|
2014-11-10 20:56:53, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Tours-i Szent Márton ünnepnapjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon.
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Márton napja a 40 napos karácsonyi böjt előtti utolsó nap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven ehessenek, ihassanak. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik. Szokás volt, hogy a liba húsából, mégpedig a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a ,,püspökfalat" kifejezés.
A Márton-napi lúdvacsora után Márton poharával, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A bor és a liba néha össze is kapcsolódott, német nyelvterületen a 12. században a Márton-napi ludat szüreti vagy préslibának is nevezték.
,,Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Másik megfogalmazásban: ,,Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál." Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja.
Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. A korábbi kötelezettségeket később elfelejtették, vagy ajándékozássá alakultak át.
Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. A Dunántúlon az volt a szokás, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak.
Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás (Martinsumzug), amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.
A megemlékezés a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba (vagy ember) formájú sütemény és meleg italok fogyasztásával végződik.
Forr: Wikipédia
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jeles Napok |
|
|
|
Címkék: megfogalmazásban, jobbágytartozás, nyelvterületről, befejeződéséhez, magyarországon, meggyújtásával, cselekedeteket, fogyasztásával, nyelvterületen, nyírfavesszőt, mezőgazdasági, lakmározásnak, ajándékozássá, megválasztani, elfelejtették, ünnepnapjához, ajándékoztak, karácsonykor, rendszeresek, martinsumzug, kapcsolódott, szimbolizáló, gágogásukkal, pásztoroknak, közeledtéhez, megemlékezés, határnapként, libafogások, pusztulását, lerovásának, püspökfalat, népszokások, káposztával, esztendőben, novemberben, tisztújítás, mezőgazdasági munkák, advent közeledtéhez, libaólban próbált, ludak elárulták, napon rendszeresek, következő esztendőben, lakmározásnak kedvezett, hagyomány szerint, jószág pusztulását, tömött libát, rigmus szerint, liba húsából, hátsó részéből, novemberre éppen, minél több, liba néha, Tours-i Szent Márton, Szent Márton,
|
|
Offline
