|
2024-03-09 21:51:32, szombat
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
EGÜNK KÉKJE...
A Föld, mely lángot vet dalaimban,
- szabdalják bár országhatárok -
egyetlen egy és oszthatatlan.
Egünk kékje: az emberiség szeme fénye.
Miért vágjuk hát kormos lángok
ostoraival feketére?
Mikor értjük meg végre már,
hogy a Napban,
mint egyetlen nagy búzamagban.
közös sorsunkat érleli a nyár?
mely arra vár,
hogy ösztöneink mélységeiben
örökre elfojtsuk a háborúk
összes tűzhányó kráterét,
s megteremtsük végre az Értelem
végtelen, szép, szabad világát,
a békét és a fényt,
a határtalan, tiszta, kék eget,
mert lángra gyújtott útjaink felett,
tántorgó, sebzett, vaksi óriásként,
hová is juthatsz emberi világunk?
Hová is jutnánk, emberek?
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
Offline
