|
2020-03-15 22:25:45, vasárnap
|
| |
| |
József Neubauer
Tavaszi meditáció
Nézd a csörgedező kis patakot,
domboldalon a kankalinvirágot,
zöldellő fű közt sárga virágát,
hogy simogatja a szél a fűszálát!
Nézd, hogy a természet ébredezik,
a sok-sok virág neked nyílik,
a tavaszi szél Téged simogat,
lágyan érinti a hajadat!
Semmi erő, csupa lágyság,
mintha megbékülne a világ,
körülvesz a békesség érzése,
nyugalom költőzik a lelkedbe!
Hunyd le bátran most a szemed,
engedd, ahogy a lelked vezet,
felejtsd el a külvilágot,
megtalálod a boldogságot!
Percek, hidd el, óráknak tűnnek,
ismeretlen világba vezetnek,
semmihez sem hasonlíthatóak,
érzéseid köszönd a Mindenhatónak!
S Istennek, ki benned lakozik,
ki mindig békés, nem hadakozik,
tudatod, mi mindig félrevezet,
mi szüli benned a kétségeket!
Élj most már békében lelkeddel,
mi még fáj, mi még rossz, engedd el,
öleld magadhoz a megfoghatatlant,
az ismeretlent, a még szokatlant!
Nézd, nézd a sok kis virágot,
szirmokat, mit Neked nyitott,
a kis patak is Neked csörgedez,
s a szél oly lágyan hozzád lengedez!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Offline
