|
 2/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
|
|
2006-11-17 19:37:35, péntek
|
| |
| |
MINÉL NAGYOBB A BETARTÁS, ANNÁL NAGYOBB A KITARTÁS!!! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-17 15:57:50, péntek
|
| |
| |
A hazáról
Mindegy, kik beszélnek hazád nevében. Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni. Te hallgass hazádra.
Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri.
A hazáról és az államról
Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: "Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat." A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.
Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, ,,szereted"-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.
(Márai Sándor: Füves könyv) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-14 18:23:05, kedd
|
| |
| |
Részlet a Talmudból
" Ha egy zsidó és egy gój vitájában te döntesz, és a zsidótörvények
szerint a zsidónak, a világi törvények szerint a gójnak van igaza,
inkább adj igazat a zsidónak és mondd a gójnak, hogy a zsidónak van
igaza a mi törvényeink szerint. Ha mégis a gój mellett kell döntened,
addig zaklasd őt különféle fortélyokkal, mígnem végül a zsidónak lesz
igaza."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-12 22:48:19, vasárnap
|
| |
| |
"Midőn az Úr ez országot teremté,
Gránit-hegyekből vont köré határt.
Határt, amit el nem mozdíthat senki,
Falat, minek az emberkéz nem árt.
Égy ezredévig éltünk itt e földön,
Az istenkéztől vont határ alatt,
Míg jött a béke és azok, kik győztek,
Nagybölcsen új határt alkottanak.
Piros irónnal húzták Trianonban.
Az Isten nézi, mosolyog és vár -
Előbb-utóbb majd megmutatja nékik:-
Hogy az Övé az igazi határ."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-12 21:36:40, vasárnap
|
| |
| |
"A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán..." "Hallgatni, amikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna." /Gróf Széchenyi István/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-12 12:32:17, vasárnap
|
| |
| |
Gazság és igazság metamorfózisa
Van ilyen, még akkor is, ha a szigorúan vett keresztény etika kategorikusan, vagy vagylagos kizárólagossággal megkülönbözteti a jót és a rosszat, mint a szellemi működés két alap princípiumát, és egymásba való átalakulásuknak még felvetését is szentségtörésnek tartja, érdekes módon mégis Párizs hajdani érseke, Richelieu bíboros fogalmazta meg a megdöbbentő összefüggést: Azt, hogy mi számít árulásnak, a tett elkövetésének időpontja dönti el. Ami hétfőn még árulás lett volna, szerdán már nemes kiállás; amiért délelőtt még kitüntetnének, lehet, hogy délután már felakasztanának, mivel a változó korral együtt változnak az etikai mércék. Nagyon ide vág André Gide egy 1940-es naplóbejegyzése is. Amikor a németek bevonultak Párizsba, a nagy, liberális író, aki akkor ugyan még nem volt Nobel-díjas, de rövidesen az lett, nem az elvárhatóan kellő felháborodással figyelte az eseményeket, vélhetőleg úgy gondolta, hogy az európai integráció tetszik, nem tetszik, elkerülhetetlen: Amit ma árulásnak neveznek, holnap józan gondolkodásnak fogják hívni - írja, talán mentegetőzésképpen. (Nem kellett várni túl sokat, hogy jóslata realizálódjon: 1963-ban De Gaulle és Adenauer aláírta az Elysée-szerződést, Európa legkülönösebb házasságát.) Ezt a jelenséget mindenkinél jobban ismerik baloldalon, ahol, ha az ember bizonyos ideológiai következetlenségek létére hívja fel a figyelmet, hamar megkapja az önérzetes választ: Az akkor volt, elvtársam, most meg ma van. Nem véletlenül emlegetem a kommunistákat: gazság és igazság abszurd metamorfózisából váratlanul látványos attrakcióra akadtam az orosz-zsidó írónál, Ilja Ehrenburgnál.
Ha a XX. századi írástudók árulásának, a gazságnak, az elvtelen, gyáva politikai szervilenciának, a pirulás nélküli demagógiának, a minden igazságon és ártatlanságon való gátlástalan átgázolásnak valaki szobrot akar majd állítani - mert már olyan jó és tiszta lesz a világ, hogy kizárólag műalkotások fognak emlékeztetni a hajdani századok gyalázatára -, javaslom, Ehrenburgról mintáztassa meg.
llja Ehrenburg (Kijev, 1891. - Moszkva, 1967.) a sztalinista világhódítás egyik nemzetközileg legismertebb kulturális nagykövete volt. Tisztviselő zsidó család gyermeke, aki fél életét nyugaton, leginkább Párizsban töltötte, több világnyelvet folyékonyan beszélt, a 30-as évek elején mégis úgy látta jónak, hogy visszaköltözzön a Szovjetunióba és Sztalin zsoldjába álljon. Németgyűlölete beteges szintet ért el, és fasizmusellenességén is túl tett. Gyűlölete a SZU-ban elfogott német hadifoglyok sorsán is nyomot hagyott - írja Gereben Ágnes. A német nép teljes kiirtására akarta rámozdítani a szovjet közhangulatot. Írói uszításaival, propagandatevékenységével alaposan kiérdemelte, hogy AdoIf Hitler 1945 Újévén tartott beszédében mocskos zsidó kutyának nevezze őt. A háború után szerepe volt abban is, hogy az auschwitzi munkatábort alakítsák át múzeummá, vagyis a mai holokauszt ipar kitalálójának tekinthető. A második világháború négy éve alatt haditudósítóként működik, főleg a volgai hadszíntéren és mintegy 3000 mozgósító antifasiszta cikket ír, melyeket leginkább röplapok formájában terjesztettek a szovjet katonák között. Valójában ezen gyalázatos cikkek miatt vettem elő Ehrenburg műveit, gondolván, írok egy rövid tanulmányt arról, hogy ez az ember százszázalékosan kimeríti a háborús bűnösség, a háborúra, a gyilkolásra való rasszista uszítás jogi kritériumait, ennek ellenére megbecsült tagja a nemzetközi pantheonnak. Ugyanis a mai világkép egyik alaptétele, hogy ha valaki kommunista és zsidó, - hát, még ha sztalinista is! - az explicite sebezhetetlen. Nem tud más lenni. Ekkor került kezembe Ehrenburg A BÉKÉÉRT! című kötete(1), amely azután más irányba is elterelte gondolataimat.
