2016-02-15 21:37:11, hétfő
|
|
|
Millei Lajos
Acélos derékkal
Rózsaszín a lelkem, ezt így látják sokan,
ám e szép tündérpírnak mindig ára van.
Bársonybőrű fala gyakorta elszakad,
ha nem jelölt útra tér rá dacakarat.
Terelgetnek gyakran, falat tesznek elém,
de ne mondja meg senki, merre menjek én.
Ne kérjetek meg rá, hajolni nem tudok.
Rozsdás, vén derékkal egyenes maradok.
Lépcsőt raknak olykor, hogy arra menjek fel,
s mondják, ha felérek, mindenki ünnepel.
Segítő szándékkal korlátot ácsolnak,
ketrecet emelnek szélszárnyú álmomnak.
Ne féltsétek lábam, acél a csizmája,
konok patkót szegelt sorsom a talpára.
Ne kérjetek soha, hajolni nem tudok.
Rozsdás, vén derékkal egyenes maradok.
Ha szabad szelek szárnya repít az égre,
s daróc, dúvad dalom simul rá a fényre,
hitecsetemtől a habfelhős boltozat
kékben pompázik majd, nem hagyok foltokat.
Törekvésem vérét ne fessétek másra,
álmodni születtem, nem bólogatásra.
Ne várjátok tőlem, hajolni nem fogok.
Rozsdás, vén derékkal egyenes maradok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|