|
2011-12-31 19:10:41, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
A hagyományok szerint maga Aton fáraó írta, érdemes végigolvasni a több évezredes gondolatokat:
Az Aton-himnusz
(1) ,,Gyönyörűen emelkedsz fel az ég horizontjára, ó élő Aton, ki megteremtetted az életet, mikor felragyogtál a keleti horizonton és szépségeddel megtöltötted a földet.
(2) Eljössz, nagyszerű és ragyogó vagy, magasan minden föld felett, és sugaraid átölelik a földeket mindannak határáig, amit teremtettél, Te, a Nap, és eléred az ő határaikat és aláveted őket szeretett fiadnak.
(3) Messze vagy, sugaraid mégis elérik a földet. Ott vagy az emberek arcában, mozdulataid mégis láthatatlanok. Amikor lenyugszol a nyugati láthatáron, a földre a halál sötétsége borul. Az éjszaka belopózik a hálószobákba, beborít mindent, egy szem sem láthatja a másikat. Tulajdonaikat ellopják, még ha a fejük alatt őrzik is őket, és nem kapják vissza. Minden oroszlán előjön barlangjából és marnak a kígyók. A sötétség az egyetlen, mi látható, s míg a föld csendes, alkotójuk a láthatáron pihen.
(4) Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton, Atonként ragyogva nappal. Te elűzöd a sötétséget és nekünk adod sugaraidat. Ünnepet ül a Két Föld, az emberek felkelnek, Te ébreszted fel őket. Megmossák végtagjaikat, felöltöznek és kezeiket áldóan emelik ragyogó megjelenésed felé. Az egész vidék megelevenedik: minden jószág békében legel, a fák és mezők zöldellenek. A madarak kirepülnek fészkeikből, szárnyaik a Te lelkedet dicsérik. Minden állat lábra áll. Minden, ami repül vagy leszáll, él, mikor Te felkelsz értük. Hajók úsznak északra ahogyan délre is, megnyílnak az utak megjelenésedkor. A hal a folyóban fickándozik arcod előtt. Sugaraid fénylenek a Nagy Zöldben [tenger]. Te növeszted ki a férfiak magvát az asszonyokban; életre hívod a fiút anyja méhében, megnyugtatod őt, letörlöd könnyeit; dajkálod őt már a testben, Te, ki az élet lélegzetét adod mindannak, mit teremtettél, és ő előjön anyja testéből, hogy lélegezni kezdjen születése napján, megnyitod az ő száját és élelmet adsz neki. A fióka már a tojáshéjban felcsipog, Te adsz neki lélegzetet odabenn, hogy éljen; Te adsz neki erőt, hogy kitörjön a tojásból, és ő előjön, és két lábán sétál.
(5) Milyen sokfélék a Te műveid: az ember szeme előtt rejtve maradnak. Te vagy az egyetlen isten, kihez senki sem hasonló. Te teremtetted a földet, Te egyedül, minden embert is, bármi van a földön, a lábon sétáló és magasban szárnyaló teremtményeket, Khor [Palesztina és Szíria] és Kus országait és Egyiptom földjét. Te helyeztél minden embert az ő helyére és adtál nekik élelmet, mindenki megszerzi ételét, és élete folytatódik; a nyelvek különböznek beszédükben, miként jellemük is, és arcszínük megkülönbözteti az országokat.
(6) Te okozod a Nílus áradását az alsó világban, hogy életet adjon a népnek, melyet teremtettél, Te, ura mindennek, ki vajúdtál velük, ura minden földnek, mely érted ragyog, te, Aton, a Felséges. Minden távoli vidéknek Te adtad az életet. Te emelted a Nílus vizét az égbe [eső], és az kiárad értük, és a Nagy Zöldhöz hasonló hullámokat hoz létre a hegyekben, hogy öntözze az ő földjeiket falvaikban. Milyen eredményesek a te terveid, ó, örökkévalóság ura! Nílus vize az egekben, ez a Te ajándékod az idegen országoknak és az országok élőlényeinek. De a Nílus az alvilágból jön elő, Egyiptom földjéért. A Te sugaraid táplálnak minden mezőt. Amikor felragyogsz, ők felélednek és teérted növekednek.
(7) Te rendezed sorba az évszakokat, hogy felvirágoztassanak mindent, amit teremtettél: a telet, hogy lehűtse őket, a nyári hőséget, amit megízlelhetnek belőled. Megteremtetted a távoli eget, hogy benne ragyogj, és láss mindent, mit létrehoztál, Te egyedül, különböző alakjaidban élő Atonként ragyogó, fényesen felragyogó, egyszerre távoli és közeli. Formák millióit teremtettél magadból, városokat és falvakat, földeket, utakat és folyókat. Minden szem Téged figyel, a nappali korongot.
(8) Senki nincs, ki ismer téged, kivéve fiadat, Noferhepruré-waenrét. Te adtad neki a képességet, hogy ismerje gondolataidat és erődet. A föld a Te kezed által kel életre, ahogy megteremted. Te eljössz és ők élnek. Feltámadsz és meghalsz. Te magad vagy az élet és az emberek általad élnek. A szemek a szépséget látják, míg köztünk vagy. Minden munka abbamarad, amikor lenyugszol jobbra [nyugat]. Megjelenésed felvirágoztat mindent a király kedvéért, amióta létrehoztad a földet. Te emeled fel őket, fiad kedvéért, aki a testedből született, ki Felső- és Alsó-Egyiptom királya, az Igazságban Élő, a Két Föld Ura, Noferhepruré-waenré, Ré fia, az Igazságban Élő, a Ragyogó Megjelenések Ura, Ehnaton, nagy az ő idejében; a nagy királyi feleséggel együtt, kit ő szeret, a Két Föld Úrnőjével, Nofernofruaton-Nofretitivel, éljen és virágozzék örökkön-örökké."
Egyiptomiból angolra fordította: Sir Alan Gardiner
Angolról magyarra az eredeti szöveg egybevetésével fordította: Meritaton Isetnofret
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Himnuszok |
|
|
|
Címkék: megkülönbözteti, megjelenésedkor, teremtményeket, nofernofruaton, megteremtetted, megízlelhetnek, egybevetésével, tulajdonaikat, gondolataidat, felvirágoztat, örökkévalóság, láthatatlanok, megelevenedik, megtöltötted, megnyugtatod, felragyogtál, szépségeddel, noferhepruré, élőlényeinek, eredményesek, hálószobákba, megjelenésed, barlangjából, egyiptomiból, nofretitivel, végtagjaikat, végigolvasni, megjelenések, gondolatokat, asszonyokban, horizontjára, teremtettél, országoknak, alakjaidban, hagyományok, felragyogsz, hagyományok szerint, több évezredes, keleti horizonton, földeket mindannak, emberek arcában, nyugati láthatáron, halál sötétsége, éjszaka belopózik, fejük alatt, föld csendes, láthatáron pihen, emberek felkelnek, egész vidék, madarak kirepülnek, utak megjelenésedkor, folyóban fickándozik, Nagy Zöldben, Nagy Zöldhöz, Igazságban Élő, Föld Ura, Ragyogó Megjelenések Ura, Föld Úrnőjével, Alan Gardiner, Meritaton Isetnofret,
|
|
Offline