Mindez mit sem változtat azon, hogy Ehrenburg elvtárs a legelvetemültebb, legvéresszájúbb háborús uszítók egyike volt. Ízelítőül álljon itt néhány kiragadott idézet annak a humanista írónak az életművéből, aki '45-öt követően minden létező békekonferencián, írókongresszuson, minden nyugat-európai kulturális találkozón, ahol az egész emberiség ügye került terítékre ott szónokolt a Szovjetuniót képviselve, és aki nem csupán a Nemzetközi Lenin Békedíj kitüntetettje, de 1953.-tól a Sztalin Békedíj büszke tulajdonosa is volt:
...Gyakran mondják ,hogy a németek vadállatok. Kár az állatokat sértegetni. ... Németország a perverz szadisták hazája. A német gonosz lény, mindenkit gyűlöl.
Csak egy gondolatunk van: németet ölni. Falánk hasába szuronyt! Lecsukni kapzsi szemét! Szétütni buta, szögletes fejét! Pusztuljon ez a kígyó! HALÁL A NÉMETEKRE! (2)
De álljon itt egy másik Ehrenburg-ópusz részlete, amely röplapként, sok-sok tízezer példányban jutott el a szovjet katonákhoz:
Vörös katona! Német földre értél! Eljött a bosszú órája! Ölj, vörös katona, ölj! Nincs kegyelem! Nincsenek ártatlan németek! Alázz meg minél több német nőt, ne törődj senkivel és semmivel! A német bestiának nincs lelke, a német gyerek, ha felnő ellenséged lesz. Ölj, vörös katona, ölj! (3)
Kaslik Péter utal rá tanulmányában, hogy Ehrenburg írásai a bizonyítékok arra, hogy a kommunizmus igenis akarattal, írásbeli parancsra, megideologizálva gyilkolt és követett el erőszakot a nemzetek és népek ellen. Tehát ebben sem különbözik a fasizmustól. Ehrenburg és a kommunizmus tisztaságának purifikátorai erre esetleg azzal vághatnának vissza, hogy valójában itt csak egy túlegzaltált, kimerült idegzetű iró túlkapásairól van szó, amiket nem szabad azonosítani a hivatalos szovjet állásponttal. Csakhogy ez megint csak cáfolható: fennmaradtak olyan, a front katonaságnak szánt uszító, gyilkolásra buzdító Ehrenburg röplapok, melyeken az író neve mellett Sztalin aláírása is ott díszeleg! Már pedig ez a röplap üzenetének egészen más nyomatékot ad.
Ugyanakkor saját fajtáját is elárulta, mert még a zsidóknál megszokott törzsi morál is hiányzott belőle. Sztalin zsidóellenes akciói ellen semmit sem szólt a Nagy Túlélő, ezért érthető, hogy Golda Méir soha nem bocsátotta meg Ehrenburgnak sem az Izrael ellenes demagógiát, sem a Sztalin által elvárt antiszemita és anticionista propagandát. Az '50-es évek elején zsidó körökben, mint a zsidó Quislinget emlegették, és a jelek szerint Golda Méir legalább annyira utálta őt, mint korábban Hitler.
Ezek után térjünk át A BÉKÉÉRT! című kötet hangvételére. Miképpen a zsebmetsző kiáltja leghangosabban a tolvajt, a gyújtogató azt, hogy tűz van, Ehrenburg, századának legmegátalkodottabb bértollnoka, a Sztalint mindig, mindenben gátlás nélkül kiszolgáló, a németség etnikai kiirtását szorgalmazó erkölcsi niemand, e kötetében morális leckéket ad a nyugat íróinak humanizmusból. Egyik ilyen kioktató írásának már a címe is cinizmus, mert ő merte adni ezt a címet: Őrült írástudók. Ehrenburg természetesen nagyon megveti az emberiséget, az igazságot, a békét és a humanizmust eláruló (nyugati) értelmiséget, és látványosan elhatárolódik tőlük. Érvelése, stílusa, a tőle már megszokott, perverzikusan elfogult, sztalinista vaksággal és fanatizmussal tálalt áltárgyilagosság.
Mégis kialakult bennem valami feszengés-féle, miközben olvastam ezt a nyilvánvalóan hazug, már cáfolásra is méltatlan, mert az elmúlt félszázad által történelmileg megcáfolódott, Kreml - beli érvelést, amint a sztalinista Ehrenburg teljes gőzzel támadja lord Bertand Russel lelkendező, balliberális nézeteit a születőben lévő Strasbourgi Európáról(máshol Atlanti Paktumnak illetve Nyugat-Európai Szövetségnek vagy Fritaluxnak neveztetik a nagy terv). Hamar rájöttem, hogy miért: az európai integráció ellenében majdnem szó szerint ugyanazt mondta 1949-ben a szélsőbaloldali, vérgőzös agyú, háborús bűnös zsidó író, amit én mondok ma, 2006-ban. És itt azért álljunk meg egy kicsit.
