|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2014-09-20 23:46:43, szombat
|
|
|
Czóbel Minka
Este felé
Sűrűsödnek az árnyak
Már a fejem felett,
Egyenként hullanak
Lassan a levelek.
De szebb a mély alkony,
Mint volt a friss hajnal,
Bódító illattal,
Hangos madár-dallal.
Szebb az alkony, - tisztább
Titokzatos fénye,
Kevesebb a vágya,
Forróbb a reménye.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2014-09-20 23:22:03, szombat
|
|
|
Elszakadt a fától
Elszakadt a fától
a megsárgult falevél.
Véget ért élete,
megcsípte a dér.
Pörögve, forogva
érkezik a földre.
Keserves, fájó
panasz, árad belőle.
Nemrég volt tavasz
s, én fiatal levélke.
Napfényben fürödtem,
táncoltam a szélben.
Ezüstös ruhát kaptam
a holdsugártól.
Aranyos zöldet,
a tündöklő naptól.
Ha poros voltam,
esőben fürödtem.
Majd a nap sugaraival
törölköztem.
A harmatcseppek,
mind igazgyöngyök,
tündököltek rajtam.
És én boldog voltam,
nagyon boldog voltam.
Hallottam a gyerekek
vidám kacagását.
Láttam a szerelmesek
ábrándos mosolyát.
A fáradt bogárkák,
rajtam pihentek.
Hosszú útjukról,
szívesen meséltek.
Most mindennek vége,
lehullok a földre.
Száraz avar leszek,
mint a többi levélke.
/ M.J.Kata / |
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2014-09-20 19:27:35, szombat
|
|
|
Mert az Ősz olyan, hogy nem lehet megunni. Minden évben rácsodálkozunk és talán kicsit érzelmesebb szemmel sétálunk egy parkban, vagy egy hétvégi, erdei sétán. Nem véletlen, hogy a lírához érzékenyebben kötődő lelkek ilyenkor többször nyúlnak verseskötethez, a korszellemnek és a divatnak megfelelően közösségi megosztó portálon lelkesen hívják ki egymást párbajra: Na, ki hoz szebbet. Van, hogy pillanatnyi élmény, varázslat.
Ellen Niit
észt költőnő
Ősz
Szárnya van az éveknek, kedvesem
elszállnak napjai a tenyeredről,
akár a madarak.
Eljött az ősz,
távozót krúgatnak
az égre ékelődő,
fölszálló darvak.
Hullatja dérverte
levelét a nyír,
éjjelente csillagok hulldogálnak az
égi csillagfáról.
Jöjj, kedvesem, gyűjtsük össze,
amit a nyár adott,
ízleljük édességük,
s tegyük el télire
a télirevalót.
De hadd maradjon köztünk
ennek az ősznek
néhány pirosba
játszó levele.
Kányádi Sándor fordítása
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2013-11-16 22:31:23, szombat
|
|
|
Novemberi szél
Őszidő van már megint,
a csend didergőn átölel.
Csak arra vágyom egyre,
hogy hozzám újra bújj közel.
Novemberi szél dalol,
nekünk dúdol egy balladát,
ülj le mellém kedvesem,
hallgasd velem a szél dalát.
Üljünk csak itt szótlanul,
elég, ha egymásra nézünk.
Ki nem mondott mondatunk
helyett elmondja, mit érzünk.
Török Zoltán (mai magyar költő) |
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2013-11-14 17:11:46, csütörtök
|
|
|
Falevelek
Emlékké nyílt most
minden tavaszi virág,
mintha fordult volna
velem is
egy kicsit a világ...
S minden virág-harmat
a földnek adta magát,
porszembe csókolta
a széllel elhamvadt illatát...
A fák ágai még reménykedve
nyújtóznak a Nap fényébe,
kinek teste esténként
megpihen a tavak szívében.
