|
2024-03-20 19:22:23, szerda
|
| |
| |
Nagy Ani
Boldogság
Ha majd...
Hogy mi a boldogság? Talán csak egy tovasuhanó, kellemes érzés,
Egy bánattól, fájdalomtól, kétségektől mentes pillanat.
Mikor azt mondjuk, boldogok vagyunk,
Talán az elégedett, belenyugvó, alkalmazkodó
Jelzők, mit magunkra aggathatunk.
Vajon elhatározás kérdése, úgy döntök, hogy boldog leszek,
Köthető másokhoz, köthető a feltételekhez?
Tényleg csupa boldogságban lesz részem,
Ha végre megteszem? Ha végre elérem?
Ha sok pénzem lesz, s minden, mire vágytam, enyém lehet?
Ha majd végre ismert vagy elismert leszek,
Ha azt teszem, ha úgy teszem, ahogy azt várják tőlem,
Ha majd senkinek sem lesz elege belőlem.
Ha majd megbocsátanak, ha majd megbocsátok,
Ha majd elfelejtik, ha majd felejtek,
Ha majd meghallgatnak, ha majd szeretnek.
Ülök a tévé előtt, és csak mosolygok magamban,
Mellettem könyvek hevernek, csak úgy elvagyok mély nyugalomban.
Nem vágyom többre, nem sajnálom, ha így marad örökre.
Csak vagyok.
Nem bántok senkit, nem ítélkezem, nem irigykedem,
Csak vagyok,
Nem haragszom.
Már nem fáj semmi.
Nem akarok a világon elégtételt venni.
Csak hálás vagyok mindenért, mit nekem juttatott az ég,
Talán csak egyszerűen boldog vagyok, és ennyi éppen elég.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Offline