Hogy ugyanazt mondja, az tény: a Strasbourgi Európa elsősorban az USA-nak kell, és Európa teljes gyarmatosításához fog vezetni, úgy kulturális, szellemi, mint gazdasági, pénzügyi és politikai téren. Aggódva óv az elképesztő méretű amerikai kultúrálatlanság és szellemi igénytelenség európai beáramlásától. (A cikk írásának napjaiban az amerikai sajtó egy bizonyos philadelphiai férfiú fényképeivel volt tele, aki a rágógumi gyárak által szervezett köpő versenyen a legmesszebb tudott köpni, így Amerika legismertebb emberévé vált néhány nap alatt). Russelt idézve, szörnyülködve állapítja meg, hogy nyíltan tervezik az új politikai eszmény, a világkormány létrehozását amerikai védnökség alatt. Ennek megteremtésével egy időben tervezik megsemmisíteni a nemzeti zászlókat: a Strasbourgi Európának közös lobogója lesz! Ebben az euroatlanti berendezkedésben az ókontinensnek alárendelt szerep jut csupán, mert, Nyugat-Európa népeinek Amerika dicsőségéért kell dolgozniuk - írja Ehrenburg, és mintha csak Bush mai, eszelős háborúit jósolná meg, így folytatja holnap felajánlják nekik, hogy haljanak meg Amerika dicsőségéért". Ebben a kaotikus felállásban Anglia egyetlen szerepe, hogy az Egyesült Államok elsüllyeszthetetlen csatahajója legyen Európa partjainál.
Ugyanazt mondta tehát, amit ma én vallok, de hogy nem ugyanazért mondta, az is tény. Alapvető különbség a miértekben, az ösztökékben van, ezért az ugyanaz valójában mégsem ugyanaz. Ennek a sötét lelkű embernek egyedül az fájt az euroatlanti paktum eszméjében, hogy az nem euro-szibirszkij paktum. Ha az lett volna, nem talál benne semmi kivetni valót, nem látja veszélyben az európai kultúrát, múltat és jövőt. A dolgot tovább bonyolítja, hogy ha én 1949-ben éltem volna, és - kortárs megfigyelőként - végigkövetem Ehrenburg Russel ellenes támadását, biztos, hogy elutasítom az érveit - melyeket pedig ötven év múltan magaménak érzek és hirdetek -, és kényszeredetten bár, de Russel mellé állok. Mert 1949-ben már minden felelősen gondolkozó értelmiséginek tudnia kellett, hogy a sztalinizmustól mit várhat a világ, hogy sztalinistával egy tálból cseresznyézni még fatális elvi véletlenek egybecsengése okán sem megbocsátható. Viszont az is bizonyos, hogy ha Ehrenburg élne ma, akkor fajtájának jól bevált szokása szerint:
1./ Elhatarolódna saját életművének idézett részeitől, mondván, hogy azokat életveszélyben, Sztalin parancsára írta, amivel a dolog egyszer s mindenkorra le is lenne zárva.
2./ A legdemagógabb, legféktelenebb liberális, a leglihegőbb globalista lenne, aki
3./ Hivatkozva saját tapasztalataira, kizárólagos jogot formálna a sztalinista ideológia kritikájára és elemzésére, valamint - bizonyos - sztalinisták megpecsételésére vagy tisztára mosására.
Nyilvánvaló, hogy amikor Ehrenburg Európáért aggódik, amikor az elamerikanizálódás veszélye miatt jajgat, amikor félti a nemzetek zászlajait és önrendelkezési jogát a tervezett világkormánytól, nem a keresztény Európa tradícióinak erősítése és védelme mozgatja, hanem Joszif Visszarionovics hidegháborús uszításának, a nyugati világ, politikai megosztásának, a félelemkeltésnek, a háborús uszításnak a Kreml által számára előirt, rá kiosztott bolsevista projektjeit valósítja meg.
Úgy különbözik az én ellenszenvem az euroatlanti integráció iránt az övétől, mintha egy svéd állatmenhely nyugdíjas anyókáinak - akik az ott-hontalan kutyák és cicák sorsán próbálnak segíteni - állatszeretetét összevetnénk a disznait aggódva figyelő gazda állatszeretetével, aki azon izgul, hogy baj nélkül hízzanak meg a malacok a vágóhídi átvétel napjára. Ez azért különbség a javából, pedig ő is merő aggodalom.
Tudom, kemény dolog, amit mondok, de Ehrenburg A BÉKÉÉRT! című kötetének átlapozása után kénytelen vagyok erre is figyelmeztetni: gazság és igazság önmagukban véve ingatag entitások, csakis akkor lehet határozott véleményt kialakítani róluk, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ki mondja, mikor, hol és milyen szándékkal. Ez persze nem új észrevétel, csupán gyakran elfelejtődik, ezért nem árt újra és újra megtanulni. Emlékeztetnék a Bibliára, amelyben a Sátán a paradicsomban, majd később Jézus is ugyanarra biztatja hallgatóságát: Legyetek olyanok, mint az Isten! És ez az egyszerű felszólító mondat 180 fokos mértékben mást és mást jelent, ha Jézus mondja, vagy ha a Sátán. Pilinszky János megfogalmazásában: Az egyik meghívás a gőgre, a másik a tökéletes alázatra.
Mit tegyen tehát az ember, ha az orosz irodalom egyik leggennyesebb, amorális kommunistájának műveiből köszönnek vissza rá eddig etalonként kezelt, megbecsült, keresztény ideáljai? Fordítsak hátat eddigi értékeimnek pusztán azért, mert osztoznom kéne rajtuk Ehrenburggal? A legnagyobb butaság lenne, ha ezt tenném. Nem nekünk kell elfordulnunk felismert igazságainktól, mert azokat egy cégéres politikai gazember álca gyanánt fennhangon hirdette, hanem el kell érnünk egy olyan szellemi magaslatra, ahonnan letekintve kimondhatjuk: hiába artikulálja betűről betűre azt, amit mi, mást mond mégis, mivel ő mondja, s nála mást jelentenek a szavak, mint nálunk.
