|
2020-10-07 20:16:02, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Pusztai Erzsébet:
Valahol, valamikor
Homályos, ködös folt.
Mondd, huszonkét év
csak ennyi volt?
Felvillanó képek, emlékek,
átsuhanó árnyképek
üldöznek, s félek.
Pillanat, mi nem tér vissza,
csókod szám többé nem issza,
s valaha szenvedélyes ölelésed
eltűnt, elenyészett.
Nézlek.
Mintha egy idegent látnék.
Már nem küzdök,
múltunk már csak árnyék.
Tovatűnt, meghitt pillanatok,
szemeidben szerelmes csillagok
égtek,
eltűnt, elenyészett.
Most újra velem vagy.
Boldog vagyok?
Nem!
Hiányzik a múlt biztonsága,
szerelmes tekinteted csillogása,
ölelő karod erejének zárja,
szerelmes szavaid suttogása.
Mégis mélyen a lelkemben
remény gyúl,
Fogjuk még egymást szeretni
gondtalanul.
Forrás: www.poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: szenvedélyes, elenyészett, gondtalanul, tekinteted, felvillanó, biztonsága, szemeidben, csillogása, pillanatok, szerelmes, árnyképek, csillagok, valamikor, lelkemben, huszonkét, suttogása, tovatűnt, szeretni, ölelésed, pillanat, üldöznek, átsuhanó, erejének, homályos, erzsébet, hiányzik, valahol, múltunk, pusztai, meghitt, idegent, emlékek, szavaid, egymást, boldog, vagyok, idegent látnék, múlt biztonsága, Pusztai Erzsébet,
|
|
Offline