Már nincs zöld szinte sehol,
már csak az ódon aranyszín ragyog,
avarba fárad az őszi szél,
suttog egy múló dallamot...
Avarba csituló levelek!
Most én is álmodom veletek...
színeket, reményt és életet,
az új tavaszt és a kezdetet.
A fák karjával a Naptól
majd én is erőt veszek,
s tavasszal falevelek,
veletek,
tudom... újra boldog leszek...
N.Elizabeth |
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2013-11-13 21:08:50, szerda
|
|
|
Link
Novemberi szél
Lefonnyadt rég az áfonya,
deres a medve lábnyoma.
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
Hályogod szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél.
Ág se moccanhat nélküle,
minden kis hang az ő műve.
A medve helyett ő morog.
Övé minden csőr és torok,
ő játszik minden furulyán,
harsonán, dobon, pikulán.
Táncoltat erdőt, bokrokat,
lebbent az égre fodrokat,
s annak, ki ellene szegül,
annak a hátán hegedül.
Kányádi Sándor |
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2013-11-05 22:32:06, kedd
|
|
|
Szergej Jeszenyin: Igéző bú
Igéző bú és csalás az élet,
leigázó szörnyü hatalom:
egy vonása goromba kezének
végzet-betűt hágy a papiron.
Valahányszor szememet behúnyom,
azt mondom: "Hadd tomboljon szived.
Csal az élet, mégis olykor-olykor
hazugságát édesíti meg.
Az ősz égnek fordítsad az orcád,
és a holdból fejtsd meg életed.
Ó, halandó, nyughass, ne akarj hát
oly igazat, mely fanyar neked."
Jó a fagyalvirág-fergetegben
azt gondolni, hogy az élet: ád.
Hadd csapjon be a barátnő könnyen,
hadd áruljon el a jóbarát.
Hadd becézzen akárki gyengéden;
hadd legyen a nyelv borotvaél.
Rég így élek, már mindenre készen,
iszonyúan megedződtem én.
Lelkemet dermeszti e magasság,
a csillag-tűz sohasem meleg.
Ha szerettem: szívem megtagadták,
kikkel éltem: elfelejtenek.
De mégis, én, szorongatott, hajszolt,
a hajnalra tárom szememet.
A föld nékem közeli rokon volt,
mindenért, ó, élet, köszönet.
fordította: Weöres Sándor
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2013-10-27 23:47:56, vasárnap
|
|
|
Őszület...
Aludni vágy, készülődik,
Pironkodva így vetkezik
Fű, fa, virág megfáradva
Gondol vissza tavaszára.
Ölét adta kéjes nászban,
Szemérmetlen orgiában,
Édes buja kábulatban
Kacagott a nyári napban.
Víg kedélye már elhagyta,
Múltját felhő takargatja,
S
Hűvös hideg új románcban
Deres hajú ősz karolja.
Széles Kinga
poet,hu
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2013-10-27 23:02:37, vasárnap
|
|
|
A természet négy arca
(tankák)
Szeszélyes szépség,
tündéri ábrázattal;
bódító parfüm
izgat. Ő a szerelem-
ittas, bolond ifjúság...
Megperzselt szívek
játszanak egymással - fül-
ledt erotiká-
tól forr a levegő - re-
meg tőle a délibáb...
Haját festi a
dáma - aranykorba lé-
pett - emlékeit
magokba zárva adja
tovább csemetéinek...
Fehér paróka
díszíti kopasz fejét -
huncut csábító;
megigézte a halált,
elvitte fagyos csókja...
Ifjú László
poet.hu
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
2013-10-19 20:25:59, szombat
|
|
|
Csoma József: Őszi színek a Sóstón
Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében
A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
/Szabó Lőrinc fordítása/
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek őszi |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2020. Június
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
98 db bejegyzés |
e év: |
1398 db bejegyzés |
Összes: |
9048 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 805
- e Hét: 8532
- e Hónap: 17554
- e Év: 85319
|
|
|