|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2015-07-25 17:59:34, szombat
|
|
|
SZÍVEMBŐL
Köszönöm azoknak, akik kicsit is szeretnek.
Köszönöm azoknak, kik velem szívből nevetnek.
Köszönöm családom, hogy még nincs sárban az arcom.
Köszönöm lábaim, vidáman zenéltek: bal-jobb.
Köszönöm az áldások, mit kaptam ezerképpen.
Köszönöm a bántások, mert megformáltak szépen.
Köszönöm azoknak, kik a soraim olvassák,
hogy pár percig, vagy pár versig szívük nekem adják.
Karó Iván
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2015-07-25 17:49:55, szombat
|
|
|
"Sorsod, hogy élsz, hogy vagy, hogy olyan vagy, amilyen; olyan a tested, a lelked, a személyiséged, olyan a tehetséged, a vágyad, a szenvedélyed - vagyis a szereped... Hogy azok az embertársaid vesznek körül, akikkel életed drámáját jól-rosszul el kell játszanod: apád, anyád, testvéreid, gyereked... Mind a te játékostársaid!... De még a szomszédod, az idegenek, sőt a halálos ellenségeid is!... A kör igen széles, mert a tér nagy: ne feledd, hogy ez világszínház!"
(Müller Péter)
|
|
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
2015-07-25 11:38:59, szombat
|
|
|
József Attila
Az én ajándékom
A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.
Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,
Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2015-07-25 10:51:29, szombat
|
|
|
Szabolcsi Erzsébet: Forrás legyél
Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2015. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
564 db bejegyzés |
e év: |
7211 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 303
- e Hét: 1761
- e Hónap: 19072
- e Év: 208707
|
|
|