|
2010-12-28 12:26:25, kedd
|
| |
| |
Az utódokról való gondoskodás (képtelensége) az agyoncivilizált társadalmak problémája. Ezzel kapcsolatban végzett kegyetlen kísérletről készült egy film. Évekkel ezelőtt, még a (Spektrumon?, vagy a National Geografikon?) a tévében, sorozatban adták.
A film címe: Az érintés hatalma. (Ha ismeri, akkor nagyon érdekel a véleménye róla!)
Ebben, megrendítő képsorokat lehetett látni, amint különböző fokozatokban elkülönítették az újszülött majmokat az anyjuktól.
Példa 1.: Egy üvegfallal körülhatárolt szobában látható volt, amint egy nőstény majom szoptatja újszülött kicsinyét. A látvány idilli EGYÜTTLÉTET mutatott. Pár nap múlva egy üveg közfalat tettek az anya és kicsinye közé. A kicsi rátapadt az üvegfalra és sírt, visított, miközben véresre karmolta a rideg üveget, hogy átjuthasson rajta az anyjához. Az anya, tehetetlen dühében, véresre verte a fejét az üvegfalban. Nyilvánvaló volt, hogy inkább elpusztulnának, minthogy ,,lemondanának" egymásról!
Egy idő után a kicsit kivették és egy emberre bízták, aki megpróbálta cumisüvegből táplálni. Nehezen akarta a cumisüvegből az ételt elfogadni. Majd amikor mégis sikerült megetetni, úgy kapaszkodott a kölyök ebbe a gondozóba, hogy inkább hagyta, hogy eltörjék a kis mancsát, de nem hagyta lefejteni magát róla.
Példa 2.:
Egy másik, az anyjától erőszakkal elszakított kismajmot betették egy pihe-puha anyaggal bélelt, speciális inkubátorba. Még egy kis plüssmajmot is kapott. Ebbe a plüssfigurába kapaszkodva nőtt föl aztán, és csak úgy volt hajlandó a résen bedugott cumiból enni, ha ezt a plüssmajmot ölelgethette közben. Amikor kivették az inkubátorból, ugyanúgy sírt, visított utána, mint az előbbi példa kismajma az élő anyja után! És, nem volt hajlandó enni sem, míg vissza nem kapta a plüss ,,pótmamáját".
Példa 3.:
Ez utóbbi kismajmot, amikor már nem szorult a cumisüveges táplálásra, visszatették az üvegszobába: abszolút rideg körülmények közé. Mélységes depresszióban élte meg az ivarérett kort. Ekkor kivitték a szabadba és összeeresztették hasonló korú fajtársaival. Örökké verekedés, visítás és anarchia keletkezett körülötte. Képtelen volt a kommunikációra, kapcsolatteremtésre. A közeledő hímeket egyenesen megverte! Majd, amikor mesterségesen megtermékenyítették, és hosszas vajúdással megellette kicsinyét, szörnyű látványban volt részünk! Földhöz vagdosta a visítozó kicsit és nem volt hajlandó gondozni, táplálni... Talán, mert nem tudta hogy hogyan kell? (Egyébként ugyanezt a jelenséget figyelhettem meg akkor, amikor kisebbik fiamnak két aranyos pintyőkét - hímet és tojót - vettem ajándékba. Valószínű, hogy már ezek a kismadarak is keltetőben keltek ki és nőttek föl egy ketrecben...)
Példa 4.:
A majmok után embereket figyeltek meg, hogy mennyire fontos számunkra is a testi közelség, az ÉRINTÉS egészen a párválasztástól, a gyermekszülésig és gondozásig.
De, megfigyelték az ,,érintés hatalmát", annak pozitív hatását a mindennapi életünkben.
Titkos kamerával megfigyeltek egy pénztárosnőt és a vásárlókat. Előfordult, hogy amikor a blokkot, vagy a visszajáró pénzt átadta a pénztáros a vevőnek, megérintették egymást. Ilyenkor, - nemre és korra való tekintet nélkül - kivétel nélkül, mosolyogva távozott a pénztártól az illető!
Példa 5.:
Olaszországban, egy szegény halászfalu lakosságát és a falu kastélyában berendezett állami gondozott gyermekeket megfigyelték és a kapott adatokat összehasonlították. Megdöbbenő eredményre jutottak. (Megírtam a díjnyertes szociográfiámban, 1996-ban, és azt hiszem az életrajzi regényembe is belevettem.) A minden földi jóval ellátott és fölszerelt árvaház-kastélyban élő gyerekek tanulási eredményi átlaga jóval alatta maradt a szegényes halászfalu gyermekeié alatt. De még az egészségi állapotuk is sokkal rosszabb volt. Sokkal gyakoribb volt a megbetegedések és az elhalálozási számuk is!
