|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2022-11-29 16:52:09, kedd
|
| |
| |
Advent első vasárnapjan fel lobbant egy gyertya fénye .
Fényt hozott ebbe a nagy sötétségbe .
A koszorút körbe állva,áldás száljon a világra .
Terheinket itt lerakjuk a kis dedet befogadjuk .
Szent család is utnak indult Betlehembe
Az út során bekopogtak néhány helyre .
Szállást alig találtak,zárva maradtak a házak .
Ne legyünk ily közömbössek ,fogadjuk be öket .
Legyen nyitva a házunk ,fogadjuk be a szent családot .
Ne rohanjunk ,áljunk meg egy kis időre ,
Legyen lelkünkben szeretet és béke .
Így készülve várakozzùnk ,a kisded Jézus születésére .
Áldott ádventi szent időt kívánok sok szeretettel
amen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT 1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-29 09:15:02, kedd
|
| |
| |
Négy gyertya meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.
Azt mondta az első:
Én vagyok a BÉKE. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a HIT. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ!!!
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY!!!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával ÉLETRE keltette vele a többit.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 2 ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-29 09:02:18, kedd
|
| |
| |
Kassák Lajos
ADVENT VAN
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra...
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba -
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya - így advent idejében -
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-29 08:42:14, kedd
|
| |
| |
Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést?
Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban..
Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok, és tényleg minden. Ömlik ránk az ál- boldogság, és hogy 'legyél boldog' mert karácsony van!
Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz...
Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugyehogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel.
Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat. S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik.Igen, haladnunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést. Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT 1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-29 08:33:58, kedd
|
| |
| |
Varjú Zoltán
ADVENTI ÁLOM
Amikor alkonyatba vált a világos reggel,
marasztal künn a táj, az est pedig felkel,
gyertyát gyújt az égen, megannyi mécses.
Fahéj illata derengi be a tájat, olyan édes,
akár a méz a kalácsban. Gyertyafényes
árnyakkal játszik az adventi fenyőkoszorú,
ölelést rejtenek a vágyak, esti csókokat
remél a kedves, ami tiszta, szeretetteljes.
Feledteti magát a bú, senki sem szomorú,
várakozással telve édesanya vigyázza
gyermekének édes álmát, elűzve a lármát.
Halk dúdolása lágyan, átkarolva nyugtat,
szavai nyomán a szeretet féltőn cirógat.
Hittel gyúlt meg ma a lélek első lángja,
messzire világít, úgy ragyog az éjszakába,
mint Isten igéje. - Kiolthatatlan máglya,
melynek melegénél a remény ül közénk,
lilába öltözött viasszal a rózsaszínre várva.
Örömöt fakaszt a szív, boldogsága ébred
minden apró szentnek, égig száll az ének.
Angyalok gyűlnek körénk, átölel az ég,
áldást szórnak ránk, a bűnbocsánatért
elmondott imáinkat hallgatja az Isten.
Kisdedet küld cserébe, az egyszülött Fiát
adva értünk, hogy végre révbe érjünk.
Bűneink magára véve nyújt feloldozást,
Igaz hitünkért áldást, szívből jövő fohászt:
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen. "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2022. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
239 db bejegyzés |
| e év: |
3217 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4374
- e Hét: 23910
- e Hónap: 63522
- e Év: 292459
|
|
|
Offline