Érvelésünk ellen a legádázabb liberálisoknak -Ehrenburg mai megfelelőinek - sem lehet kifogása: a másság ennél nyomatékosabb tudomásulvételét és respektusát elképzelni sem lehet.
(1) llja Erenburg (sic!): A BÉKÉÉRT! Szikra kiad6, Bp. 1950. Fordította Magos László és a Külföldi Sajtószolgálat. Szerkesztette: Falus Anna. 276 oldal
(2) Krasznaja Szvjezda, Moszkva, 1942. július 24. Az írás címe: �Öld a németet!�
(3) Kanadai Magyarság. 1999. szeptember 18. 8. oldal. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-12 11:26:20, vasárnap
|
| |
| |
Agónia és hazugság
Szentesi Zöldi László
Magyar Nemzet 2006. november 11. 0:02
A diplomáciában az egyes minősítések és jelzők mindig egy fokkal
árnyaltabban mutatják be a valós helyzetet, mint ahogyan a hétköznapi
megszólalásokban szokás.
Ha egy diplomata aggályosnak nevez valamit, akkor ott nagyon nagy a baj, ha
aggasztónak, akkor alighanem már a szankciókat is fontolgatják.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert Joaquín Almunia budapesti látogatásán
súlyosnak nevezte a magyar államháztartás helyzetét.
Ha utánagondolunk, ez a mondat felér egy arculcsapással.
Az unió pénzügyi biztosa persze csak azt nyomatékosította, amit néhány
maradék szocialista fanatikuson kívül az egész ország, sőt a nagyvilág is jó
ideje észlel: bajban a magyar gazdaság, elveszett a kezdeményezőkészség, új
ötlet, cselekvési terv nem létezik.
A lassan imamalomszerű kormánypropagandára, amely szerint itt minden a
legnagyobb rendben zajlik, ami pedig nem, az közös felelősségünk, most
csattanós választ adott a pénzügyi biztos.
Ha bárki is azt a következtetést vonná le, hogy Gyurcsány Ferenc pozíciója
megszilárdult, s ennek nyomán valamifajta emelkedés következne, annak szíves
figyelmébe ajánlom a JP Morgan két héttel ezelőtti jelentését, és az
Almunia-látogatásról kiadott tegnapi kommentárját.
Mindkettőben annak a véleményüknek adnak hangot, hogy bár Gyurcsány helyzete
a következő egy évre szilárdnak tűnik - efelől, mi, magyar állampolgárok
azért korántsem vagyunk meggyőződve -, az MSZP a parlamenti ciklus második
felében esetleg új miniszterelnököt keres majd.
Magyarán mondva, a minden politikai rezdülésre oly érzékeny globális
pénzügyi szolgáltató csoport már nem számol Gyurcsány Ferenccel.
Politikai búcsúztatója a jelek szerint elkészült, de egyelőre elnapolták
kihirdetését, mert először végignézik a felettébb érdekesnek ígérkező
agóniát.
Az államilag szentesített hazugságok sodrában talán egyetlen területre sem
összpontosított annyi erőt a Gyurcsány-kormány, mint a gazdaságpolitikára.
Vég nélkül hazudoztak és hazudoznak az euró bevezetésének időpontjáról,
állandóan módosítgatják a dátumokat, optimista és pesszimista
forgatókönyveket gyártanak - a valós helyzet pedig az, hogy Bulgáriában és
Szlovákiában alighanem hamarabb lesz közös uniós valuta, mint nálunk.
A konvergenciaprogramnak nevezett kármentesítés valójában akkora cselekvési
teret enged a magyar államnak, amennyit egy kipányvázott paripa érezhet a
Hortobágy közepén.
Miután Almunia Budapesten azt is elmondta, hogy az Európai Bizottság
áprilisban ellenőrzi a program végrehajtását, Veres János a szóban forgó
időpontban akár szabadságra is mehet, az üres kamra kulcsát viszi majd el a
zsebében.
Túlzás lenne ez a kijelentés?
Semmiképpen sem, hiszen a pénzügyi biztos kendőzetlenül elmondta: amennyiben
Magyarország letér a számára kijelölt útról, akkor felfüggesztik a kohéziós
alapokat.
Itt tartunk most.
Az egész ország a szakadék felé robog, magas az infláció, a forint egy év
alatt 1 százalékot veszített az értékéből, sorolhatnánk vég nélkül az
elszomorító adatokat.
Mindeközben a kormány tovább sarcolja az embereket.
Almunia látogatásával egy időben bizonyossá vált, hogy Gyurcsányék a
háztartásbeliekre és az őstermelőkre is kivetették a hálót: havi tízezer
forintot akarnak bezsebelni olyan családoktól is, ahol a szó szoros
értelmében tüzelőre és ruhára sem telik.
Ez lenne a sokat emlegetett társadalmi szolidaritás, a miniszterelnöki
gyerünk, magyarok, legyünk keményekféle szövegek?
Ennek a társaságnak sem az ország általános helyzetéről, sem az egyes
emberről, az átlag magyarról nincs mondanivalója.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-11 16:46:30, szombat
|
| |
| |
Arpádsáv és Turul
Ősi nemzeti jelképeinknek bármilyen gonosz és alávaló törekvés miatti gyalázása és annak riogatásra, félelemkeltésre való felhasználása olyan alávaló bűn, amelyre csak olyan áldott jó lelkű nép képes megbocsátást adni, mint a magyar.
Megbocsájtunk.
De ne tovább!
Megbocsájtunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek, de nem tűrjük a további gyalázkodást.
Követeljük nemzeti hagyományaink, ősi, szent jelképeink törvényes védelmét!
Követeljük, hogy senki semmilyen önös céllal semmit azokba ne magyarázhasson bele!