Azt hiszem ezek a kis felsorolások is önmagukért beszélnek!
Mint, minden utódnak, így az embernek kiváltképpen szüksége van a szülői gondoskodásra! Amit teljesen nem pótolhat sem nevelőnő, semmilyen szakember, sem a tárgyak és játékok arzenálja!
Ráadásul, az embergyerek olyan tehetetlen lényként születik a világra, hogy legalább egy évre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán lábra tudjon állni! Ezért is van szüksége az embergyereknek még évekig a teljes (testi-lelki) odafordulásra! Ehhez, azonban JELENLÉT KELL! Hogyan, ha az anyákat tömegesen ,,beterelték" a gyárakba és kicsinyeiket kénytelenek voltak bölcsődébe vinni.
Mesélték óvónők és volt dadusok, hogy az ötvenes években négy- öt hónapos csecsemőket bilire ültettek etetés után és kikötözték őket valamilyen szilárd tárgyhoz. (Az összes szakirodalomban arról lehet olvasni, hogy addig nem szabad ültetni a csecsemőket, míg maguktól fel nem ülnek! A felülésre kb. kilenc hónapos korában képes egy átlag csecsemő!)
Hogy mekkora kárt okoztak ennek a generációnak a lelki fejlődésében, megláthatjuk a halálozási arányukban. Velük népesül be a hajléktalanszálló és a nagyvárosok körüli erdő, utca, tér és aluljáró! Ők azok az ,,anarachisták", akik annyira nem képesek a társasélet-, a békés egymásmellett-élés módjainak elsajátítására, hogy kiközösülnek mindenhonnan. Pedig, bennük is megtalálható a szeretet, gondoskodás utáni hiábavaló vágyakozás! Erről szól a ,,Fedél nélkül" című újság legtöbb írása! Ezeknek az embereknek az a tragédiájuk, hogy - lélekben - gyermekek maradnak örökre. Akit megfosztottak a gyermekkortól, az addig nem tud továbblépni a személyiségfejlődésben, míg át nem éli azt... (Alkoholisták lélektanáról olvastam ezt valahol. Talán, Buda Bélától?)
Nyilvánvalónak tűnik, hogy sem a katonai diktatúrákban, sem a politikai diktatúrákban nem tudták megoldani az utódokról való gondoskodás problémáját.
De, a fogyasztói (kapitalista) társadalmak szüleiktől elidegenített, úgynevezett ,,jó iskolákban" nevelt, sikerorientált, infantilis ,,aranyifjai" is pótcselekvésekkel, pótszerekkel (szexuális szabadosság, drogok fogyasztása) próbálják meg tompítani a szülői jelenlét- szeretet- és lelkiélet hiánya miatt kialakult iszonyatos hiányérzetet! A fogyasztói társadalomra jellemző még: a sok, utcán felnőtt, senkinek sem kellő, ,,semmirekellő", elembertelenedett, koravén fiatalja is. Ők ugyanúgy pótcselekvésekkel és pótszerekkel próbálják ,,betömni" a bennük tátongó lelki űrt és ordító hiányérzetet!!!
Nekünk, a rendszerváltozáskor már minden társadalmi formulára vonatkozóan voltak ismereteink! Tehát: annyira kézenfekvő lett volna, hogy úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az kedvező legyen az utódokról való gondoskodásnak!
Nem tudtunk élni a lehetőséggel!
Pedig, mi már azt is tudjuk, hogy kizárólag azok a fajok lesznek a túlélők, amelyek megtalálják a legoptimálisabb módját az utódgondozásnak!
Mindenképpen olyan ország-vezetésre lett volna szükség, amelyik segített volna visszatalálni Istenhez! Hiszen ,,Tőle származik minden földi javunk", az ,,anyaméh gyümölcse", pedig ,, jutalom"! Majd, ha ezt a ,,JUTALMAT" megtanulja a ,,helyén kezelni" és értékelni, akkor fog bekövetkezni az emberiség aranykora.
Addig is, nekünk magunknak kellene a saját korunkban megvalósítani, megélni a saját aranykorunkat. (Kapiller Ferenc: Megélt aranykor Salföldi beszélgetések Somogyi Győző festőművésszel.)
Budapest, 2005. október 10.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
