|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:51:40, csütörtök
|
| |
| |
Az aggódás a félelem vékony erecskéje,
amely állandóan ott csörgedezik az elménkben.
Ha hagyjuk, olyan mély árkot váj, hogy végül
minden gondolatunk a sodrásába kerül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:50:21, csütörtök
|
| |
| |
Hegyi Gabriella
Hazudom hát, hogy nem szeretlek.
Hazudom magamnak, és hazudom Neked.
Hiába, remegek ha mosolyog rám szemed.
Kabátom összehúzva próbálom rejteni szívem,
S teszek úgy, mintha nem lenne semmi sem.
Nem érti senki sem, nem értem én sem,
miért van, hogy reményeddel élem életem.
Nem tettél semmit, csak csendben rám néztél,
nem mondtam semmit, mert nem is kérdeztél.
Hazudom hát, hogy nem szeretlek.
Hazudom magamnak, és hazudom Neked,
mégis lehet, hogy a valót is ismered?
Üzen-e valamit szemem, mikor belenézel?
Tudsz-e valaha szárnyalni üzenetével?
Érezted-e már te is néhány pillanatra,
hogy a tétova álmok olykor elragadnak?
Miért érzem mégis, hogy simogat szemed melege?
Mikor nem beszélünk se te, se én, senki se!
Hazudom hát, hogy nem szeretlek.
Hazudom magamnak, és hazudom Neked,
de hazudni is fáj, ha az álmodat kergeted.
Legbelül, hol bánatból vers fakad,
a szívemben vállalom önmagam.
Hiába küzd ellene rideg józan ész,
győz a szív, de még mindig magányról zenél.
A zene mégis neked szól,
egyszer tán meghallod valahol.
Hazudjam hát hogy nem szeretlek?
Hazudjam magamnak, és neked?
Nem teszem többet, csak nyújtsad a kezed!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:46:15, csütörtök
|
| |
| |
Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat...
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket...
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ne tegyétek őket szűk odúkba
Ne rakjátok őket otthonokba.
Hallgassátok meg panaszukat,
Enyhítsétek meg bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket.
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:44:25, csütörtök
|
| |
| |
Az évszakok olyanok, mint az ember életútjai.
Mint erőtől duzzadó ifjú, ront be a tavasz.
A forró izzadságban megfürödve és vihartól
megedzve járja be a nyár a hegyeket és
gleccsereket.
Meggondoltan és lassan megy a lejtőn
az ősz lefelé.
Bánk József
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 6. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:42:47, csütörtök
|
| |
| |
Néha, mikor szembesülnünk kell a gondokkal
És sokkal inkább, mint szeretnénk, a holnap
úgy tűnik, nem kínál semmi megoldást.
Megkérdezheted magad ,,Miért éppen én?"
De a válasz nem mindig világos.
Az ember ilyenkor talán azt érzi,
Hogy az élet igazságtalanul bánt vele,
Amikor ilyen súlyt rakott a vállára.
A nekünk szánt úton
Mindig várnak ránk
Kanyarok és buktatók,
De apránként az ösvény
Kitaposott, sima részhez is elvezet.
Higgy magadban és az álmaidban.
Hamarosan ráébredsz, hogy
A jövő tartogat számodra
Ígéreteket.
Ne feledd a nehéz idők
Nem tartanak örökké.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:39:57, csütörtök
|
| |
| |
Mint távoli hegyekről a kéklő áradat,
úgy zúdulnak reám a cizellált szavak,
ha hallgatom: miként dalolnak mások,
tört tükrökön át - a roppant Óriások.
Vallomásuk évezredes visszhanggal rebben
az időkön túlról mind fényesebben.
S mert rám talált valahol, a Tejút szegletén
a legszentebb Jóság: Érted világra születtem én.
Mint zarándok feldúltam a Csend katedrálisát,
hogy titkai csillagködén érkezhessem Hozzád.
Hát itt vagyok immár a világ peremén.
Alattam föld. Fölöttem fény.
Messzebbről jöttem, mint kékellő hegyek,
a térben testet öltve, hogy társad itt legyek,
hol időm fonalát Tiédbe fonhatom.
S bár tudom: mindent leírtak előttem már mások,
tört tükrökön át - a roppant Óriások,
még nekifeszülök a csöndes csillagoknak -
és szótlan vallomásaim, mint könnyek csorognak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szavak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:38:25, csütörtök
|
| |
| |
Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen,
de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie! Elég volt a rosszból,
a félelmekkel teli, pokoli napokból!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:29:00, csütörtök
|
| |
| |
És valaki megint csodát tudott művelni bennem,
És újra van világ, és van benne hová lennem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-13 16:21:38, csütörtök
|
| |
| |
Csend van, jön az alkony, jön a sötét,
nem kell ugye lámpa, jobb, ha nem ég,
és most mondd el, miről álmodsz, mit is
remélsz, hiszen álmok nélkül élni
olyan nehéz.
Simulj ide hozzám, gyere ne félj,
arról, ami elmúlt, ne mesélj!
Rossz volt, ne idézd fel ma az emlékét,
csak azt mondd, ami ránk vár, ami szép!
Lásd, jöttem, amint hívtál,
csak egy sor volt, amit írtál,
van-e még, aki vár, aki hű?
Most mintha álom lenne mindez,
de én hittem, hogy ez így lesz,
ami szép, az így lesz újra gyönyörű.
Mint régen, ugye minden ugyanolyan,
két kar ölel újra szorosan,
boldog leszek én is ugyanúgy, mint más,
véget sosem érhet ez a varázs.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csend |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2010. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
782 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3647
- e Hét: 18443
- e Hónap: 40710
- e Év: 173264
|
|
|
Offline