Követeljük, hogy tisztelje mindenki a magyar érzelmű és érzelmeiket vállaló embereket és adja meg nekik a kellő tiszteletet, legyen az az ember bármilyen származú, bármilyen hitvallású és bármilyen pártállású!
Követeljük, hogy nemzeti jelképeink gyalázását törvény büntesse!
Több, mint felháborító, hogy 2006-ban még szabadon létezhetnek és garázdálkodhatnak olyan érdekek mellett, a nemzet ellenében cselekvő erők, melyek semmilyen eszköztől sem riadnak vissza a bomlasztás, a a nemzeti öntudat szétverése, legszentebb érzéseink tudatos lábbal tiprása érdekében, s azért senki sem emeli fel a hangját!
Hivatásos rettegők igyekeznek félelemmel, szoronással és bűntudattal telíteni mindenkit, akiben a nemzettudat, a hazafiság, a történelmünk iránti hűség, a nemzetben gondolkás megjelenik.
Az utolsó órában vagyunk. Ma már ott tart az ország, hogy ha valakinek a Turul, vagy az Árpád-sávos zászló jut eszébe, azonnal eszébe jut némely hivatásos rettegő félelemről szóló riogatása és önként elszégyenli magát, hogy egyáltalán gondolni mert rá!
Az fájdalom, mely nemzeti jelképeink gyalázása, lábbal tiprása, rossz eszme céljaira való aljas felhasználása nyomán ébred, dacra, ellenállásra serkent minden jóérzésű embert.
Ne hagyjuk, nem hagyhatjuk, hogy elvegyék tőlünk szent jelképeinket, s vele együtt nemzeti öntudatunkat!
Követeljük értékeink törvényi védelmét!
Dacoljunk, ragaszkodjunk hozzá!
Ennek jegyében született a két ősi jelképet ötvöző Turulos Árpád-sávos zászló, hogy együttes megjelenése legyen ereklyéink, hagyományaink, magyarságunk, nemzeti önérzetünk melletti törhetetlen kiállásunk szimbóluma.
Ismételten, ezredszer és ezredszer tudatjuk mindenkivel, sem tőlünk, sem jelképeinktől sohan senkinek nem kell félnie!
De az viszont már önmagában is gyalázatos dolog, hogy egyáltalán idáig eljutottunk, hogy ezt lépten-nyomon bizonygatni kell!
Szégyellje magát mindenki, aki ezt helyzetet előidézte!
http://www.borlasoft.hu/ein/img/arpadsavos_turullal.jpg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-11 00:08:41, szombat
|
| |
| |
A legnagyobb hazugságok: Nem csináltunk semmit,a gazdaság dübörög.
Túlköltekeztetek, ezért megszorítunk. Amikor májusban mélyponton,
avagy a rendszerváltás filozófiai híg mosléka címen egy dolgozatban
próbáltam összefoglalni azt a csôdtömeget, amely a magyar nemzetre
nehezedik, igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy mindez csupán
lokális mélypont. Vagyis a lényeg a lejtô, tehát az, hogy napról
napra, sôt most már óráról órára süllyed folyamatosan a magyar
társadalom mentális, morális, spirituális állapotának szintje, és
egyre gyorsuló ütemben száguldunk lefelé az önmegsemmisítésbe vezetô
meredélyen, a teljes társadalmi reprodukciós katasztrófa, valamiféle
végítélet felé. Az elmúlt napok fejleményeiben az igazi döbbenetet
számomra, éppen a fentiekbôl kiindulva, nem Gyurcsány Ferenc májusi
beszédének tartalma, hanem az a képmutató, hamis, sôt hazug
magatartás, amivel az elitcsoportok ezt fogadták. Nincs, nem lehet
ebben az országban épelméjű ember, aki komolyan állíthatná, hogy
ennek a beszédnek van bármilyen eleme, amely ne lett volna eddig is
abszolút ismert és kézenfekvô mindenki számára. Vagy még nyersebben
fogalmazva, aki nem teljesen hülye és/vagy gazember, az, pontosan
tudta, hogy az ország miniszterelnöke mindig is ilyen volt és ilyen
is marad. Most képmutató módon mégis szinte minden megszólaló (az ún.
jobb és bal oldalon egyaránt) szemforgató módon és (ál)drámai
teátralitással megdöbbenésének ad hangot. Miben áll a színlelt
megdöbbenés hamis lényege? Legelôször is abban a nyilvánvaló
törekvésben, ahogyan megpróbálják a kérdést Gyurcsány Ferenc
személyére korlátozni, illetve újra és újra rögzíteni azt a
legsötétebb hazugságot, hogy Magyarországon demokrácia van és
jogállam, és ebben nincs helye olyan közszereplôknek, akik
nyilvánvalóan hazudnak. Mondandóm kifejtésének lényegi elemként
szeretném tehát újra megismételni azt, amit Magyarországon mindenki
tud, csak mindenki azt hazudja, hogy nem tudja. Magyarországon 1990
óta nem demokrácia és jogállam van, hanem az elôzônél sokkal
hatékonyabb és kegyetlenebb diktatúra. Ez nem más, mint a globális
birodalom hatalomgazdaságának terrorja, amelyet a mindenkori
kollaboráns kormányokon keresztül gyakorol. A rendszerváltást
összebarkácsoló elitek 1988 óta pontosan tudják, hogy ez így van, de
megélhetési bűnözôként, a nekik hullajtott globalo-morzsákért
cserébe, úgy tesznek, mintha nem így lenne, és/vagy ôk nem tudnának
róla. A mindenkori magyar kormányoknak tehát semmi egyéb feladatuk
nem volt, mint, hogy elôzékenyen kiszolgálják a birodalom diktátumait
Egyetlen kivétel van, az SZDSZ. Ez a politikai erô nem kollaboráns,
mert ő maga közvetlenül a birodalom megszálló hadereje. Egyébiránt
ezt is tudja mindenki, mint ahogy azt is, hogy ez az erô minden
politikai alakzatban (tehát a mindenkori kormányokban is!)
