|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2012-05-13 10:00:50, vasárnap
|
| |
| |
... lehetetlenségek a kádári- valamint az azt követő időkben
Azt ajánlom MINDENKINEK, aki elolvasta a Magyar Demokrata (Lavinát indított el...) írását arról, hogy ki mindenki és milyen módon szerezte közép- illetve fölsőfokú végzettségét, esetleg kis- és nagydoktori címét - próbáljon tájékozódni a témában! Annál is inkább többféle megközelítéssel kellene foglalkozni a kádári időkben továbbtanuló és fölsőfokú végzettséget szerzőkkel, mert egypárti MSZMP irányítás volt az élet MINDEN TERÜLETÉN!
A PÁRT - az egyetlen - vezetői döntötték el azt is, hogy ki tanulhat tovább és hogy hol!!!!
Főleg azokban a családokban felnövekvő gyermekek sorsa vált tragikussá, akiket nem tudott vagy nem taníttathatott a szülője. Az, a 14 éves gyermek, aki bekerült egy szakmunkásképzőbe és, mint ilyen: munkás- vagy paraszt státuszban dolgozva egy pártirányítású üzemben, vagy intézményben, esetleg termelő szövetkezetben, ATTÓL FOGVA csakis a munkahelyi kisz- párt- ill. szakszervezeti függetlenített titkárság vezetője döntött a sorsáról és így a TOVBÁBBTANULÁSÁRÓL, sőt! a magánéletének alalkulásáról is!
Ajhánlom figyelmébe MINDENKINEK, aki ehhez a témához hozzá szeretne szólni - Tiborca történetét! E családregény hőseinek ide vonatkozó részeinek behatóbb tanulmányozását!
Hiszen, ha csak Farkas Nándor továbbtanulási kálváriáját vesszük alapul, akkor beláthatjuk, hogy a szobafestő- mázoló szakmunkásnak nem volt semmi esélye arra, hogy ÉPÍTÉSZ lehessen!!!
Nem különben, "felesége": Tiborca Ilona, aki hiába tanult tovább mindenféle iskolákban MUNKA MELLETT, soha nem dolgozhatott egyetlen percig sem, mint népművelő, vagy művelődésszervező!!!
Gonduljunk bele azon nemzettestvéreink sorsába, akik nem küzdöttek úgy, mint ők ketten!
Nézzük meg mi várt rájuk és mi lett a sorsuk abban a bizonyos munkás-paraszt "hatalom"-ban! Aki képtelen követni Tiborca történetét, ajánlom olvassa el figyelmesen és kellő alázattal a Nemzet és anyanyelv .... című írásomat!
Nemzet és anyanyelv az oktatáspolitika és a "köznevelés" tükrében
Továbbtanulási lehetőségek és lehetetlenségek a Kádár-korszakban, különös tekintettel a munkás-paraszt származásúakra, kiknek még az anyanyelvén sem lehetett megszólalni, csak ha az MSZMP helyi vezére engedélyt adott számára, számukra
"Anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
Azonban él Magyarországon egy nemzedék, akinek az jutott osztályrészül, hogy elveszítse ezen tudását. Róluk szeretnék hozzászólásomban szólni (kiáltani!).
1998-ban, a Magyar Napló szociográfiai pályázatot hirdetett, "A magyarság önképe az ezredfordulón" címmel. A pályamunkák olyan "önképet" tükröztek, hogy jobbnak látták az egészet agyonhallgatni. Ennek ellenére van szerencsém ismerni a "Bízom Külkertesben!" jeligéjű, díjnyertes
http://furaila.xfree.hu/55534
pályamunkát, melyben a szerző, egy 1946-ban született gyermek felnőtté válását és életének ötven évét kíséri nyomon.
Közben azt is megtudhatjuk, hogy a II. világháború utáni Magyarországon milyen "elvárásoknak", "követelményeknek" kellett megfelelnie. Megtudhatjuk, hogy ezek az úgynevezett "követelmények", természetesen időszakonként változóan, a mindenkori hatalom érdekeit szolgálták. (Mint például, az 50-es években az erőszakos kollektivizálási és proletarizálási törekvések...) A "főhős", Bízó Katalin szülei is ilyen törekvéseknek lettek "áldozatai" és gyermekeikből - többnyire a túlélés reményében - potenciális áldozatokat, (túlélőket) "neveltek".
