|
2021-03-08 19:42:24, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Magány
Mint a magányos fa a szírt szélén,
Én is így élem, rég az életem.
Sokan vagyunk együtt, mégis egyedül vagyok,
S kiáltanék olykor, engem is meghallgassatok.
De néma a szám, nem szólok semmit,
Mert felesleges, nincs értelme neki.
Hisz ha süket a fül, s a lélek is hallgat,
Olykor e miatt még én szégyellem magam.
Mert mindenkinek a maga baja a legnagyobb,
E körül forognak a gondolatok.
Tán én is, csak egy önző ember vagyok,
Ki arra vágyik, hogy meghallgassatok.
Nem, inkább hallgatok, csenden magamban,
Hallgatom, nekem mit mondanak.
Átérezve más minden bánatát,
Magaméról hallatva, mért terheljek vele mást.
.
írta: Harpauer Márta. Martonvásár.2021.03.02.
kép:Klára Baráth Gazsó alkotása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: meghallgassatok, mindenkinek, martonvásár, felesleges, gondolatok, legnagyobb, szégyellem, terheljek, kiáltanék, hallgatok, magaméról, hallgatom, alkotása, átérezve, magamban, mondanak, harpauer, magányos, forognak, hallatva, hallgat, bánatát, csenden, egyedül, értelme, vagyunk, vagyok, vágyik, inkább, semmit, magány, olykor, baráth, együtt, minden, szólok, szírt szélén, maga baja, önző ember, Harpauer Márta, Klára Baráth Gazsó,
|
|
Online
