|
2012-02-02 09:28:49, csütörtök
|
| |
| |
A minden társadalmi formációt meghatározó ,,emberi tényező"az ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS megvalósulásakor a magyar társadalomban (1968-1990)
Sehol a világon nincs még egy olyan nép, mint a magyar!
Ezért, ha bárhol és bármikor fontos a társadalom-szerveződésben az
,,EMBERI TÉNYEZŐ"
figyelembe vétele, akkor azt a magyarság történetéből kihagyhatatlan!
Igaz, hogy az egész emberiség történelmében meghatározóak voltak az -izmusok (az utóbbi időkben a kapitalizmus, szocializmus, globalizmus, pénzizmus).
Ennek ellenére, a magyarság valahogy minden izmust saját lelki habitusához igazítva -egyénítve valósított meg.
Így történt ez a szocializmussal és az azt magyar módra jobbítani szándékozó
ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS-sal is.
Miközben a magyarság KÖTELEZŐEN ,,építette" a szocializmust, azalatt gebinben létrehozott valamit, amire az ÖNELLÁTÓ PIACGAZDASÁG volt a jellemző és amit 1968-körül kezdtek bevezetni Magyarországon az Új Gazdasági Mechanizmus néven.
Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek, az 1990-ben a legszegényebb munkás-paraszt réteghez tartozóknak?
Az új gazdasági mechanizmus - gebinben (5. rész)
Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek hiánya ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajon mire jutott a felnőttképzési konferencia előadója? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához."
A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)
A legnagyobb tévedése volt az 1990 utáni politikai hatalomváltóknak, hogy nem ismerték fel (vagy nem akarták elismerni) egy nagyon fontos társadalmi igazságot! Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évek munkás-parasztasága nem azonos azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
Azonosak: - az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében" kisajátított üzleteikből-
műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival;
- magyarsággal kisebbségben élőkkel...és ezen belül a legnagyobb létszámú
cigányságra gondolok.
Ennek a nagy-létszámú rétegnek semmilyen alternatívát nem tudtak kínálni! Nem tudták tömegesen rehabilitálni őket. Nem tudtak semmilyen eszközt (induló tőke és tudás formájában) felkínálni ahhoz, hogy ellehetetlenült helyzetükből kikerüljenek!
Vagyis, nem tudták hozzásegíteni őket ahhoz, hogy ők is (rendszert)váltani tudjanak és ŐK AZOK, AKIK ÚJRA ÉS ÚJRA VISSZASZAVAZZÁK A HATALOMBA A NEMZETÁRULÓ POLITIKUSAIKAT. aZOKAT, AKIK ...
(folyt. köv.)
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