Katalin neveltetése - szerencséjére - hat éves koráig nagyszüleire és anyja-helyett-anyja-nagynénjére bízattatott. A Bízó-tanyát ezalatt elkerülte a kollektivizálás, így lehetőség volt arra, hogy a nagyszülők unokájuknak átadják organikus műveltségüket.
Így ír erről a szociográfia szerzője:
"... Boldogsággal töltötte el Katalint az emlékezés, mert olyan természetességgel élte meg a természet közelségét, ami azóta is - egy-egy virág, gyümölcs, virágos rét, széna-szalma, gabona, rovarok, pillangók, háziállatok és kicsinyeik... a belső képek- és képzettársítások sorát indítja el lelkében." ..."Nemcsak az ismerés, megismerés tárháza volt az a tanyasi, gazdálkodó életmód, hanem lehetősége volt már egészen kicsi korában megtanulni az önállóság felelősségét..."... "Így fölvértezve, testben és lélekben megerősödve (akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón) került vissza 1952-ben, Pesten élő szüleihez..."
Ebből is láthatjuk, hogy mennyi tudás birtokosa volt a kicsi lány, amikor - az iskolakezdés miatt - felhozatták szülei Pestre. Nagynénje és nagyszülei nyelvén, azon a csodálatos magyar nyelven, amit Ők beszéltek, megtanult a lelkével is látni, gondolkodni, élni, szeretni.
Mit tanult meg Katalin az "anyanyelvén" a szüleitől?
Megtanult félni, majd megtanulta a valóság elhallgatásának hazugságát! "...Azt, hogy letagadja nagyszüleit, felejtse el az egész tanyát,
http://furaila.xfree.hu/33600
meg mindent, ami odakötötte. Ilyen fogalmakkal kínozta az apja, hogy: "...nincstelen zsellérek vagyunk, mert ha nem, akkor "racizni" fognak. Katalin megérezte, hogy az valami olyan rossz, amitől apja úgy félt, mint valami halálos betegségtől.
Ezek után már nem is fájt olyan nagyon, mikor megtudta, hogy nagyapja belehalt a beszolgáltatásba, amiről csak évtizedekkel később tudta meg, hogy milyen "betegség" is volt az valójában!"
... "Nem győzött csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetében lépten-nyomon szembesült! Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálta környezete ezeket a hazugságokat, hogy megtanult legalább úgy tenni, mintha mindent elhinne..."
Lehet, hogy e kettősség miatt kialakult szorongásos állapot okozta, hogy: - "az általános iskola első osztálya helyett csak másodikban tanult meg olvasni. Amikor végre rájött arra, hogy a betűk különböző egymásutániságából hogyan lesznek értelmes szavak, azonnal falni kezdte az olvasni valókat. Mindent elolvasott azonmód, ami csak a szemébe ötlött, vagy a keze ügyébe került. Apja ettől kezdve hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket, folyóiratokat. Sajnos még karácsonyra is könyveket kapott - még akkor is, amikor pedig játék-babára vágyott, de nagyon!" "...A kamasszá serdült gyermek olvasott, olvasott, miközben Mórától, Tamásitól, Móricztól, Jókaitól, Mikszáthtól, Petőfitől, Aranytól, Kölcseytől, Vörösmartytól, Madáchtól, Katona Józseftől, ..., József Attilától tanulta meg azt, ami nemcsak "valódi", de "igaz" is!
Így tett szert arra a tudásra, melynek köszönhetően neki "apanyelvévé" válhatott az "anyanyelve". Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, "...apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi" vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni..."
Ezzel a lelki erőszakkal lett Katalin ""...ipari tanuló, vagyis "szocialista" kisinas 1960-ban. ... Ekkor még inkább az volt a fontos, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a propaganda-csapból is ez folyt)!
Valójában arról volt szó, hogy a szalagrendszerben, teljesítménybérben dolgoztató konfekcióiparnak szüksége volt "modern rabszolgára"!