meghatározó szerepet tölt be, ugyanúgy, mint ahogyan a szovjet
szakértôk jelen voltak Magyarországon minden stratégiai intézményben
egészen a 70-es évekig. Diktatúrájuk alapvetô intézményei a
kényszerítô hatalomként működô multinacionális vállalatok, a
fegyelmezô hatalomként működô globális intézmények rezidensei
(Valutaalap, Világbank, auditáló és konzultáns cégek, hitelminôsítôk
stb.), és az értelmezô és tematizációs hatalomként működô média. Ők a
felelôsek azért, hogy a globális hatalom-gazdaság lokális kifosztó
elitje a magyar társadalom erôforrásait kiszivattyúzó hidraulikát
rendeltetésszerűen működtesse. És, hogy adott esetben féken tartsa a
lázadni merészelô bennszülöttek pária-társadalmát. Eddig erre nem
nagyon volt szükség, mert a magyar lakosságon belül az önmagát még
közösségként felfogni képes nemzet aránya a kritikus szint alá
csökkent. Az öncélú és provokatív erôszak jelentkezése a Szabadság
téren tragikusan jelzi, hogy a polgárháború verbális szakasza
kontrollálhatatlanul csúszhat beláthatatlan következményekkel járó
véres polgárháborúba. Veszedelmes, hamis és a pusztítást gyorsító
minden olyan állítás, amely szerint a demokráciában és jogállamban
nem lehet hazudni, ezért GY F-nek mennie kell. Csakhogy az az
aprócska tény, hogy GY F nemcsak, hogy nem megy, hanem büszke
kollaboráns öntudattal fejti ki, hogy a birodalom gátlástalan
kiszolgálását mindennél elôbbre valónak tartja, mintha arra látszana
utalni, hogy az egész általa megrendezett kiszivárogtatás csak azt a
célt szolgálta, hogy most már nyíltan és cinikusan röhögve lehessen
kimondani, hogy itt diktatúra van. De nem Gy F személyes diktatúrája,
ahogyan ezt a hírmagyarázók beállítani törekszenek! Aki tehát beéri
azzal, hogy Gy. F-nek mennie kell, vagy akár azzal, hogy új
választást kell kiírni, az a globális birodalmi diktatúra
fenntartása, és még leleményesebb üzemeltetése, tehát a nemzet
hatékonyabb kifosztása mellett foglal állást. Az egyetlen esély a
túlélésre a rendszerváltás egész rendszerének illegitim diktatúrává
nyilvánítása, és annak kimondása, hogy minden eszköz megengedett a
rendszer megdöntésére. A magyar nemzet magányos lázadása azonban
ugyanúgy bukásra van ítélve, mint ahogy 1956-ban. Arra van tehát
szükség, hogy legalább a négy visegrádi ország vezetô elitjeinek
nemzeti és a globális birodalommal szembeszegülni hajlandó csoportjai
Lengyelország vezetésével a francia-német tengely számára kellô
drámai erôvel tegyék nyilvánvalóvá, hogy az egész rendszerváltó
térségre a lassú elrohadás, vagy a mindent elpusztító robbanás vár,
ha Európa józanabb fele nem képes a terrorizmus elleni háború
fedônevű globális birodalmi diktatúra urainak ámokfutását
megállítani. A szovjet és a nyugati globalitás 1990-es impériuma után
ez a harmadik birodalom most már az egész emberiséget fenyegeti. Gy
F, mint jelentéktelen epizód figura, kollaboráns-ripacsként csak
elfuserált eszköze ennek az ámokfutásnak, azonnali távozása tehát
szükséges, de nem elégséges feltétele a térségben és így
Magyarországon is végbe menô nemzeti forradalmak sikeres
megvívásának. Az globális hatalomnak az ô természetjérôl avagy a
demokrácia, mint olyan. Az elmúlt hét hazai történései egyre
komolyabb aggodalmakat váltanak ki a nemzetközi pénzügyi körök
összefoglaló néven említhetô struktúra uraiból, így talán nem látszik
érdektelennek kicsit elgondolkodni a folyamatoknak errôl a
dimenziójáról sem. Annak a sajátos térnek, amelyrôl itt szót ejtünk,
három fôszereplôje van: a magyar társadalom, a magyar állam (és az
azt üzemeltetô kormány), és a fent említett nemzetközi pénzügyi
körök. A köztük zajló interakció valóságos természetének megértése
nélkül nemcsak a válságból való kiutat véthetjük el, de akár mi
magunk is hozzájárulhatunk a válság elmélyüléséhez. Minden létezô
csatornán elég egyértelmű üzenet érkezik folyamatosan e bizonyos
körök felôl, amelynek lényege, hogy a magyar társadalom rendkívüli
veszélyeknek teszi ki magát, ha nem fogadja el engedelmesen a
megszorítások, majd az ezt követô reformok minden következményét.
Ne szépítsük, a Pál utcai fiúk óta ezt einstand Néven ismerjük,
tehát, vagy odaadjuk szép szerényen maradék értékeinket, vagy
elveszik erôszakkal, és még büntetés is jár az engedetleneknek. Igen
neves folyóiratok, pénzügyi szakértôk, és üzletemberek egész kórusa
zengi az egyértelmű figyelmeztetést Meg ne próbáld az ellenállást,
hisz világossá tettük: ragaszkodunk a csomaghoz és a feladóhoz is!
