|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2022-02-01 16:57:01, kedd
|
| |
| |
Henry Wadsworth Longfellow:
Februári délután
A nap sötétlő,
már-már az éj jő,
megfagy a tócsa,
a víz, a nád.
A felleg öblén
lobog a rőt fény,
s beizza a ház
sok ablakát.
A puha hó hull:
az út a hótul
nem látszik immár,
mindent belep.
A néma pusztán
ködökben úszván
lassan kígyózik
egy gyászmenet.
Szól a harangszó,
s oly messzehangzó
a bánatom, mint
a tompa hang:
árny árnyra lebben,
bú sír szívemben,
zokogva kong, mit
a gyászharang.
(Kosztolányi Dezső)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-02-01 16:32:35, kedd
|
| |
| |
"A hónapokat is elosztották. Adtak nekik nevet.
Én abban születtem, ami február.
Az egy hideg idő. Akkor hozott a gólya. Anyu azt mondja, egy nagy tóból, de akkor engem a jég alól kellett kihoznia, mert én már tudom, hogy a víz hidegben jég lesz. Nem fagy meg a jég alatt egy kicsi gyerek? És ki teszi őket oda? Az Isten nem teheti. Istennek, aki legfölül van, annak tudnia kell, hogy ez veszélyes. Ezt csak valaki nagyon rossz csinálhatja, és Isten küldi a gólyát, vegye ki a szegény kis gyerekeket, és vigye jó emberekhez, akik megszárítják."
JÓKAI ANNA
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-02-01 09:32:56, kedd
|
| |
| |
SZABÓ T. ANNA: Február
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény -
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén -
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én -
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-02-01 08:53:40, kedd
|
| |
| |
KÁNYÁDI SÁNDOR: Február hónapja
Február hónapja
azért olyan kurta,
fogyatékján már a
kolbász meg a hurka.
Márpedig a télnek,
azt mindenki tudja,
nemcsak kívül, bévül
is kell a jó bunda.
Addig tart tehát, míg
akad a padláson,
minek jó étvággyal
a nyakára hágjon.
De ha már se gömböc,
se kolbász, se hurka,
február hónapja
magát összehúzza.
Mintsem hogy tengődjék
spenóton, salátán,
inkább egy-két nappal
hamarabb odébbáll.
Fölül az utolsó
ródlira, szánkóra,
nehogy még a hó is
kifogyjon alóla.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-02-01 08:29:11, kedd
|
| |
| |
Februári hírek
Belekapaszkodott a tél a földbe. Fagyos ezer ujjával megmarkolta a göröngyöket, és hideg arcát a barázdákra hajtotta. Jeges ölelésétől megkeményedett a dombok háta, és a vakondtúrások összehúzták magukat fázósan, kicsire, keményre.
A fák meg úgy tettek, mintha már nem is élnének. Összeveregették fagyos ágaikat, mintha szárazak lennének, összehúzták törzsüket, hogy vékonyabbnak lássanak - ilyenkor meg is repedtek néha -, és ha szél nem volt, halotti mozdulatlanságban álltak, mert tudták, hogy a tél csak a halottakat nem bántja.
Csendes hidegen jártak a patakok is. Hópadok alá bújtak, melyek leszakadt hídként lógtak a víz felett, és csak susogtak, mert ha a tél meghallotta a parttal diskuráló csobogásukat: holttá fagyasztotta a sustorgó kis hullámokat. Pedig a vizek messziről jöttek, és sok mondanivalójuk lett volna kíváncsi nádszálaknak, melyek a patak fölé hajoltak, és hiún nézegették magukat a kékes tükörben, melyben kopott csóvájuk mellett fehér felhőbárányok legelgettek, és éjszakánként apró csillagok ringatták magukat.
A hónap elején pár napig úgy látszott, mintha vége lenne a télnek. Kisütött a nap, megcsordultak az ereszek, és a nomád lelkek istene nagy foltokat égetett a tél fehér gúnyáján.
De a február nem hagyta magát.