"Vagyis olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi 8-10 órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! Kitermelték - az ókori "beszélő szerszám" mintájára - a legújabb kori: nem beszélő változatot.
Hogyan?
Úgy, hogy a három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről. Szükség is volt erre a drákói kiképzésre, felkészítésre, mert az üzemcsarnokokban, a textilipari munkagépek iszonyatos zajjal működnek, működtek. Ebben a zajban lehetetlenség volt az anyanyelvi beszéd használata!
Mit tehetett Katalin, az újsütetű szakmunkás, ha még ezek után is szeretett volna továbbtanulni? "
"...A legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért.
Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori (napjainkban, 1995-96-ban is érvényben lévő) rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis munkahely- és manapság a Munkaügyi Hivatal javaslatával.""
A "Tudósítás" főszereplője, főnöke szemében "több volt, mint rebellis fiatal," (ő volt a lázadó rabszolga), "mert azzal a kinyilatkoztatással tagadta meg a továbbtanuláshoz a javaslatot, hogy: "Nincs szükségem érettségizett varrónőre!".""
A történet főhőse nem adta fel és egész életében, folyamatosan továbbtanult, többnyire önképzéssel. Kortársai valószínű nem voltak ennyire elszántak, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az 1974/75-ös KISZ-oktatási évre, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat által kiadott, Szabad hazában című "tankönyv"-ben, Ez itt a külváros címen megjelent riport szerzője: Molnár Géza így kesereg: "...F.L.-néval beszélgetek...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal" (1990-ben még csak 48 éves volt), "aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ... Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. Akárcsak az előbb említett Cs.L.-né."
Ebben a "tankönyv"-nek nevezett kiadványban, ugyanebben a riportban a szerző egy mérnököt is megszólaltat. "...a beszélgetést L.K. mérnökkel folytatom, a kelmetechnológiai osztály vezetőjével. Pesterzsébet? Nem ismeri a kerületet, nincs is erre ambíciója, semmi sem köti ide." De azt megígéri, hogy: "...Az ötéves terv végére a termelést megduplázzák a termelékenység fokozásával."
A falvakból, kistelepülésekről toborzott, és egy-egy nagyobb városban, vagy a fővárosban működő gyárak munkásszállóin elhelyezett - lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük, mint az előbbi riport munkásnőinek.
Beszélni kell arról is, hogy csak a fővárosban, az úgynevezett munkásszállókon elhelyezett (évfolyamonként 1200-1500 fő) építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából!
Miért volt ez annyira tragikus?
Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni.
Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után - több, mint két évre - bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették.
Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette!
Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett!
Így valósulhatott meg - a spártai katonaállam mintájára - az a politikai diktatúra, amit szovjet tankokkal, fegyverekkel, de magyar emberekkel lehetett fenntartatni.
Mi köze ennek az anyanyelvhez?
Talán, csak annyi, hogy köztudottan a fegyveres testületek nem azon helyek, ahol az anyanyelvnek, mint kommunikációs eszköznek jelentősége van!
A katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre!
Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették organikus (természetes, ősi, az ősöktől örökölt tudás, vagy az iránti készség) műveltségüket, minden kötődésüket az anyanyelvükhöz!
Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!?
A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság - tarthatatlanná válásával - elérkezetté tette a változtatás szükségességét!
Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek?
Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte"=(hiánya) "egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra."
És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól!
Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajon mire jutott a felnőttképzési konferencia előadója?
"Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által "kétharmad-egyharmad", esetleg az "egyharmad-kétharmad típusú"-nak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához.""
