|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2021-11-12 21:21:31, péntek
|
| |
| |
Az állandó nyugtalanság
Nem tudunk szabadulni Istentől - ez minden keresztyén élet állandó nyugtalansága. Aki egyszer engedte meggyőzni magát, az nem szabadul (Jeremiás 20,7). Akihez egyszer szólt, az már nem tudja őt teljesen elfelejteni, azt örökké kíséri, jóban és rosszban. Követi az embert, mint az árnyéka. És Istennek ez az állandó közelsége túl sok, túl jelentős lesz számára, meghaladja az erejét, s bizony időnként így gondolkodik: Bár sose kerültem volna kapcsolatba Istennel! Túl nehéz ez számomra. Szétrombolja a lelkem békéjét, a boldogságomat. S amikor úgy véli, nem bírja már ezt tovább, s végeznie kellene önmagával - akkor ismét tudatosul benne, hogy így sem szabadul attól az Istentől, akivel egyszer kapcsolatba került, akinek engedte, hogy meggyőzze - az áldozata marad, az ő kezében marad. Azonban pont ekkor, amikor úgy véli, nem képes már Isten útján járni, mert túl nehéz - s ilyen órák egyszer mindenkinél eljönnek -, amikor Isten túl erőssé lesz számunkra, amikor a keresztyén ember összetörik Istentől, és elcsügged, akkor lesz Isten közelsége, hűsége és ereje vigasz és segítség számunkra, igazán csak ekkor ismerjük fel Istent és keresztyén életünk értelmét.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-11-12 21:08:27, péntek
|
| |
| |
Érdem és kegyelem
,,Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem." (Rómabeliekhez írt levél 11,6) Jelentéktelen mondat, amely felett könnyen átsiklunk. ... Két erőteljes vonalat rajzol meg ez a mondat, két lehetőséget, amelyek egymáshoz tartoznak, és mégis szemben állnak egymással. Az egyiket érdemnek nevezik, a másikat kegyelemnek. Más szavakkal: az egyik vonal felfelé vezet az embertől Istenhez, a másik vonal lefelé, Istentől az emberhez, s e kettő kizárja egymást - és mégis összetartozik. Ez a keresztyén hit csodája. ... Ágoston, a nagy egyházatya e szavakkal kezdte vallomásait: ,,...magadért teremtettél bennünket, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned." Nyugtalan: ez a szó kifejezi a lényeget. ... Nyugtalanság - nem az emberi-mulandó dolgokban, mert ott csak idegesség és türelmetlenség van, hanem az a nyugtalanság, amely az örökkévalóra irányul. Nyugtalanság helyett mondhatunk rettegést, szorongást, sóvárgást, szeretetet is. Amíg csak ember az ember, ez a lelkében van - valami, ami nyugtalanná teszi, ami rámutat a végtelenre, az örökre.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2021. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
304 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1568
- e Hét: 35344
- e Hónap: 64656
- e Év: 252458
|
|
|
Offline