Ilyenkor az embernek különös gondolatai támadnak, hiszen 16 éve
minden politikus arról beszél, hogy Magyarország szabad és független
állam, ahol demokrácia és jogállam van, és mindez felemelkedést
hozott az ország számára, már pedig a politikusok, mint tudjuk,
sohasem hazudnak. (A felemelkedés legkézenfekvôbb bizonyítéka az a
tény, hogy az egy keresôre esô reálbér 2008-ra újra az 1978-as
szintre süllyedt, mert ugyebár mégsem tűrhetô az a pazarló, hedonista
ingyenélô tempó, hogy a bérek reálértéke mostanában már kezdte volna
meghaladni a Kádár kor utolsó harmadának szintjét.) A legfôbb
hazugság tehát éppen az a hazugság, amellyel magunknak hazudtuk azt,
hogy elhisszük, hogy ami itt épül 16 éve az egy szuverén ország
demokráciája és jogállama. A nemzetközi pénzügyi körök önleleplezô
brutalitása most segít megérteni az eddig önmagunk elôl is elhazudott
lényeget, csak annyi változott, hogy a szovjet Politbüró és
Goszplan diktatúráját e hálózatok kétségtelenül rejtettebb, de
társadalmunkat ugyanolyan hatékonyan kifosztani képes diktatúrája
váltotta fel. Gyurcsány tehát éppen akkor hazudott igazán, amikor
leleplezett beszédében bevallja, hogy az ország katasztrofálisan
túlfogyasztott, és évek óta gátlástalanul és büntetlenül dúskál a
javakban, ez így tovább nem mehet. Négy évig nem csináltunk semmit,
mondja. Miért hazudja az egész magyar értelmiség még most is azt,
hogy hallatlan, ezek nem csináltak semmit, ez borzalom, mikor
pontosan tudjuk, hogy mi lett volna, ha csinálnak valamit. Miért
hazudjuk azt, hogy nem tudjuk, hogy a liberális szótárban a csinálni
valamit, az egyet jelent azokkal a reformokkal, amelyeknek lényege
az eddig is vesztes többség teljes kifosztása, és az így nyert javak
birodalmi sarcként való kiszivattyúzása. Mint ahogy azt is pontosan
tudjuk, csak elhazudjuk, hogy azért nem csináltak semmit, mert a
globális gazdáik professzionális média-ügynökei segítségével a nép
elhülyítésének olyan szintjére kívántak eljutni, ahonnan már nincs
visszatérés. Kizárólag ezért kellett, de minden áron (és ezt szó
szerint kell érteni), az elsô alkalommal a térségben mi tudtunk a
következô választáson is kormányon maradni nevű effektus mindent
elsöprô lélektani hatása. Gyurcsány ezt pontosan tudta és tudja, és
most röhög igazán azon, hogy az általa tudatosan kiszivárogtatott
beszéd gumicsontján rágódva éppen a legmélyebb és legcinikusabb
hazugságát hiszi (vagyis hazudja) igazságnak a magyar társadalom, és
ebben írástudói is készségesen segédkeznek. De térjünk vissza a
nemzetközi pénzügyi körök, mint új szuverenitás-gazdánk
fenyegetéseihez. (Nehéz ma még belátni, hogy valójában új
birodalomról van szó, mert az ehhez a fogalomhoz fűzôdô képzeteink
még a régiek. A globalitás birodalma ugyanis, mint bizonyítani
igyekszem, nem földrajzi térben, hanem szimbolikus terekben épülnek
fel rejtett uralmi intézmények segítségével.) Ehhez azonban nem árt
nemzet-felemelô tevékenységük néhány adatokkal is alátámasztható
elemét felidézni. 2005-ben a multinacionális vállalatok adózás utáni
nyeresége az elôzô évhez képest 32%-kal nôtt Magyarországon, az
általuk fizetendô adók és járulékok mértéke azonban csupán 4%-kal.
Még megdöbbentôbb, hogy az 1990 és 2005 közötti idôszakban évente
átlagosan 20%-kal növelték profitjukat, miközben a nemzeti
összjövedelem csak kb. 3%-kal nôtt, az általuk fizetendô adók
mindössze 2%-kal, a reálbérek pedig csupán 1,5%-kal. Egy jövedelem
tulajdonos ilyen kiugróan magas részesedése az összjövedelem
dinamikájából csak akkor képzelhetô el ha egészen brutális
erôfölénnyel rendelkezik, és mindent ô diktál. Vagyis, ha egyetlen
szereplô így tarol, azt csak azért teheti, mert övé a fôhatalom,
sôt e befolyása és gátlástalansága rohamosan növekszik is. Ezért
diktálhatott minden kormánynak, és büntethetett mindenkit, aki a
legcsekélyebb ellenállást mutatta, vagy inkább mutatná, ha volna
mersze. És aki diktál, az diktátor, és amit tesz, az, diktatúra. A
magyar értelmiségnek tehát nem gúnyosan röhörészni kellene azon, hogy
a miniszter azt találta mondani, hogy dübörög a gazdaság, hanem
elgondolkozni, megdöbbenni és leleplezni. Ez a mondat ugyanis egy
drámai önleleplezô igazság. Kimondja, hogy amirôl azt hisszük, hogy
az a (magyar) gazdaság, az csupán két tucat globális vállalat lokális
hatalom-gazdasága, és valóban dübörög, ha a profit-növekedésének csak
a tizedével növeli a hozzájárulását az éppen általa letermelt érték-
mezôk újratermeléséhez. De e dübörgés negatív lenyomata az állam és
polgárainak növekvô eladósodása, majd mikor ez már tovább nem
engedélyezett (mint most), akkor fokozódó lepusztítása. Ez a valódi
oka a Gyurcsány csomag kívülrôl diktált bevezetésének, akár csak
annak idején a Rákosi és Bokros csomagoké is volt. És végül nézzük,
inkább csak az egzotikum kedvéért, mert tenni egyelôre aligha tudunk
ellene, hogy valójában hogyan is épül fel, és hogyan működik a
globalitás hatalom-gazdasága, a hálózatok világa, a láthatatlan
birodalom. A hatalmi intézményrendszere három fô elembôl áll, ezek
1. a kényszerítô hatalom,
2. a fegyelmezô hatalom
3. és az értelmezô hatalom.