A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát:
"A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)
Örömmel számolhatok be arról, hogy 2001. decemberében (végre!) megjelent az új törvény a felnőttképzésről. Azért örülök, mert úgy érzem, hogy tizenegy év óta nem "ostromoltam" hiába a politikusokat és a közművelődési szakembereket írásaimmal, felszólalásaimmal, minden létező módon, helyen és időben! (Ma már látom hogy semmit nem jelentenek a törvények, hiszen ezen népcsoporthoz tartozóknak SEMMI ESÉLYÜK NINCS arra, hogy élhessenek ezen törvények adta jogaikkal!BMI)
Most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét (valódi kárpótlás, tudás, induló tőke), mellyel az egyén képes lehet saját sorsának jobbra fordítására! Ehhez olyan választási törvényre lenne szükség, amely lehetővé tenné a "jelöltállítást" azok számára is, akik "csak" szellemi- erkölcsi elhivatottsággal (tőkével) rendelkeznek és nincsenek mögöttük pénz-hierarchák! (Ma már másképpen ítélem ezt is meg.BMI)
Azzal kezdtem írásomat, hogy: AAz anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyerekkorában (elsőként) tanul meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
Befejezésül, ehhez még hozzátenném, hogy: minden nevelésben és oktatásban résztvevőnek (szülőnek, nagyszülőnek, óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak, szak- és egyetemi oktatónak), valamint az anyanyelvi beszédet munkaeszközként használónak úgy kellene az anyanyelvünket "használni", azon megnyilatkozni, azt oktatni, hogy a felnövekvő nemzedékek olyan szintű anyanyelvi- és apanyelvi műveltséggel rendelkezzenek, hogy e műveltség által képesek legyenek az élethosszig tartó, folyamatos tanulásra, megvalósítva ezzel a Makkai Sándor-i gondolatot is a "nemzetnevelésünk" megszervezéséről:
"A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget."
(A részlet, Makkai Sándor 1944-ben írott, Szolgálatom című teológiai önéletrajzából való. Megjelentette: a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapesten, 1990-ben.)
Budapest, 2001. szeptember 8.
Bóna Mária Ilona
Kiegészítő megjegyzések:
* Rabszolga:
Amikor az értelmező kéziszótárban és a történelmi lexikonokban keresgéltem meghatározásokat a rabszolga fogalomra, döbbenten fedeztem föl, hogy milyen kevés a különbség, mert a
"modern rabszolga" valójában társadalmi tulajdonként kezelt munkaerő volt csupán, aki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, - ugyan "jogokkal fölruházott", de azzal élni nem tudó - kizsákmányolható dolgozó volt valójában.
* Itt, ebben a szövegben is tetten érhető az a törekvése a kommunista hatalomnak, amellyel a határon túl rekedt magyar honfitársainkat igyekeztek magyarságtudatuktól megfosztani.
Mire gondolok?
Ebben az esetben pontosan arra, amikor Erdélyben, módszeresen "kiszanálták", ("kiöntötték"=Bözödújfaluból) ősi lakhelyükről a magyar nemzetiségű családokat és - lehetőleg románok lakta(!) - "új", lakótelepi blokkokba, betonkalodákba költöztették őket. Ott, aztán - a gettóvá silányuló lakótelepeken felnövekvő új generáció még azt is elfelejtette, hogy "ki fia, borja" is tulajdonképpen! Itt, a "határon belül" is ugyanilyen módszerrel szakították ki a családokat "őshonos" lakhelyükről!
http://furaila.xfree.hu/51563
A távolság miatt azután a nagyszülők nem vállalhattak unoka felügyeletet, a felnőtt gyermekek pedig a - közben megöregedett, megbetegedett - szülők gondozását nem vállalhatták! Stb.
* A hetvenes évekre kitermelte a "szocialista" társadalom is a maga elitjét, "aki" "tanultságát", "képzettségét" arra használta, hogy a munkahelyén igazi rabszolgahajcsárként viselkedjen(!), miközben el akarta hitetni a szerencsétlen munkásokkal, munkásnőkkel, hogy az ő "érdekükben" gyakorolja a "munkás-paraszt"-hatalmat! (Ebben az esetben a "rendszer" működött volna és a "rendszerváltozás" is szükségtelen lett volna!) Erről azonban szó nem volt! Erre példa L. K. mérnök is, mert semmi másra nem volt "ambíciója", minthogy "megduplázzák a termelést"!
Az a rettenetes, hogy a rendszerváltozás 12. évében is - egészen széles népréteggel - el tudják, még mindig hitetni ezt a demagóg hazugságot!
