|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2016-11-09 21:41:57, szerda
|
| |
| |
Adj Uram kitartást
Uram, adj nekem kitartást a mindennapokhoz,
ne érezzem bárkinél is kevesebb vagyok,
hisz egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,
kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.
Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,
de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,
mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,
hogy hinni tudjam azt több vagyok mint más.
Sokszor szembenéztem a világ erejével,
akkor is, ha arcul csapott érdes-tenyerével,
mert hittem, ha mellettem állsz minden bírható,
hisz nem lesz oly veszély, mely át nem hágható.
Hozzád fohászkodom Uram, ahogy eddig mindig,
ne hagyj el, ha létem bűn-lángokban izzik,
Te legyél majd az, ki felemel egyszer,
hogy magasabbra szárnyalhassak mint a többi ember,
S te legyél majd az is, ki otthonába fogad,
ha elgyengült testemre súlyos kereszt szakad,
hiszen általad válunk azzá akik voltunk,
azok a test nélküli lelkek, kiket hozzád fűz a sorsunk.
Vers:Kun Magdolna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-09 21:41:54, szerda
|
| |
| |
Adj Uram kitartást
Uram, adj nekem kitartást a mindennapokhoz,
ne érezzem bárkinél is kevesebb vagyok,
hisz egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,
kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.
Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,
de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,
mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,
hogy hinni tudjam azt több vagyok mint más.
Sokszor szembenéztem a világ erejével,
akkor is, ha arcul csapott érdes-tenyerével,
mert hittem, ha mellettem állsz minden bírható,
hisz nem lesz oly veszély, mely át nem hágható.
Hozzád fohászkodom Uram, ahogy eddig mindig,
ne hagyj el, ha létem bűn-lángokban izzik,
Te legyél majd az, ki felemel egyszer,
hogy magasabbra szárnyalhassak mint a többi ember,
S te legyél majd az is, ki otthonába fogad,
ha elgyengült testemre súlyos kereszt szakad,
hiszen általad válunk azzá akik voltunk,
azok a test nélküli lelkek, kiket hozzád fűz a sorsunk.
Vers:Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-08 22:23:40, kedd
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Őszi fák
Lám, a megfáradt fák
levelüket ejtik,
a nyár üde zöldjét
végképp elfelejtik.
Harmatcsepp a könnyük,
hajnalban zokognak,
meghajolnak szélnek,
múló évszakoknak.
Színes levelekkel
takarják a földet,
színpompás varázzsal
búcsúzkodnak tőled.
Ha lehull a levél,
álom száll a fákra,
színes avarszőnyeg
terül a világra...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-11-07 19:05:09, hétfő
|
| |
| |
Megmondom mi a nagy gond a feleségünkkel.
Erről ritkán beszélünk, pedig ez a legnagyobb gond.
Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.
Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsólódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is - a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
Mindig.
S ha nem követjük a statisztikai átlagot, mely szerint manapság a legtöbb párkapcsolatból előbb-utóbb elmenekülünk, akkor egy feleség lát minket fiatalon, érett korunkban, sőt vénemberként is. Végigcsinálja velünk nemcsak az érzékiség vad kalandjait, de azt is, amikor a gondok miatt egyre impotensebbek leszünk; amikor hajnalban becsomagoljuk egy befőttes üvegbe összegyűjtött vizeletünket, hogy leadjuk az urológián. Az asszony ott van amikor kitüntetést kapunk, s ott van, amikor ájultan kitolnak a műtőből fogatlanul, és megmondják neki, hogy innentől kezdve egy beteg emberrel kell leélnie az életét.
Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban - mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is.
Látja, hogy mi van a szavaink mögött. Hogy amiket másoknak mondunk, mennyire hazug.
Mindig ott van, s előbb-utóbb minden kiderül. Nem kell ahhoz politikusnak, vagy művésznek lennünk, hogy egy asszony lássa: a férje nem az, akinek mutatja, vagy képzeli magát.
Lehullott rólunk a maszkunk, még az általa ránk vetített illúzió is: szembesülnie kellett azzal, hogy valójában milyen emberek vagyunk.
Csak ő tudja valóban mit gondolunk az emberekről, hogy mennyi félelem és megvetés van bennünk, amit mások háta mögött mondunk, ő hallja, mert rendszerint neki mondjuk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2016. November
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
14 db bejegyzés |
| e év: |
287 db bejegyzés |
| Összes: |
9048 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2556
- e Hét: 10283
- e Hónap: 19305
- e Év: 87070
|
|
|
Offline
