|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2019-11-07 17:03:25, csütörtök
|
| |
| |
Reményik Sándor: A menekülő
Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
Az utca kövét küszöbünk előtt!
Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...
Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-07 13:56:08, csütörtök
|
| |
| |
Tudod mikor érsz majd célba?
Ha soha nem adod fel. Ha az előtted álló akadályt kihívásnak fogod fel, nem állsz le sírni előtte, hanem a megoldáson töröd majd a fejed. Ha megérted, hogy áldozat nélkül nincs eredmény sem. Mindegy, hogy ez átvirrasztott éjszakákat jelent, vagy épp embereket, akiket egykor barátoknak, szerelemnek hittél, hiszen az idő, a küzdelemben eltöltött idő mindenkit átformál. És lesz számtalan álom, amit elengedsz majd, lesz megannyi vágy, amit hagysz elúszni. Majd jön egyetlen, ami beléd ég, ami veled marad, és hajtani kezd. Amikor megérted, az élet nem más, mint álmok sokasága, melyből egyetlen ad majd erőt, hogy csendesen vagy üvöltve felállj a földről, letöröld a könnyeid és elindulj abba az irányba, amit neked szánt az élet. (Todorovits Rea) 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-07 09:21:32, csütörtök
|
| |
| |
Én mindent megtettem
Nem bánt a lelkiismeret, ha vissza-visszanézek
azon múló évekre, melyekben vigyáztalak téged,
mert erőmmel és hitemmel úgy éltem, fiam,
hogy egy nap, ha lejár időm, büszkén halhassam.
Tudom voltak olyan napok, mikor tán te is érezted,
hogy túlságosan mélyen ölel az a fojtó szeretet,
mely szívemből folytonosan a szíved felé áradt,
hogy azoknak kik bántottak, egyszer megbocsájthass.
Nem mondom, hogy könnyű volt jó anyának lenni,
s úgy óvni meg téged, hogy ne sértsen meg senki,
de úgy hiszem, mi tőlem telt, én mindent megtettem,
mert csak így lehettél boldog, fiam, te is mellettem.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2019. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
333 db bejegyzés |
| e év: |
3944 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7891
- e Hét: 27427
- e Hónap: 67039
- e Év: 295976
|
|
|
Offline
