
de fény a hegyek ormain,
s roppant gyümölcsös erdő.
A mi álmunk:
karmazsin ég.
Beláthatatlan tenger,
határtalan csillag-vidék
gyönyörű emberekkel.
A mi álmunk
kínban fogant
nagy, forradalmi álom,
villámokkal szívünkre varrt
Új Föld a láthatáron.
A mi álmunk
a Föld Fiát
jóvá s szabaddá tenni,
s a gyilkos háborúk korát
örökre eltemetni.
A mi álmunk
az értelem
s a munka gazdag tája,
de nem az önzés féktelen
falánk anarchiája,-
A mi álmunk
nem csak kövek
remek mozaikképe
de érző emberi szívek
igaz testvérisége.
A mi álmunk
a szerelem
szépségében ölt testet,
s mélyén az élet végtelen
szomja, mámora reszket.
A mi álmunkban benne él
a bor s kenyér
csodája,
s mi százszor szentebb bárminél
az emberség világa!
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
2021-07-05 21:02:23, hétfő
|
|
|
Kertész Nóra
Aratás
Józsi fogd a kaszád szárát,
Ne kíméld a búza táblát!
Készüljön sok magas asztag,
tarlón ne vérezzen talpam.
Julcsi vedd át ezt a kévét,
Nap perzseli szoknyám szélét!
Közben halkan súgom neked:
Rám meredt a Józsi szeme.
Bodri kutyám, most vigyázz rám,
Környékez tüzes ájulás!
Harminc kévét megkötöttem,
Izzadtság hull főkötőmre.
Felnézek a kékes űrbe,
Fele gabona már csűrben!
Aratónap alkonyatán
Józsival hálunk a szalmán.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2021. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
94 db bejegyzés |
e év: |
1049 db bejegyzés |
Összes: |
9048 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1509
- e Hét: 9236
- e Hónap: 18258
- e Év: 86023
|
|
|