A kényszerítô hatalom maga a globális óriás vállalat
lokális telephelye, amely a helyi érték-mezôk csúcsragadozójaként
kényszeríti alkalmazkodásra a zsákmányállatok csordáit (munka- és
fogyasztóerô állatként egyaránt) Ez, ha úgy tetszik a testi
kényszer. A fegyelmezô hatalom feladata, hogy intézményein keresztül
a helyi munka- és fogyasztóerô állatok kifosztás elleni lázadását
megakadályozza, hogy figyelmeztesse, fenyegesse, tehát fegyelmezze
ôket a globálisan korrekt viselkedés betartatása érdekében.
Idetartozik az IMF, a Világbank, a WTO, az OECD, a hitelminôsítôk, a
nagy consulting cégek összefüggô hálózata. Ez tehát a mentális
kényszerek világa. Az értelmezô hatalom feladata, hogy állandó
intellektuális-morális nyomás alatt tartva a bennszülötteket, azok
egész gondolkodási mechanizmusait hamis irányba terelje, annak
érdekében, hogy lázító ellenségnek lássák azt, aki segíteni szeretne
nekik, és jótevôjeként hódoljanak kifosztóiknak. Ez lényegében az
egész globális média, a kereskedelmi tévék, a reklámok a valóság-
show világa, és a végzetes csapást fôként éppen ez a hatalmi
intézmény jelenti a lokalitások számára, mert ez a lélek legmélyebb
szerkezeteit roncsolja szét. Hogy milyen függetlenek és ártatlanok is
ezek a vélemény-hatalmak, annak szemléltetésére talán elég is az
alábbi példa. Amikor két évvel ezelôtt Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter
versengett az MSZP kongresszusán a miniszterelnökségért, a rendkívül
tekintélyes és elfogulatlan Financial Times a következôket írta:
holnap a magyar szocialisták Tony Blair és Leonyid Brezsnyev között
választhatnak. Egyébként végül is valóban a magyar Tony Blairt
üdvözölhetjük Gyurcsány személyében, hisz az USA és Nagy Britannia
Irak elleni terrorja ugyanilyen cinikus és gátlástalan hazugságokra
épül. A jelenlegi válságból való kiút megtalálásához tehát elôször is
mindezzel szembesülni kellene. Aztán számba venni maradék erôinket,
hogy megtudjuk van-e még esély e hatalom szerkezet korrekciójának
kikényszerítésére, vagyis a birodalommal való új alku elérésére. Az
azonban már most nyilvánvaló, hogy az eddig mindezt kiszolgáló
kollaboráns elitek eltávolítása nélkül minden kísérlet eleve kudarcra
ítéltetett. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-11-09 15:44:13, csütörtök
|
| |
| |
Lerombolni egy hazug világot
Minden csak értelmezés, és nézőpont kérdése. Sokak szerint a Rendszerváltás / Rendszerváltoztatás elbukott. Valaki azt mondja, végbement, míg mások azt állítják el sem kezdődött, más politikusok / értelmiségiek szerint pedig még tart. Amennyiben az értelmezés szerint a Rendszerváltoztatást annak tekintjük, hogy a kommunisták vagyonát és hatalmát átmentjük, nos akkor az MSZP-SZDSZ féle maffiatársaság szempontjából a Rendszerváltás siker. Ha arra gondolunk, hogy kiépültek a kvázi demokratikus intézmények, és ezt tekintjük rendszerváltásnak, akkor sikerrel jártak a 89-90-es kerekasztal tárgyalások. Ám ha arra gondolunk, hogy a valódi rendszerváltás azt jelenti, hogy a kommunisták egykori közép és felső vezetői többé az életben nem juthatnak politikai pozicióba, nos ezen értelmezés szerint a Rendszerváltoztatás még tart, nem fejeződött be, hiszen posztkommunistáink újra és újra hatalomhoz jutnak.
És az Alkotmányról / Alaptörvényről akkor még nem is beszéltünk
Ha engem kérdeznek, a Rendszerváltozás szó nem jelent semmit. Egy régi, és egy új hatalmi elit vetélkedésbe kezdett, 90-ben a nép valódi megkérdezése nélkül megegyeztek, és azóta marakodnak, az ország közben pedig tönkrement. A Rendszerváltás maga az elmúlt 16 év. A teljes csőd. A politikai züllés, a média züllése, a kultúra züllése, és a nemzet állapotának totális globalista mocsárba való süllyesztése, "rágógumizálódása", "elplázásodása", "RTLklubbosodása". Ez az elmúlt 16 év eredménye. Ha engem kérdeznek, az elmúlt 16 évben egy politikai elit felépítette a valódi hazugsággyárat, hazugságra alapoztak mindent, és erre a hazugságra épültek fel intézményeink is. De mára a végéhez értünk.....
Sokan fel-felébrednek a 40 éves kommunista álomból, de már ébredezünk a 16 éves globalista álmainkból is, a fiatalság egy nagyobb része, egy aktív rétege valódi változást akar. Elegük van. A változáshoz le kell rombolnunk az elmúlt 16 év minden hazugságát, mert erre nem lehet semmit sem építeni Magyarországon! Elegünk van! A Gyurcsány kormány felpiszkálta a magyarokat, és most sokan nagyon, de nagyon mérgesek, és nagyon elegük van! Sokan vagyunk, és elegen! A magyarországi hazug világot hamarosan földig romboljuk!
Közel a tavasz...
 |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
2006. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
31 db bejegyzés |
| e év: |
126 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1542
- e Hét: 11809
- e Hónap: 22920
- e Év: 176416
|
|
|
Offline