* "Egyharmad-kétharmad":
Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf, a közelmúltban elhunyt szociológus professzor azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él. Itt gondolnunk kell azokra az aggastyánnak látszó, középkorú emberekre, a hajléktalanokra, akikről feltételezhető, hogy többnyire az alkalmazkodási készség hiánya miatt kerültek az utcára. Róluk, újra és újra az a kép ötlik fel bennem, amikor az amerikai polgárháborúban, a rabszolgák felszabadítását követően ellepték az utakat a "gondoskodó" gazda nélkül maradt rabszolgák.
"Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszűnt a rabszolgaság, és vele az abból élő rendszer. Megszüntetésével úgy látszott, hogy a feketéknek az amerikai társadalomban elfoglalt helye gyökeresen megváltozik. Ennek a reménynek a megvalósulásáig azonban majdnem egy teljes évszázadot kellett még várni."
(Ez egy idézet a Cambridge Enciklopédiából, melyben a megfogalmazott gondolattal párhuzamot szeretnék vonni a rabszolgatartó proletárdiktatúra és az amerikai rabszolgatartó társadalom között. )
* Aggódom ezekért a volt melósokért, akik most ugyanúgy visszasírják "Kádár-atyuska" "gondoskodó" államát, mint a "felszabadított" amerikai rabszolgák a róluk "gondoskodó" munkaadóikat, valójában a gazdáikat!
Miközben sajnálom őket, haragszom is rájuk!
Haragom azonban annak szolgálatába igyekszem állítani, hogy nálunk ne száz évet vegyen igénybe modern rabszolga-sorstársaim életének jobbra fordulása, hanem a közeli jövőben megtörténjen az! Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a helyeket ismét, ahol az egyén megismerheti saját egyéni értékeit, amellyel kialakíthatja saját alkalmazkodási életképességét, ami alapja lehet minden további elsajátításnak, tanulásnak.
A "Kiegészítő megjegyzések"-et 2002. febr. 1-én szerkesztettem a 2001. szept. 8-i írásomhoz.
Bóna Mária Ilona
női ruha szabó-varró szakmunkás, gyors- és gépíró, képesített könyvelő,
vállalati tervező- és statisztikus, művelődésszervező (népművelő),
történettulajdonos
http://furaila.blog.xfree.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-13 00:34:28, vasárnap
|
| |
| |
Lavinát indított el Schmitt Pál köztársasági elnök lemondása.
A hvg.hu-nál még pezsgőt is bontottak az újságírók örömükben, hogy sikerült megbuktatniuk Magyarország államfőjétegy húsz éve írt kisdoktori dolgozattal.
Ám azóta már lehet, hogy bánják, mivel nem csak a pezsgőt, a szellemet is kiengedték a palackból.
A Moszkvában végzett doktor elvtársak, a Politikai Főiskolát végzett nagydoktorok, a foxi-maxi egyetemek tudós népe aggódik. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője világossá tette, hogy a tudomány intézményei, az egyetemek a mai napig adósok a rendszerváltás előtti és az azt követő idők zűrzavaros viszonyai közepette szerzett diplomák, doktori címek felülvizsgálatával, melyre válaszul több egyetemen zárolják, nemtalálják, eltüntetik a kényesnek ítélt politikusok dolgozatait. Először az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának könyvtárában derült ki, hogy Orbán Viktor miniszterelnök dolgozata -utóbb fölöslegesnek bizonyult — dékáni utasításra nem adható ki. A miniszterelnökség a sajtóból értesült arról, hogy az ELTE nem adja ki Orbán Viktor
szakdolgozatát. Ezt követően Orbán Viktor a saját példányát teljes terjedelemben nyilvánosságra hozta. Az orbanviktor.hu oldalon azóta mindenki számára elérhető a miniszterelnök 1987. március 11-én jeles eredménynyel megvédett dolgozata, annak bírálatával együtt.