,,Még azt mondják, egy húron pendülök azzal a vékonypénzű, tavaszba kacsintó márciussal - gondolta. - Azt már nem! Tél vagyok én a javából. Azt a jégenkopogóját!" - és olyan havat küldött szalonkaváró gondolatainkra, hogy azonnal előhúztuk a szánkókat.
A szánkóra ocsúszsák, lóherekötegek kerültek, s az életet széthordjuk a határban. Az etetők nagyon látogatottak. Szinte zsúfoltak. Foglyokon kívül sármányok, tengelicek is ott keresgélnek, sőt - ami igazán nem kívánatos - az egyik etető alól fekete- és szürkevarjak lebbennek el. A távolság nagy, de azért megpróbálom az egyik szürkét leszólítani. A szürke gyorsan és egészségesen távozik.
Az egyik etetőoszlop végén karvaly üldögél. Jobb helyet is választhatott volna! Az etető körül madártollak... Gazember!... Csak bevárna! Meddő kívánság. De azért odalövök, amikor fellibben a levegőbe. Hull a tolla. Talán nem jön vissza?
Nyulak szaladgálnak a szánkó körül. Kettesben-hármasban. Szaglálódnak, veszekednek. Irigylésre méltó, jóvérű legények. Ebben a hidegben...
A fákon itt-ott ölyvek gubbasztanak. Az egyik fa alatt fogolycsapat szedeget. A fa tetején ül az ölyv. A foglyok egyáltalán nem izgatják. Pedig csak le kellene ereszkednie, és máris meglenne az ebéd. Azaz nem egészen. Az ebédet még meg is kellene fogni. Az pedig veszedelmesen gyorsan repül. Még ha hurokban lenne, vagy betegen vánszorogna... De így nem erőlteti a dolgot.
A szarvasok, őzek a fenyves részekbe húzódtak. Itt vág legkevésbé a szél, itt lehet legjobban meghúzódni, és valami kis gyenge élelem is akad. Nagy lóherekötegekkel toldjuk meg a sovány harapnivalót.
Még egy kis kitartás - biztatom őket gondolatban, bár ezt könnyű mondani, aztán hazamenni, hol mínusz tíz helyett plusz húsz van. De itt kint, hol orgonál a szél, hordja a havat, és nincs pihenés sem éjjel, sem nappal; küzdeni éhséggel, riadozni embertől, állattól! Itt kitartani - nehéz, nagyon nehéz sor!
(1935) Fekete István
Megjelent a Nimródban, 1935. február 20-án.
Tartalmazzák a Rózsakunyhó (1973), az Erdei utakon (1987), és a Vadászok (2009) c. kötetek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-02-01 08:17:55, kedd
|
| |
| |
Nem tudod milyen jó neked, amíg el nem veszted. Mert jó! Lehet lehajtott fejjel, búval baszottan elkezdeni a napod, de neked esélyed van elkezdeni. Más a csövek fogságában álmodik arról a napról, amit Te éppen szembeköpni készülsz. Míg Te rosszkedvűen húzod össze magadon a kabátot, másnak kabátja sincs. Ameddig lesz, aki a gyermekkel ordít reggel, más az életét adná csak egyetlen napért, egyetlen reggelért, azzal, aki a legfontosabb. Lesz eső, és igen, ború is van és a szürkeség is ellepi a fáradt világot. De kapd össze magad, mert minden szín, minden mosoly és minden boldog perc csak rajtad múlik. Élsz, és akik fontosak, élnek. Jöhet áldás, vagy átok, apály vagy dagály, de ameddig ez így marad, ameddig vagytok, egymásnak, egymásért, minden okod megvan a boldogságra. Így ahelyett, hogy lázadsz, és hagyod elveszni a napod, jusson eszedbe, nem jön vissza többé.
(Todorovits Rea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2022. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
323 db bejegyzés |
| e év: |
3217 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5673
- e Hét: 25209
- e Hónap: 64821
- e Év: 293758
|
|
|
Offline
