|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2022-04-18 19:38:20, hétfő
|
| |
| |
Húsvéti locsoló
Régi hagyomány, a Húsvéti locsolás,
Meg hogy, a nyúl hozza a piros tojást.
Volt is minden, bokorban el dugva,
Boldogan kerestem, kosárba kapkodva.
Meg is telt kosaram, sok piros tojással,
Édesanyám be fonta, hajamat szalaggal.
Az után rám adta, legszebb ruhámat,
Izgatottan vártam, a locsolós fiúkat.
Jöttek is sorban, ki csaltak a kúthoz,
Mire észbe kaptam, egy vödör víz is zúdult.
Mérges voltam, hisz csurom vizes lettem,
Gyorsan a tojásokat, mind vissza tettem.
Haragom láttán, igen meg szeppentek,
Zsebeikből rögtön, kölni vizet szedtek.
Volt minden illat, rózsa és iboly,
Jött is a kérdés, locsolni szabad e?
Emlékezni oly jó, mert más már a trendi,
A fiúk nem akarnak, locsolkodni menni.
Pedig annyi szép lányt, meg kéne öntözni,
Nem kellene őket, hagyni hervadozni.
Meg kéne őrizni, a régi hagyományt,
Ha nem teszünk semmit, ki hal a nép szokás.
Mit őseink ránk hagytak, nem lehet feledni,
Nemzetről nemzetre, tovább kell éltetni.
Kovács Jánosné Irénke
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvéti locsoló versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-18 16:31:12, hétfő
|
| |
| |
Húsvéthétfő, a ,,vízbevető“ nap hagyományai
A húsvéthétfői locsolkodás szokásának alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, utalva a locsolkodás egykori módjára, amikor a lányokat erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták és vödörszám zúdították rájuk a vizet.
A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt, csak a két világháború között terjedt el fokozatosan.
Az Ipoly vidékén már előző este járták a legények a lányos házakat, ,,tojáshajtás“ céljából, melynek során házanként 8-10 tojást szedtek össze, majd ahol szalonnát is kaptak mellé, ott rántottát sütöttek és megették. A tojáshéjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamiért haragudtak. Ezután indultak el locsolni. Turán is vödör vízzel öntözte a legény a szeretőjét, majd amikor a lány átöltözött, szagos vízzel is meglocsolta. A legények, suhancok lányos házakhoz mentek locsolni, de a fiatal menyecskéket is meglocsolták.
A locsolással egyenértékű vesszőzés is szokásban volt egyes helyeken húsvétkor. Fejér megyében az erre szolgáló, fűzfavesszőből négyszögűre font korbácsot sibának nevezték.
A korbácsot készíthették 4, 6, 8, vagy 9 szálból. Korbácsfonás előtt egy szál vessző vastagabb végét késsel bevágták, majd a hüvelykujj körmével végighasították. Hogy hajlékonyabb legyen, a kés élével kikaparták a kettéhasított vessző belsejét. Miután kiválogatták a fonáshoz megfelelő vesszőket, a felső, vékony végeiket összeillesztették, az alsó, vastagabbakat pedig egyenlő hosszúságúra vágták, majd a korábban kettéhasított vesszővel betekerték. Egy gyerek vagy egy másik felnőtt megfogta a készülő korbács vastagabbik végét, majd a korbács készítője összefonta a vesszőket. Amikor elkészült, csomót kötöttek a korbács végére.
A kisfiúk számára édesapjuk vagy nagyapjuk fonta a korbácsot. A legények húsvéthétfőn ezzel csapkodták meg a leányokat, közben ezt mondogatva: ,,Keléses ne légy, bolhásos ne légy, esztendőre frissebb légy!“ A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral vagy piros tojással kínálták a legényeket. A Felföldön és a szlovák-magyar lakta területeken ismert szokás volt a suprikálás, amikor a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végző legényeket.
A locsolókat a lányos házaknál sonkával, kocsonyával, kolbásszal, kaláccsal, borral, süteménnyel kínálták, megvendégeléssel jutalmazták. Mind a locsolás, mind pedig a vesszőzés jutalma az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás volt.
A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe és a 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket. A zempléni falvakban zöld vetést és a hagyma héját használták a színezésre.
A tojásdíszítés, tojáshímzés módja a viaszolás és a karcolás. Az írószerszám üveg, bádog- vagy cserépedény volt, amihez tollcsévét erősítettek. Ebből engedték a meleg, folyékony viaszt a tojásra. A tojás festése során a viasszal megrajzolt mintákat a festék nem fogta meg. Végül a viaszt letörölték, majd zsíros ruhával, szalonnahéjjal átdörgölték a tojást, hogy fényes legyen.
A díszítés másik módja a karcolás volt. Ilyenkor a megfestett tojásra karcolták a díszítményt. A díszítőmotívumok lehettek kerámia- és hímzésminta utánzatai, geometrikus díszek, de életképek, feliratok is. Ismert volt a savval való tojásírás is, amit a barokk kor fejleményének tartanak.
Voltak egyszerűbb díszítési módok, például a festett tojásra nedvesen levelet tapasztottak, és a levél erezete adta a mintát. Ügyes kovácsmesterek patkolt tojást is készítettek lágy fémdíszekkel.
A húsvéti tojások a gyerekek kezében játékszerré lettek. Ilyen tojásjáték a kókányozás, ticselés, türkölés, csokkantás, cucázás néven emlegetett játék. A két szemben álló játékos összekoccantotta a tojásokat, s akié sértetlen maradt, elnyerte a másiktól a törött tojást. A játék más változatában pénzzel igyekeztek betörni a tojást. Akinek sikerült, azé lett, akinek nem, elveszítette a tojást is, a pénzét is.
Az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete újabb keletű hagyomány, feltehetően német nyelvterületről terjedt el a városi polgárság, majd a falusi lakosság körében. A szapora nyúl - a tojás mellett - ugyancsak a termékenységet szimbolizálja.
Húsvétvasárnap és -hétfőn már ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni. A húsvéti báloknak is megvolt a helyileg kialakult szokásrendjük. Ajakon a bál költségeit a legények állták, a lányok a húsvéti bálba fehér ruhában, hajadonfőtt mentek. Beregdarócon a legények mentek a lányért, aki szépen felöltözött, kosarába süteményt és bort tett, kivarrott kendővel letakarta. Elöl mentek a fiatalok, utánuk az anya a kosárral.
A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján hímes tojással viszonozták. Hagyomány volt, hogy kedden a lányok locsolták a legényeket.
Húsvét hétfőjén és húsvét vasárnapját követő vasárnap, azaz fehérvasárnap volt szokásban a komatál küldése. Ez a szokás komálás, mátkálás néven is ismert. Az Ipoly mentén a leányok ilyenkor azoknak a legényeknek küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték őket. Az ajándékot személyesen vagy küldött által juttatták el a kiszemeltnek. A Dunántúlon az ajándékot ünnepélyes formában, vers, mondóka vagy dal kíséretében adták át
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvéti locsoló versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2022. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
385 db bejegyzés |
| e év: |
3217 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6117
- e Hét: 25653
- e Hónap: 65265
- e Év: 294202
|
|
|
Offline