Campusok: titkok őrzői
A Pécsi Tudományegyetem is beállt a titkolózók sorába és nem adta ki Gyurcsány Ferenc szakdolgozatait: ,,Az egyetem nem adhat ki személyes adatokat egy harmadik fél számára, még a friss munkaerőt kereső cégeknek és vállalatoknak sem" — nyilatkozta a Pécsi Tudományegyetem oktatási igazgatója, aki szerint csak a rendőrség és az ügyészség számára adható ki információ egy volt vagy jelenlegi hallgató adatairól, nekik is csak abban az esetben, ha valamilyen bűncselekmény gyanúja merül fel a diákkal kapcsolatban.
Joggal tehető fel a kérdés: ha az egyetemek ,,nem adhatnak ki adatokat egykori és jelenlegi hallgatóikról", amint azt az ELTE vagy a Pécsi Tudományegyetem állítja, akkor vajon hogyan került a sajtó birtokába az államfő kisdoktori értekezése? Ezt a kérdést a Demokratán kívül a mai napig nem tette fel senki.
Azt követően pedig, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a saját dolgozatát nyilvánosságra hozta, megváltozott a Gyurcsány Ferencet védelmező pécsi egyetem érvrendszere. Ettől fogva nem azt mondták, hogy nem adhatják ki, hanem, hogy nem találják a dolgozatokat. Minő rendetlenség a tudomány berkeiben...
Elveszett, ellopták, kidobták
Nincs meg a volt szocialista kormányfő tanárképzőn írt 1984-es szakdolgozata sem, pedig minden évfolyamtársáé megvan, épp csak az övé hiányzik valami rejtélyes okból. A közgázon írt dolgozatát pedig leselejtezték...
Gyurcsány Ferenc 1984-ben biológia-technika szakon diplomázott a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán, amely a PTE természettudományi és bölcsészettudományi karának elődje volt. Szakdolgozatát leckekönyve bejegyzése szerint a Balaton-felvidék szőlészete és borászata címmel írta és a dolgozatra négyest kapott. Miután a dolgozatot az egyetem nem találta, a Demokratikus Koalíció alelnöke, Molnár Csaba a jobboldalt is megvádolta: szerinte el is lophatták a dolgozatot.
-Egy pillanatig sem csodálkoznék, ismerve a magyar jobboldal módszereit, ha egy előre felépített történetről lenne szó, amibe a szakdolgozat eltulajdonítása is beleférhet — jelentette ki, az államfő elleni lejárató kampány ismeretében vérlázító cinizmussal.
Gyurcsány egyébként a tanárképző elvégzése után beiratkozott az egyetem közgazdaság-tudományi karára, ahol 1990-ben végzett. Mit tesz a marxista véletlen, a közgazdaság-tudományi karon 1990-ben leadott dolgozatának is nyoma veszett...
Azt, hogy Gyurcsány Ferenc valóban járt a közgázra, Mellár Tamás professzornak, a KSH volt elnökének szavai bizonyítják. Mellár Tamás Pesty László: Egy hiteles ember című dokumentumfilmjében felidézi az akkoriban uralkodó korszellemet.
- Ha Gyurcsány a karra érkezett, előtte megcsörrent a telefon. Valaki a pártbizottságról hívta a vizsgáztató tanárt. ,,Kérlek szépen elvtárs, figyelj oda, mert Gyurcsány elvtárs jön ma vizsgázni" - idézte fel a kari, majd pécsi KISZ-titkár sajátosan kivételezett helyzetét Mellár Tamás, a KSH volt elnöke.
Az egyetem egymásnak ellentmondó nyilatkozatai csak fokozzák a gyanút, hogy valami nincs rendben a volt szocialista kormányfő dolgozatai körül.
A Pécsi Tudományegyetem április elején még úgy nyilatkozott, hogy nem adhat ki semmilyen személyes információt. Két nappal később azt közölték, hogy megvolt valahol az egyetemen Gyurcsány Ferenc első dolgozata, de annyira nem találják, hogy le is állították a keresést. Eközben Gyurcsány Ferenc még az itt írt dolgozat címét sem tudta pontosan felidézni. Az egyetem nyilvántartása szerint Gyurcsány A gazdasági társaságok és a tőzsde működése címmel írt záródolgozatot, Gyurcsány Ferenc viszont az A részvénytársaság és a tőzsde című dolgozatról beszél, és ígéri, hogy a könyves dobozaiban majd valahol a nyomára lel...
