"A komoly veszély abban rejlik, amikor az ember az Isten által teremtett világ valamelyik aspektusára vagy elemére fókuszál, és a kívülről betörő bűn helyett abban látja az emberiség drámájának fő okát. [...] Ezt a 'valamit' azonosították már [...] a testtel és testi szenvedélyekkel (Platón és a görög filozófusok többsége), a természettől elszakadó kultúrával (Rousseau és a romanticizmus), az intézményesített hatalommal, különösen az államon és a családon belül (a mélypszichológiai irányzatok többsége), de a technológiával és a vezetési technikákkal is (Heidegger és Ellul). [...] A Biblia azonban sajátos módon és ellentmondást nem tűrően vet el minden arra vonatkozó kísérletet, hogy [...] az ember a teremtett világ bármely alkotórészét akár főgonosznak, akár megváltónak kiáltsa ki."
"A bibliai világnézet szerint az életben a bűn a legnagyobb probléma, melyre Isten és a kegyelem az egyetlen megoldás. Akik nem fogadják el ezt a nézetet, azok a bűn helyett valami mást tekintenek a világ fő problémájának, és megoldásként sem Istent kínálják. Így aztán olyasmit tekintenek ördögtől valónak, ami egyébként nem teljes egészében rossz, és bálványt csinálnak valamiből, ami valójában sosem lehet a legfőbb jó."
"A politika színterén zajló bálványimádás egyik jele az, amikor nem úgy gondolunk az ellentábor képviselőire, mint akik egyszerűen csak tévedésben vannak, hanem egyenesen a megtestesült gonoszt látjuk bennük."
"A bálványimádásra utaló jelek egyike, hogy az ember életében meghatározóvá válik a félelem. Ha egy bálvány köré építjük az életünket, függő viszonyba kerülünk tőle, és amint úgy látjuk, hogy valami fenyegeti bálványistenünket, teljes pánikba esünk. Nem azt mondjuk, hogy 'jól leszerepeltünk' vagy 'nehéz helyzetbe kerültünk', hanem hogy 'itt a vég, és minden elveszett'."
"Fennáll annak veszélye, hogy 'messiásként' tekintsünk politikai vezetőinkre, üdvözítő hitvallásként politikai nézeteinkre, a politizálást és a politikai életben való szerepvállalást pedig egyfajta vallásgyakorlatként műveljük."
xMagazin
Online