Ellentmondás van Kottász Gergely, az egyetem sajtóreferense és a levéltár igazgatójának nyilatkozata között is.
Kottász Gergely azt mondta, hogy a dolgozatok az egyetemi karokról a levéltári nyilvántartásba kerülnek, és Gyurcsány Ferenc dolgozatát 2003-ban adta át a kar a levéltárnak, ahol ötévente leselejtezik őket. Ám a levéltár igazgatója, Lengvári István ezt cáfolta. Az intézmény igazgatója elmondta, hogy az intézmény valóban vett át letétként a közgazdaság-tudományi karon született szakdolgozatokat, de ezek közül a legkorábbi 2000-ből való.
Az átvett dokumentumokat a levéltár nem selejtezte le, az őrizetébe került dokumentumokról pedig nyilvántartást vezet. A legutolsó egyetemi közlemény szerint 1996-ban a dolgozatot a karon leselejtezték, és erről jegyzőkönyv is készült. A jegyzőkönyvet azonban eddig nem mutatták be.
Gyurcsány Ferenc sikeresen elkerülte, hogy plágiumgyanúba vagy bármi másba keverjék. Mert ami nincs, az nem vizsgálható.
Török Zsolt. Az MSZP szóvivőjének országgyűlési adatlapján közzétett önéletrajzában főiskolai végzettség szerepelt. A valóságban azonban az MSZP-s szóvivő legmagasabb iskolai végzettsége egy szakközépiskolában szerzett számítástechnikai folyamatszervezői képestés. A lebukás után a képviselő azzal védekezett, hogy az önéletrajzát valaki elronthatta
Indul a lavina
Hiába szeretné azonban az egyetemek többsége Pálinkás Józseffel, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével karöltve elkerülni, hogy a rendszerváltás előtt szerzett diplomákat, doktori címeket felülvizsgálják. A lavina már elindult. Török Zsolt MSZP-s szóvivőre akkor figyelt fel a sajtó, amikor megjelent a Budai Várban rendezett diplomafosztón, ahol pár százan Schmitt Pál köztársasági elnök ellen tüntettek. Török Zsoltról kiderült, hogy az Országgyűlés honlapján közzétett önéletrajzában főiskolai végzettség szerepel. A valóságban azonban az MSZP-s szóvivő legmagasabb iskolai végzettsége egy szakközépiskolában szerzett számítástechnikai folyamatszervezői képestés. Diplomája nincs.
A képviselő azzal védekezett, hogy az önéletrajzát valaki elronthatta... Azóta az Országgyűlés honlapján szereplő adatokat kijavították. Természetesen azzal, hogy Török Zsoltnak nincs főiskolája, még önmagában nem lenne gond. Nem ő az egyetlen a szocialisták háza táján, aki érettségivel is sokra vitte. Nyakó István, az MSZP országgyűlési képviselője nem titkolta, hogy nincs diplomája. Nem is volt miért titkolnia, hiszen korábban Gál J. Zoltán kormányszóvivő, sőt államtitkár lehetett felsőfokú végzettség nélkül.
A tudományok doktora címet viseli viszont dr. Tóth József, Angyalföld szocialista polgármestere, aki 2002 és 2010 között az MSZP frakcióvezető-helyettese és 1994 óta folyamatosan a főváros XIII. kerületének polgármestere. Az Országgyűlés honlapja szerint a képviselő legmagasabb iskolai végzettsége egyetem. Ehhez képest a felsorolt felsőoktatási intézmények közül, ahova járt, csak főiskolák és egy felnőttképző akadémia szerepel...
Végzettségei: marketing kommunikáció, szaküzemgazdász, Külkereskedelmi Főiskola 1988, idegenforgalmi és szállodaipari szaküzemgazdász Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola 1992, MBA képesítés 2010. Dr. Tóth József első diplomáját 1985-ben a Politikai Főiskola Iparpolitikai Karán szerezte. Láss csodát: egy évvel később, 1986-ban szerény terjedelmű, 85 oldalas dolgozatával egyenesen a tudományok doktora lett! Dr. Tóth József egyébként egyetlen lábjegyzetet sem tüntetett fel doktori dolgozatában és az sem derül ki a felsorolt forrásokból, hogy miből hol idéz a szerző, írta a Magyar Hírlap a dolgozat birtokában. A közhelyekkel, pongyola
megfogalmazásokkal tarkított, idézőjelet is alig tartalmazó dolgozat az MSZMP Politikai Főiskoláján készítőjének doktori címet hozott.
Dr. Baja Ferenc MSZP-s országgyűlési képviselő a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán népművelő szakon végzett 1982-ben. Röpke két évre rá, 1984-ben ledoktorált. Ő sem adta alább, nem kisdoktorit, hanem a tudományok doktora címet szerezte meg!
Dr. Szekeres Imre 1974-ben vegyipari rendszermérnökként végzett a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Önéletrajza szerint vegyészből három év alatt doktorrá avanzsált. Három évig kutatott és tanított az egyetem kibernetikai intézetében, majd 1977-ben a mesterséges intelligenciák kifejlesztése témakörében egyetemi doktori címre tett szert.
Dr. Veres János 1981-ben végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán, általános agrármérnök szakon. 1985-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Ipari Karán mérnökszakközgazdász képesítést szerzett. Es még ugyanebben az évben le is doktorált! Az Országgyűlés honlapja szerint ugyanis dr. Veres János 1985-ben egyetemi doktori címet szerzett.
Ne feledkezzünk el a méltán népszerű dr. Bokros Lajosról sem, mivel az ő neve is szóba került, miután a panamai egyetem azt állította, hogy Bokros Lajos nevű hallgatójuk nem volt. Később helyesbítettek: Senor Bokrosnak nem kellett vizsgáznia, mivel vendéghallgató volt... Dr. Bokros Lajos panamai disszertációjának valódiságát az MDF romjain létrejött JESZ párt vonta kétségbe. Szerintük ugyanis képtelenség, hogy valaki a nulláról indulva egy év alatt olyan szintű spanyol nyelvtudásra tegyen szert, ami alkalmassá teszi arra, hogy 3040 szakkönyvet áttanulmányozzon és a témából szakdolgozatot írjon.
Válasz erre sincs. Rengeteg az ellentmondás. Ki tudja, hányan vannak, akiknek csak úgynevezett foxi-maxi egyetemük van, mégis diplomásnak adják ki magukat? Akik érettségi vizsgát sem tettek, s a szakmunkásképzőből egyből beültek a pártiskolai padba? Akik épphogy elvégezték a pártfőiskolát, máris ledoktoráltak? Es vajon hányan másolták az egész dolgozatukat? És ma hányan másolják? Miért lehet valaki rosztovi gyorstalpalóval gyakorló bíró? Mert ilyen is van. Es mi a helyzet azokkal, akik ma is abból élnek, hogy pénzért írnak diploma dolgozatot?
Mindenki lapít, az egyetemek pedig falaznak, mert rettegnek attól, hogy a lavina elindul, s akkor nem lehet többé megállítani. Ki tudja, hány nagyon nagy ember szégyenülne meg, ha a tudomány világában elindulna az öntisztulás. Márpedig el kell, hogy induljon. Mert mindenki tudja, hogy a király meztelen, doktor elvtársak százai, talán ezrei bitorolják a tudományos címet. Ehhez képest máig egyetlen emberben volt becsület, hogy plágiumgyanúba keveredvén lemondjon magas hivataláról...
Miközben tehát Pálinkás József szerint sem ok, sem kapacitás nincs az egyetemi doktori címek teljes felülvizsgálatára, Kövér László álláspontja az, hogy ha az országgyűlési képviselők úgy döntenek, hogy a tudomány berkeiben is végbemenjen a rendszerváltás, akkor ezt az Akadémiának és elnökének tudomásul kell venni. Mert nincs kétféle erkölcs, nincs kétféle mérce. Igazság csak egyféle van.
MAGYAR DEMOKRATA - 2012.04.17. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2012. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
11 db bejegyzés |
| e év: |
104 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 184
- e Hét: 5692
- e Hónap: 14296
- e Év: 50237
|
|
|
Offline
